Milyen megszorítások várnak ránk 2026-ban?
Még nem tudjuk a részleteket, de a pénzügyminisztérium elárulta, jövőre visszavesz a durva megszorításokból. Kapunk lélegzetvételnyi szünetet, de csak egy évig.
A kormány a múlt héten tárgyalta a pénzügyminisztérium előterjesztését, amely szerint 2026-ban 1,7 milliárd eurót kell megtakarítani. Ha a kormány 2024-ben nem kezdett volna konszolidációba, az államadósság 2027-re elérhette volna a 71,4 százalékot, pénzben kifejezve 110 milliárd eurót, áll az előterjesztésben. A bevezetett konszolidáció, magyarul a megszorító intézkedések jelentősen stabilizálták az államháztartást. Az Eurostat adatai szerint a 2024-es hiány a GDP 5,3 százalékát tette ki, ami 0,7 százalékponttal jobb a jóváhagyott költségvetési tervhez képest.
A pénzügyminisztérium úgy látja, 2025-ben a hiány várhatóan 4,9, 2026-ban pedig 4,1 százalék lesz. Ennek oka a makrogazdasági helyzet romlása, valamint a geopolitikai instabilitás és a kereskedelmi háborúk kockázatának az együttes hatása. Természetesen azt nem említik, hogy a kormány gazdaságpolitikája is hatással van erre, és a költségvetésnek nem kedvező a nagy költekezés, ami továbbra is zajlik.
A kormányzat nem csupán a saját bérein és juttatásain nem spórol, hanem kevéssé tud célzott szociális politikát folytatni, amely éppen oda és úgy ad, ahol arra szükség van. Eközben Ladislav Kamenický tárcavezető célja, hogy az államháztartás hiánya 2027-re 3,5 százalék körül alakuljon, amely már megalapozhatja az adósság stabilizálását és a következő években annak csökkentését.
„A Szlovák Köztársaság kormánya felelős gazdaként viselkedik, és prioritásunk a korábbi kormány által tönkretett közpénzügyek rendbetétele. Emellett romlik a globális környezet, és új kockázatokkal számolunk, például a világszintű kereskedelmi háborúk kapcsán. Ennek ellenére a pénzügyminisztériumnak világos céljai vannak: csökkenteni a hiányt, stabilizálni az adósságot, mindezt összhangban az uniós szabályokkal. A konszolidáció elengedhetetlen, mivel meg akarjuk akadályozni, hogy a szuverén Szlovákia a hitelezők kezére kerüljön. Ez kulcskérdés” – nyilatkozta cseppet sem finomkodva a pénzügyminiszter.
Mindezek ellenére valódi pénzügyi előrelépést továbbra sem érzékelünk, s ez a helyzet már évek óta. A jelentés külön hangsúlyt helyez a globális geopolitikai kockázatokra, elsősorban a kereskedelmi háborúk lehetőségére. Ez nem csupán retorikai elem, hanem tényleges aggodalom, amely a kis, nyitott gazdaságok számára valós fenyegetést jelent. Egy esetleges globális kereskedelmi konfliktus – például Kína és az Amerikai Egyesült Államok között – közvetlen hatással lehet Szlovákia exportorientált iparágaira, különösen az autóiparra.
A pénzügyminisztérium ugyanakkor számol ezekkel a kockázatokkal, és egy „pufferelt” költségvetési pályát határoz meg, olyat, amely nem épül optimista növekedési előrejelzésekre, hanem figyelembe veszi a reálisan előforduló negatív eseményeket is.
Sokak számára furcsa lehet, hogy a konszolidáció kulcsfontosságú része épp a parlamenti választások előtti időszakra tolódik. A 2027-es évre ugyanis nagyobb csomagot jelentettek be, mint bármelyik korábbi évben. Ilyet még szlovák kormány nem csinált, sőt, külföldi sem igazán.
