Milyen étolajokat használjunk?
Egyáltalán nem könnyű eligazodni a sokféle étolaj között, a napraforgó-, a repce- és az olívaolaj mellett bőven találunk egyéb izgalmas változatokat, amelyeket érdemes felfedezni. Valószínűleg kevesen tudják, hogy melyik étolaj alkalmas főzésre, sütésre, melyeket használjuk inkább hidegen, saláták készítéséhez, de van olyan is, amelyet önmagában érdemes fogyasztani egészségmegőrzés céljából.
Dunatőkésen Matyó László fogad, aki az üzleti részleg vezetője. Elmondja, hogy napraforgó-étolajat gyártanak. A tangazdaság egykor a dunaszerdahelyi mezőgazdasági szakiskolához tartozott, a jelenlegi tulajdonosok ekkor még bérelték, később megvásárolták. 80 alkalmazottjuk van, és birtokolnak egy kisebb tejgyárat is. Az élelmiszerboltok kínálata nagy, és nem árt tisztázni, hogy melyek azok az étolajok, amelyek alkalmasak sütésre vagy főzésre, és minek alapján tudjuk ezt megállapítani – indítom a beszélgetést Matyó Lászlóval.
Szlovákiában azonban éppen erre használjuk a megvásárolt étolajok csaknem 90 százalékát, miközben a szakember szerint a szupermarketek polcain található legelterjedtebb napraforgó-étolajok egyáltalán nem alkalmasak például a rántott hús elkészítésére. Vannak azonban az ismert márkáknak is csúcsminőségű termékeik, amelyek alkalmasak a magas hőfokon való sütésre, de azok kicsit drágábbak és nem igazán találhatók meg a boltok polcain.
– A másik dolog, amire oda kell figyelni, az étolaj elhasználódása. Például hogy mennyire nagy egy serpenyő, az olaj milyen része érintkezik a levegővel.
– Ha ez elér egy bizonyos százalékot, mindenképpen le kell cserélni – hangsúlyozza az üzleti részleg vezetője.
A búslaki étolajfajtákról érdeklődöm, kíváncsi vagyok az átlagosnál drágább étolajak tulajdonságaira és a kínálatra.
Ennek jellegzetes íze és illata van, tehát az elkészített étel illatát és ízét is befolyásolja. Vannak fogyasztók, akik ezt nem szeretik, ezért olyan termékünk is van, amelynél „dezodoráljuk” az olajat, vagyis a vákuumos desztilláció során eltűnik a jellegzetes íz és illat, így semlegessé válik.
A búslaki tangazdaság 960 hektárnyi bió szántóföldön gazdálkodik, de vásárolnak is napraforgómagot.
– Az utóbbi években kizárólag szlovákiai termelőtől vettünk – mondja Matyó László és mutatja is a termékeiket.
– Sajnos az agronómiai nagytermelésben hatékonyabban kell tevékenykedni. Hogy le lehessen időben aratni a napraforgót, el kell érnie egy bizonyos szárazsági fokot. A biogazdaságban viszont ilyen szereket nem használhatunk, meg kell várni azt az időszakot, amikor természetes módon beérik a termény. Az, hogy a biogazda éjjel permetez, a mi esetünkben nem igaz. Vannak már biótermékek a növényvédelemhez is, például a narancsolaj. Ezenkívül mi mindent bevizsgáltatunk. Ez költséges, de kimutatja az esetleges szermaradványokat – hangsúlyozza László.
– Próbaként szolgálhat az olívaolajnál, ha 1-2 órára betesszük a hűtőszekrénybe. Ha kissé megszilárdul, akkor eredeti olívaolajjal van dolgunk. Ha folyékony marad, akkor valószínű, hogy hígított, „pancsolt” a termék – mondja.
Az árak alakulása kapcsán Matyó László megjegyzi, most kicsit visszacsúsztak, kedvezőbbek, mint egy éve, de hozzáteszi, hogy az ukrán válság kitörésekor mindent eladtak, ami raktáron volt. Ezután viszont jöttek az olcsó, bizonytalan eredetű ukrán termékek.
Zuhogó esőben érkezem a magyarországi Őrségbe. Gyönyörű, érintetlen természet, vadregényes vidék, kis patakok, mindenütt erdő, bár a dimbes-dombos táj és a szűk utak jócskán megnehezítik a haladást. Végül csak megérkeztem Felsőszerre, a Batha-portára.
– Szerencséje, hogy esik, mert másképpen a szőlőben beszélgettünk volna, ott terveztem be mára a munkát, az pedig még innen 10 kilométernyire van! – fogad mosolyogva Batha Pál. Saját készítésű szörppel kínál, majd kisvártatva elmondja, hogy 20 évesen kezdte az olajsajtolást.
Ma már bővebb a termékkínálatunk, dióból, mákból, szőlőmagból, lenmagból, mogyoróból préselt magolajok, a hagyományos tökmagolaj, valamint a sárgabarackmag-olaj és máriatövismag-olaj is szerepel rajta. Egyik termékünk sem tartalmaz adalékanyagot és tartósítószert, és semmilyen finomítási eljárást nem alkalmazunk – avat be a részletekbe.
Magolajokat az egészség megőrzése érdekében ajánlatos fogyasztani, mondja vendéglátóm, nem pedig akkor, amikor már baj van. Például pirítós kenyérre csepegtetve néhány csepp lenmagolaj vagy tökmagolaj reggelire, pár csepp szőlőmag-olaj meg a vacsorához egészséges lehet. A máriatövisolajat kúraként egy hónapig javasolja fogyasztani.
