Mit üzenjen egy pártprogram a felvidéki magyarnak?
Tekintettel az adventre, egyelőre elég lanyhán indult el a választási kampány. A pártok valószínűleg január-februárra tartalékolják energiáikat. Mindenesetre a pártprogramok már többé-kevésbé megjelentek. A polgár pedig kapkodhatja a fejét, melyik ígéret mellett tegye le majd a voksát. Nagy ígéretek hangzanak el, de ebből mi is volna közösségünknek a valóban üdvös? Erről kérdeztük Hervay Rozáliát, a Szlovákiai Magyar Közgazdász Társaság elnökét, legalább a gazdaságpolitika szövevényes világában adjon nekünk kapaszkodókat.
Több párt küzd a dél-szlovákiai választó kegyeiért. Gazdasági szempontból mire kellene figyelnünk? Hogyan különböztethetjük meg a valódi ígéretet a hamistól?
A politológia nagykönyve szerint nem is a pártok küzdenek egymással, hanem a kínálatuk, a választási program, amit majd a kormánykerék megragadásánál megvalósítanak. Ez volna az elmélet,
a valóság viszont az, hogy karakteres arcok, leegyszerűsített jelszavak küzdenek, amik sugározzák a frappánsnak, könnyűnek tűnő megoldásokat.
Talán ezen kellene túllépni, és valós megoldásokat kínáló pártokat választani.
Ez a kijelentés nem degradálása a választópolgárnak? Mintha azt feltételezné, hogy a választási marketinges, a választásra költött pénz dönt mindenről?
Nem értek egyet önnel. Nem én degradálom a választókat, sajnos a politikai marketing ide jutatta a választók tudatát, és el kell mondani, hogy a többségnél sikerrel is jár. Vegyük csak azt a szlogent, mikor azt ígérik, hogy az autópálya elhozza a várt fejlődést egy adott régióban. Örülhetünk, hogy Csallóközben nemsokára átadnak egy autópálya-szakaszt, de a következményekről nem szóltak. Ettől több befektetés nem érkezik a térségbe, mert itt szabad és olcsó munkaerőt nem talál, viszont új betelepülők jönnek, akik az autópályán rövid idő alatt ugyanolyan dugókat fognak okozni, mint amikor nem volt. És hozzák a tömbmagyarságunk fellazítását. Követelik, hogy az iskoláinkat alakítsuk át szlovák iskolákká, követelik a megszokott szolgáltatásokat, miközben az adójuk máshova fog befolyni. Ez lenne a fejlődés?
Felső-csallóköziként ezt a problémát érzékeli, de lehet egy gömörinek áldás volna az autópálya.
Félreért. Nem az autópályák ellen vagyok, kellenek, csak az a véleményem, hogy
nem az autópálya hozza a megoldást, sokkal inkább az átgondolt tervezés, a tudatos fejlesztés.
Meg kell határoznunk, honnan indulunk, mik a gondjaink, és ennek alapján kell megtalálnunk a megoldásokat. Szerencsére a felvidéki magyarság ebben jól áll, hiszen a magyarlakta vidékre a Közgazdász Társaság csoportja kidolgozott egy átható felmérést és stratégiai tervet. A Baross Terv és más elképzelések alapján lehet meghatározni, hogyan változtassunk a jelenlegi gazdaságpolitikán.
Miért, változtatni kell?
Számos indoka van, miért is kell kormányváltás. A szlovák gazdaság láthatólag elérte a fejlődése csúcsát, a közepes növekedési csapdába esett. Az olcsó munkaerőre már nem lehet alapozni a további fejlődést. Az új beruházások elkerülik az országot, a válság első jeleire már érezhető a lassulás. Ficóék kormányzata semmi innovatív elemet nem hozott a gazdaságpolitikába, csupán kiélvezte azoknak a reformoknak a hatásait, amelyek még Mikloš pénzügyminiszterhez kapcsolhatóak. Felélték azokat a gazdasági erőforrásokat, amelyeket a további fejlődésre kellett volna fordítania, helyette kitömték a hozzájuk közel álló oligarchákat és jól tartották a hű apparatcsikokat.
Minden ellenzéki ezt mondaná…
De ki kell mondani a valóságot. Azt, hogy elhanyagolták a KKV-k fejlesztését, csupán a nemzetközi nagyvállalatokat támogatták. Versenyképességben vagyunk lemaradva. Nem jut elegendő forrás a fejlesztésekre, a kutatásra, az innováció támogatására. Nem vagyunk felkészülve az Ipar 4.0, másképp az új ipari forradalom kihívásaira. Nem véletlen, hogy Szlovákiában veszélyezteti leginkább a munkahelyeket a robotizáció. Mindez pedig nemcsak gazdasági kérdés, hanem mondjuk az oktatásé is.
Az elhallgatott demográfiai kihívások pedig olyan problémahalmazt okoznak, hogy talán ennek kellene lennie a fő prioritásnak.
Ennyi problémát meg lehet egy lépésben oldani?
Nincsenek könnyű és gyors megoldások. Csak törekedni lehet arra, hogy egyszerre találjuk meg ezekre a megoldásokat. És ezek csak Szlovákia országos szintű gondjai. Egy felvidéki magyar politikusnak viszont fel kell vállalnia a magyar közösség gondjait. A beruházások hiányát. A regionális lemaradásunkat. Ezzel a lemaradásunkat a jövedelmekben, aminek következménye az elvándorlás, a tér kiürülése, a közösségeink gazdasági erejének gyengülése.
Ebből a politikai marketinges hogyan rakhat össze egy jó kis ütős, „lebutított” üzenetet…
Az már nem a közgazdász dolga, hogy mindezt miként lehet összehozni. Nem is jól hangzó és értelmezhetetlen szóvirágokban kell ezt megfogalmazni.
A közgazdász annyit mondhat, hogy a gazdaságpolitika, a pénzügy, csak eszköz arra, hogy erősekké váljanak közösségeink, régióink, hogy mindez a megmaradásunkat biztosítsa.
Hogy le tudjuk küzdeni az itt lévő egyenlőtlenségeket, szóljanak azok a regionális lemaradásról, a jövedelmekről, a munkahelyhez jutásról, a vállalkozások jövedelmezéséről, az adóterheikről, a családok megbecsüléséről, a támogatások protekcionista elosztásáról, az oktatás színvonaláról, az önkormányzataink finanszírozásáról, az infrastruktúráról és még ki tudja miről.
