Migrénes költségvetés

Szlovákiának az idén sem sikerült teljesítenie a kitűzött célt, a kiegyensúlyozott költségvetést, a hiány a GDP 0,68%-át fogja elérni, ami jövőre 0,49%-ra csökkenhet. A kiegyenlített költségvetés reménye átcsúszik 2021-re.

A 2020-as költségvetés 38,866 milliárd euró bevétellel és 39,346 milliárd kiadással számol, tehát 480 millió eurós hiányra számítanak. A gazdasági eredmények várható gyengülése ellenére a bevételek 1,649 milliárd euróval, 4,43%-kal, a kiadások pedig 2,130 milliárd euróval, 5,72%-kal nőnek. A közszféra bruttó adóssága 2020-ban 800 millió euróval növekedne, 45,895 millió euróra, ami azt jelentené, hogy a GDP-arányos adósság 46,8%-ra csökkenne. Az adósság tehát az adósságfék szankciós sávja alatt maradna.

Ladislav Kamenický pénzügyminiszternek fájhatott a feje, hiszen

a gazdasági lassulás miatt az adó- és a járulékbevételeket 346 millió euróval kellett csökkenteni, a törvénymódosítások pedig a költségvetés bevételi oldalát további 354 millió euróval rövidítik meg.

Számolt a dohánytermékek jövedéki adójának emelésével is, ezt azonban nem hagyták jóvá, így borítékolható, hogy nem lesz teljesítve a költségvetés bevételi oldala. Ezzel szemben a bankadó emelése 114,1 millió eurós pluszt jelent, de ezt csak a pénzügyi szektor esetleges problémáinak a fedezésére lehet fordítani. Ebből nem lehet a 80 millió euróra rúgó nyugdíjkifizetések megnövekedett költségeit fedezni.

A legnagyobb érvágást az adóbevételeknél várható 550 milliós kiesés okozza, ami könnyen 800 milliósra is rúghat. Ezzel összefügg, hogy a háztartások fogyasztása is visszaesik, ami 147 millió bevételkiesést okozhat az áfa esetében.

Azért az idén is nekünk kell eltartani a közszférát, mintegy 17,3 milliárdot várnak tőlünk adóban (2,9%-os növekedés), és 12,7 milliárdot járulékok formájában (4,5%). A személyi jövedelemadóból származó bevételek nőni fognak, bár az adómentes sáv emelése 135 milliós mínuszt okoz, a társaságok nyereségadójánál pedig a 15%-os adó elfogadása miatt 74 milliós csökkenésre számítanak. Az áfából összesen 6,7 milliárdra számítanak.

Dehát nem lehet a költségeket a tavalyi szinten tartani, ha a kormány a választások miatt ígérgetésekbe kezdett. A legjelentősebb emelést a közalkalmazottak 10%-os bérfejlesztése, illetve az európai programok önrészének finanszírozása teszi ki. A kiadási oldalnál a nagy nyertes a szociális és munkaügyi tárca (549,8 millió euró) és az iskolaügy (221 millió). Csökkennek a kiadások az agrártárcánál (250,9 millió), a gazdasági minisztériumnál (119,6 millió) és a környezetvédelmi tárcánál (85,3 millió).

Talán csak az iskolaügybe fektetett millióknak van igazán létjogosultságuk, hiszen Szlovákiában rémesen alulfinanszírozott az oktatásügy. Nemcsak az EU-átlagnál költünk az oktatásra kevesebbet, hanem a többi V4-es országhoz képest is. Persze az is érv, hogy a tárca rendre lemarad az EU-források tervezett merítésében. Ez a „hozzáértő kormányzat” műve. Azt is látni kell, hogy nagy a kavarodás az oktatás finanszírozásában, hiszen egy részét (iskolahálózat) a belügyi tárca állja.

Bár Szlovákia az egészségügyre a GDP 5,4%-át költötte 2018-ban, ami magasabb, mint a V3-aknál (5,1%), de alacsonyabb, mint az EU15-ök átlaga (7,1%), ráadásul az egészségi állapotunk ezt nem tükrözi. A számvevőszék vizsgálata szerint például az elkerülhető elhalálozások száma 168 volt százezer emberre, szemben a V3-ak 145-jével. Hiába emelkedik a tárca költségvetése, például 114 millióval kevesebbet szeretnének költeni gyógyszerekre és dietetikus élelmiszerekre.

Sajnos ez a költségvetés sem fog megoldást találni az orvosok számára, sem arra, hogy miért van háromszor annyi specialista, mint általános orvos. A nyugati országokban 1,6 specialista jut egy általánosra. A 2012-ben elindított rezidensi program a kezdeti sikerek után kifulladt, és itt is jellemzőek a regionális egyenlőtlenségek.

Az egyik legkomolyabb kockázatnak a számvevőszék is a közlekedési minisztérium költségvetését tartja. Nem véletlenül énekli a listavezetővé ugrott közlekedési miniszter a kampánykörútján, hogy „Ne szidjatok soha engem, én a szidást nem érdemlem”, minden jóindulatunk mellett, ez talán nem segít a ténykedésének értékelésekor. A legnagyobb baj, hogy a minisztérium nem képes reális célokat kitűzni, soha nem fejezi be azt, amit az adott évben eltervezett. Az I. osztályú utak minden egyes jó állapotú kilométerére 0,8 kilométer rossz állapotú jut. 2016 óta mindössze 40 milliót szánnak a javításokra, miközben ennek a duplája kellene.

A vasútról pedig ne is ejtsünk szót, hiszen nem lehet csak ezzel teletölteni az újságot. Azt már csak megemlítjük, hogy hatással lesz a költségvetésre az EU-források merítése is. Ennek a gyorsítása várható. A 2014/20-as időszak keretösszegének eddig mindössze a 25,16%-a lett merítve, igaz szerződést már a források 62,34%-ára kötöttek. A kormányzat ezt a kérdést sem képes megfelelően menedzselni. A közszféra költségvetésének fontos része a községek, a városok és a megyék költségvetése, amelyek fogcsikorgatva keresik a megoldásokat, pedig a forrásaikat megvágták, és új feladatokat bíztak rájuk.

Ki kell mondani, hogy az államháztartás költségvetése tarthatatlan. Látszik rajta, hogy sok körülötte az éhes száj, amit etetni kell, és nincs meg benne sem a tudás, sem a bátorság, hogy a pazarláson változtasson.

Amennyiben a kormányzat hiánya maradt volna a tavalyi 2 milliárdos szinten, nem nőne 2,7 milliárd euróra, bőven nullszaldós lenne a teljes közszféra költségvetése, nem pedig -480 milliós.

Mit kapunk mindezért? Versenyképes oktatásügyet, gondoskodó egészségügyet, jó utakat, új autópályákat, nem leszakadó hidakat, jogállamot, megvesztegethetetlen államapparátust, polgárbarát ügyintézést, produktív agráriumot, botrányok nélküli kormányzást.

Ja, mégsem!

Megjelent a Magyar7 2019/50. számában.