Miért torpant meg az eurózóna gazdasági optimizmusa?
Az euróövezet februári gazdasági adatain egyértelműen látszik: megtorpant a remélt kilábalás, és a gazdasági szereplők bizalma törékenyebb, mint ahogy azt a januári számok sugallták. A felszínen ez egyetlen rosszabb hónapnak tűnhet, de a számok mögé nézve mélyebb összefüggések bontakoznak ki, amelyek jól mutatják az eurózóna jelenlegi szerkezetének gyenge pontjait és a kilábalás kulcsterületeit.
A visszaesés legfontosabb oka a szolgáltatási szektor gyengülése. A szolgáltatói bizalmi index 6,8 pontról 5 pontra süllyedt, négym havi mélypontra, miközben a piac kifejezett erősödést várt. Mivel az eurózóna gazdaságának több mint 70%-a a szolgáltatásokra épül, ez a visszaesés túlméretezett hatással jár: a vállalkozások óvatosak, a keresletet törékenynek látják, és a költségnyomás – a bérektől az energián át a finanszírozásig – továbbra is erős.
Az ipar hangulata szintén romlott, -6,8 pontról -7,1 pontra. A visszaesés mérsékeltebb, de fontos: a globális kereslet ingadozó, a készletek normalizálódása lassú, a kínai és amerikai verseny pedig egyre élesebb. Itt is javulásra számítottak az elemzők, így a negatív adat kettős csalódás.
A teljes hangulatot ugyanakkor nem hagyták teljesen összeomlani a fogyasztók és a kiskereskedelmi szereplők. A kiskereskedelmi bizalom -5,7-ről -4,5 pontra emelkedett, a legjobb szintre 2024 decembere óta, míg a fogyasztói bizalom -12,2 pontra javult, ami három hónapos csúcs. A magas infláció visszahúzódása és a reálbérek lassú erősödése már érződik a háztartások oldalán: a lakosság továbbra sem optimista, de a mély pesszimizmustól eltávolodott.
A legnagyobb gazdaságok közül Franciaország és Olaszország húzta lefelé az ESI-t, ahol a strukturális gyengeségek, a magas államháztartási kockázatok és a belpolitikai bizonytalanság együttesen rontották a hangulatot. Ezzel szemben Németország és Spanyolország stabilabb szinten tartotta az indexet, bár továbbra is negatív tartományban.
A februári adatok üzenete világos: a szolgáltatási szektor nélkül nincs valódi kilábalás, a mostani megtorpanás pedig azt mutatja, hogy az eurózóna növekedése továbbra is törékeny. A fogyasztók lehetnek a következő hónapok stabilizáló ereje, feltéve hogy a reálbérek további erősödése folytatódik. Az ipari gyengeség azonban még jó ideig velünk marad, különösen Franciaországban és Olaszországban.
Az euróövezet gazdasága nem recesszióban van, de még nem érte el az önfenntartó növekedés pályáját. A következő hónapok kulcsa az lesz, képes-e a szolgáltatási szektor visszanyerni a bizalmát – és ezzel együtt helyreállítani az egész gazdasági térség lendületét.