A választások előtti időszakban inkább a költekezés jellemző a kormányokra, nem a takarékoskodás. Ez persze csak akkor igaz, ha a választásokat valóban 2027-re várjuk, de az utóbbi időszakban láthatók belső ellentétek, és ha bizonyos ellenzéki hangokból indulunk ki, könnyen elképzelhető, a konszolidáció jövő évi lassítása összefügg azzal, hogy a választások is egy évvel hamarabb lehetnek.
Azzal mindenki tisztában van, hogy az államnak saját magán is spórolnia kellene, de ez eddig sem volt jellemző a Fico-kormányokra, ahogy a célzott szociális intézkedések sem, így ezekre esély a közeljövőben sincs. A takarékosság helyett sokkal inkább az új adóformák keresése és az adóbevételek növelése várható. A tranzakciós adó kapcsán is nagy kérdés, vajon valóban képes lesz-e 700 milliót hozni az államkasszába, és miként fogják a cégek hosszabb távon alternatív módon kikerülni a teljesen értelmetlen adó fizetését.
A 2026-os tervek szintjén látható, hogy az ingatlanadóból és a szerencsejátékból befolyt bevételeket is szeretnék növelni. Ez egybecseng azzal, ami a kormányprogramban is szerepelt bő másfél évvel korábban.
„A helyi önkormányzatokkal többféle változtatásról tárgyalunk az ingatlanadózás kapcsán, például az ingatlanbefektetések magasabb adóztatásáról, különösen a második és további lakások esetében. Egy másik lehetséges irány a többszintes épületek igazságosabb adóztatása. Felmerült az is, hogy a ingatlanadót automatikusan indexálják az inflációval, így az legalább részben követné az ingatlanárak emelkedését, és elkerülhetők lennének a hirtelen adóemelések” – közölte a pénzügyminisztérium.
Ez valóban emelné a költségvetési bevételeket, különösen olyan időszakban, amikor a kormány a kiadási fegyelmet és a hosszú távú pénzügyi fenntarthatóságot kívánja biztosítani. Az adóemelés típusától és célzott módjától függően azonban komoly társadalmi, gazdasági és politikai következményekkel kell számolnia a kormánynak.
A második és további ingatlanok magasabb adóztatása az egyik leggyakrabban javasolt megoldás, mivel elsősorban a befektetési célú lakásvásárlókat célozza. Ezzel a megközelítéssel lehetőség nyílik arra, hogy ne az első otthonukat birtokló, alacsonyabb jövedelmű emberek viseljék a költségvetési terhek növekedését, hanem azok, akik tőkéjüket ingatlanba fektették, gyakran spekulációs céllal. Ez a fajta differenciált adóztatás ugyanakkor kihívásokat is rejt magában, hiszen nehéz pontosan meghatározni, hogy ki milyen céllal birtokol egy adott lakást, ráadásul a tulajdonosok gyakran továbbhárítják az adóterhet a bérlőkre, így végül mégis a lakosság szenvedheti meg az intézkedést.
Hasonlóan erős érvek szólnak a progresszív, azaz alapterület vagy érték alapján rétegzett ingatlanadózás mellett is. Ez a rendszer lehetővé tenné, hogy a nagyobb vagy drágább ingatlanok után arányosan magasabb adót fizessenek a tulajdonosok.
Ezzel ösztönözni lehetne a kisebb méretű, energiahatékony lakások építését, valamint igazságosabbá lehetne tenni az adóterhek eloszlását. Ugyanakkor a rendszer gyakorlati megvalósítása technikai akadályokba ütközhet, hiszen az ingatlanok aktuális piaci értékének megállapítása nem olyan egyszerű, és nem csak a mérettől függ.
Az viszont bizonyos, minden konszolidációs törekvés hangos bírálattal találkozik majd, ezt már a tranzakciós adó is megmutatta. Azt sem szabad viszont elfelejtenünk, hogy amennyiben a kormánypártok saját szavazóik megtartására törekednek, akkor a konszolidációnak is e szerint kell végbemennie. A drágulás ugyanis az elmúlt időszakban nem állt meg, ahogy azt a kormánypártok ígérték, ellenkezőleg, az árak ismét kúsznak felfelé.
Megjelent a Magyar7 20265/18.számában.
