Milyen évtizedben hajózunk?

A konferencia plenáris előadásait, illetve a szekcióprogramokat ingyenesen az interneten lehetett megtekinteni, illetve a panelbeszélgetésbe a monitor mögül is be lehet kapcsolódni. Ahogy az elmúlt években most is jelentős számú, összesen 115 előadó szereplését biztosítják. Pleschinger Gyula felvázolta a konferencia új témáit, a beszállítói hálózatok megroppanását, a munkapiaci turbulenciákat.

A vándorgyűlés előadásai megtekinthetőek a Magyar Közgazdász Társaság honlapján.

A csütörtök délelőtti plenáris ülés előadói Matolcsy György jegybankelnök, Domokos László a Számvevőszék elnöke, Freund Tamás a Magyar Tudományos akadémia elnöke és Farkas Bertalan nyugalmazott dandártábornok, űrhajós voltak.

Elsőként, immár hagyományosan Matolcsy György jegybankelnök adott elő.

Matolcsy ezt a címet adta az előadásának, amelyben az előttünk álló évtized trendjeit próbálta felvázolni. Az évtized a koronavírus-járvány, a válság miatt brutálisan indult. A jegybankelnök a történelmi idők ciklusaihoz hasonlította az előttünk álló éveket, szerinte az előttünk álló időszak egyszerre hasonlítható a múlt század 40-es és 70-es éveihez, egyszerre érvényesülhet egy 80 és egy 50 éves ciklus.

A geopolitikai helyzet inkább a 40-es évekhez hasonlít, melynek első fele a konfliktusokról, háborúról, majd a második fele az újjáépítésről szólt, és a tömegtermelésre építő fellendülésről. A 70-es évekre rányomta a bélyegét az olajválság, a gazdasági háború. Megszűnik az addigi pénzügyi rendszer, és egy vadonatúj globális rend alakul ki.

Az új évtized talán Ázsiáról fog szólni Matolcsy szerint, ahol a globális, mohó, terjeszkedő gazdaság helyébe más léphet.

Hogy mi lehet ez a más? Regionális szervezkedések, lokális szerveződések, deglobalizáció, ahol lehet Kína és USA el is válik egymástól. Az új technológiákhoz köthető nyersanyagokról szólhat, de ez korábban időszakokban is így volt, ahol új szerepet kapnak az IT technológiákhoz köthető nyersanyagok.

Matolcsy szerint a globalizáció nagy valószínűséggel fordulóponthoz érkezett, mert törés következett be a világimportnak a globális GDP-hez való arányában. Ha a nyersanyagok és áruk világimportja megtörik, akkor a globalizáció is megtörik, még akkor is, ha a tudás és a szellemi javak importja növekszik.

Feltette a kérdést, hogy kik lehetnek a nyertesei az elkövetkező évtizednek. Jelenleg úgy tűnik, hogy Ázsia és ezen belül Kína, mind a GDP-ben, a népességben, a TOP 100 cégek vagy a kutatás fejlesztés terén. Ezért tarja helyesnek a magyar és a V4-es törekvést, amely keresi a kapcsolatot az eurázsiai kezdeményezésekkel.

A 2008-as válságig a liberális gazdaságpolitika jellemezte a világot, de ez változóban van. A 40-es éveket a fiskális dominancia jellemezte, a 70-es éveket a monetáris dominancia. Az új évtizedet már a hibrid gazdaságpolitika, ahol egyszerre lesz a jegybankok és a költségvetések világa meghatározó. Stratégiai egyensúly alakul ki a kormányok és a monetáris politikák, a jegybankok között.

A 40-es évek gazdaságpolitikáját erőteljes állami beavatkozás jellemezte, amit megalapoztak Keynes gazdaságpolitikai tanai, akinek döntő szerepe volt a Bretton-Woodsi pénzügyi rendszer kialakításában.

A 2020-as években bizonyosan újra megjelenik egy erőteljes állami fejlesztéspolitika, és egy sor új eszköz is.

Matolcsy összehasonlította a 40-es és a 70-es évek inflációját, mikor mindkét időszakban a magas inflációs ráta volt a jellemző. Bár megoszlanak a vélemények ebben, és valószínűleg lesz inflációs ugrás is, de az egész 2020-as évtizedre nem láthatók olyan folyamatok, ami magas inflációt okozna.

A 70-es évek gazdaságpolitikájának következménye a washingtoni konszenzus néven elhíresült liberális politika térnyerése, ami egy erős válasz volt a 70-es évek inflációs nyomására, és az angolszászok részéről pedig kihívás a többi versenytárs felé.

2020-ban Matolcsy szerint jelentős kihívásokat kell kezelnünk, miközben meg kell indítani az átmenetet a fenntartható gazdasághoz, mind a társadalomban, mind a pénzügyi világban. Ezzel összefügg az eladósodottság visszaszorítása, annak ellenére, hogy alacsonyak a kamatok. Háborús időkön kívül még nem láttunk ekkora eladósodottságot, mint az elmúlt években.  

A fejlesztési csomagok, mentőcsomagok eladósodást jelentenek, mögöttük vagy állami, vagy jegybanki, vagy piaci pénzteremtés áll. Az eladósodás egy rövid ideig nem okoz gondot, de 2022-től vissza kell térni a növekedéshez és az egyensúlyi pályához.

Matolcsy három lehetőséget vázolt fel. A japán utat nem tartotta járhatónak. A pénzteremtés forradalmát nem tartja elegendőnek, hanem szükséges a versenyképességi fordulat is. Ezért ezt a hibrid megoldást várja.  

Matolcsy kitért az új erőforrásra, nyersanyagra, az adatra, amiért manapság komoly harc folyik. A második világháború után a fő nyersanyag a munkaerő volt, a 70-es éveké az olaj, és 2020 új nyersanyaga az adat, mindaz, ami az értékteremtés és a fogyasztás során előáll. Ahogy a 70-es években az olajcégek voltak a vezető vállalatok, manapság az adattal foglalkozó cégek. Az adat forgalma a világban az elmúlt 15 évben a 45-szörösére emelkedett.

Európa lemaradt a technológiai versenyfutásban, a hadiipartól kezdve, szinte az összes iparágban. Két technológiai központ alakult ki – Amerika és Kína.

A Silicon Valleyben kezdetben kevesebben voltak, most pedig szinte mindenki ott van, és hasonlót épít ki Kína. Hihetetlen gyors lett egy új eszköz kialakításának ideje. A gőzhajózásnak még 130 év, a vasútnak 100 év kellett, az elektromosságnak 50-60 év, és ma pár év alatt egy-egy eszköz a piacon van. 1965 óta kétévente duplázódik a számítási teljesítmény. Raymond Kurzweilt idézte, aki szerint közel van a szingularitás pontja, ahonnan nincs visszaút ahonnan a technológia magát vezérli, és nem mi vezéreljük a technológiát.

Matolcsy szerint a 2020-as évek igazából önmagukra fognak hasonlítani, ahol,

ha az új technológiákból és a gazdaságpolitikai lehetőségekből új hibridet alkotunk, akkor elérhető a termelékenység növekedésén alapuló, környezetileg is fenntartható növekedés.