Időközben megérkezik az egyik fia, Benjamin, aki 16 éves, hivatásos katona szeretne lenni, és van még két testvére. Az anya, Judit szintén aktív a családi gazdálkodásban.
– Mi, ha színházba akarunk menni, a legközelebbi Szombathelyre három óra az út oda-vissza. Mozgólépcsővel is először Budapesten találkoztak a gyermekeink, hát nagy újdonság volt számukra! Viszont természetközeli életmódot folytatunk, és meggyőződésem, hogy sok előnye van, hiszen könnyebben tudnak alkalmazkodni. Más időzónában is élünk, mint a nagyvárosiak. Mi itt a tyúkokkal kelünk és fekszünk, ott pedig akkor indul el az élet. Amikor Pesten árusítok, tíz után, dél környékén jönnek az első érdeklődők, de aztán éjfélig maradnak és bizony rengetegen jönnek késő este! Gyermekeimnek mindig elmondom, ha nem akarják, nem kell folytatniuk a családi gazdálkodást, azzal kell foglalkozniuk, amit szeretnek, mert azt fogják tudni majd a legjobban csinálni – meséli, majd hozzáteszi, hogy a porta időközben egy étteremmel bővült, ahol a saját farmról származó mangalicából készült ételeket kínálnak.
A 6,5 hektárnyi szabadtartású mangalica- farm ellátása pedig az édesapja feladata.
– Apám már nyugdíjas, igényli, hogy bízzam meg őt munkával, szereti az állatokat, reggel, este megeteti őket, friss levegőn van, mozog is, így nincs ideje megbetegedni – teszi hozzá Pál, aki nemrég volt 45 éves.
Az olajokat és a mangalicaszalonnát kóstolgatva vendéglátómmal a múltra is visszatekintettünk.
– Bizony régen nem volt ezen a vidéken nagy jövés-menés, mindenki kizárólag a háztájiból élt, mert nem volt más lehetőség. Mindössze tíz kilométer innen az osztrák határ, és a korábbi másik, a nagy ellenségnek tartott Jugoszlávia (ma már Szlovénia) három kilométernyire van. Kemény vasfüggöny volt itt valamikor. Az őrségi ember önellátásra kényszerült, tudott élelmiszert, ruhát, bútort, házat készíteni, mert itt nem lehetett ezeket megvenni. Több mindenhez kellett értenie. Mi is tartottunk teheneket, míg levittük a tejet a faluközpontba, ami két kilométer a házunktól, minimum kétszer is igazoltattak.
Amikor szedte a szamócát, csak ő mehetett az aknamező közelébe, a szüleit közben fegyveresek őrizték – meséli, majd hozzáteszi, ha bárki ide akart látogatni, határmegközelítési engedélyt kellett kérnie. A rokonok is csak így jöhettek például a disznóvágásra. Az is előfordult, ha a vonatban melléjük ült egy idegen ember, leszállíttatták őket félúton és az idegenről faggatták. Az orosz nyelv volt a kötelező az iskolában, bár a német vagy a szlovén hasznosabb lett volna. Ma már szerencsére fellendült a turizmus.
Vidámabb témával folytatjuk, Pál megkérdezi, szeretnék-e olajütő végzettséget? Majd elmondja, hogy az idelátogatók számára interaktív olajütést kínál, ami bejelentkezés alapján működik, hiszen van ennek egy költsége. Ez mindössze egyórás foglalkozás, ahol az elméleti rész meghallgatása után mindenki maga sajtolhat olajat kézi fapréssel. A tökmagmasszát előkészítik, ehhez ledarálják a tökmagot, kevés vízzel, sóval összekeverik, ezután megpörkölik, majd kipréselik. Végezetül mindenki elviheti, amit sajtolt.
– Úgy kezdtem vállalkozni, hogy nem volt semmim, csak ötletem. A kereskedelemben dolgoztam, de másra vágytam, arra, hogy ne legyen teher a munka, hanem azt csinálhassam, amit szeretek – mondja csillogó szemmel. Majd kicsit szomorúan arról beszél, hogy bizony sok az irigy ember.
A kilencvenes évek végétől folyamatosan bővítem a vállalkozásunkat, portánkat. 2010-ben csak a portán és egy-egy rendezvényen lehetett hozzájutni termékeinkhez, máshol nem voltak elérhetők. Ha háttal álltam a vevőknek egy piacon, akkor is eladtam mindent. Mindig azzal a céllal mentem, hogy többet áruljak, mint az autóm értéke. Ekkor egy kis pick-up autóm volt, így nem volt nehéz. Nagyobb járművel már igazi kihívás volt teljesíteni a célt. Egy évben 42 hétvégi napon árusítottam a különféle rendezvényeken. Ezután rájöttem, hogy a gyermekeim hiányolnak, már nem akartam mindenütt ott lenni. Visszaesett a forgalmam a felére, de a ráfordított munka csupán a negyede volt a korábbinak. Ekkor azonban jött az online-világ, azonnal elindítottam a webshopunkat, és az egész országba szállítunk. Új dolgokkal pedig mindig próbálkozom.
A máriatövist eleinte azért ültettem a tök mellé, hogy ne menjen bele, ne okozzon kárt a vad. Mára már sikeres termékké vált a máriatövis magjából készült olaj, és még nagyon sok tervem van – fejezi be a beszélgetést az őrségi Batha Pál.
Megjelent a Magyar7 2024/15. számában.
