Mi lesz az arannyal?
Az arany ára azért tudott 2026 januárjának végére új történelmi csúcsokra futni, mert a piac most már nem pusztán „inflációt” vagy „kamatpályát” áraz, hanem bizalmi prémiumot is: a dollár gyengülését, az amerikai gazdaságpolitika kiszámíthatóságával kapcsolatos kételyeket, és azt a kockázatot, hogy a monetáris politika függetlensége körül tartós vita alakul ki. A friss rekord ennek a csomagnak a lenyomata: a spot ár a héten 5 300 dollár fölé is benézett, miután a dollár közel négyéves mélypontra esett, és a befektetők menedékeszközt kerestek.
A kulcs az, hogy az arany nem hozamtermelő eszköz, ezért normál környezetben a tartása „alternatívaköltség”: ha a reálhozamok magasak és stabilak, az arany általában nehezebben emelkedik. Most viszont a klasszikus összefüggés részben felpuhult, mert a befektetők egy része a kötvénypiacot sem érzi automatikus menedéknek, és a devizakockázatot (különösen a dollárét) láthatóan komolyabban árazzák.
A dollárgyengülés itt nem „háttérzaj”, hanem önálló motor. A dollár négyéves mélypontközelben mozgott, miután az elnöki kommunikáció a piac számára azt sugallta: a gyengébb dollár nem feltétlenül probléma, miközben a Fed jövőbeli vezetése és a függetlenség körüli aggodalmak is felerősödtek. Egy ilyen környezetben az arany árfolyama könnyebben „átvált” menedékből devizafedezeti eszközzé: a dollárban gondolkodó befektetők számára biztosítás, a dolláron kívülieknek pedig a gyengülő dollár miatt eleve olcsóbb belépő.
A keresleti oldal másik nagy pillére a jegybanki diverzifikáció. A jegybanki tartalékkezelőket kérdező felmérése szerint a válaszadók 95%-a arra számít, hogy a globális jegybanki aranytartalékok 12 hónapon belül tovább nőnek, és rekord arányban jelezték azt is, hogy saját intézményük is növelné az aranysúlyt. Ez azért fontos, mert a jegybanki vásárlás nem „heti trade”: strukturális, lassan forduló, nagy volumenű kereslet, ami képes alátámasztani a magasabb árszinteket akkor is, amikor a spekulatív tőke épp kifújja magát.
A harmadik tényező a pénzügyi befektetői csatorna, különösen az ETF-ek. Több szakmai oldal is azt írta, hogy 2025-ben rekord beáramlások voltak arany ETF-ekbe (WGC-adatokra hivatkozva), ami azt jelzi: a „kicsi” befektetői döntések is tömegben mozognak arany felé, nem csak a jegybankok.
Ha ez a csatorna nyitva marad, az árfolyam nemcsak lassan araszol, hanem képes újabb gyors szinteket is átugrani – főleg egy olyan piacon, ahol a rekordok önmagukban is vételi jelzéseket aktiválnak (momentum, fedezeti kényszerek, modellek).
Több pályát jósolnak a szakemberek, a magasabb csúcsok pályája (5500–6000 környéke felé): akkor valószínű, ha a dollárgyengülés nem korrigál érdemben, a Fed függetlenségével kapcsolatos bizalmi vita elhúzódik, és a jegybanki/ETF-kereslet tartósan erős marad. Stabilizáció magas szinten akkor jön, ha a dollár megáll, a Fed kommunikációja megnyugtatja a piacot, és a kockázatvállalás visszatér, de a jegybanki kereslet továbbra is támaszt ad. Ilyenkor az arany nem feltétlen esik, inkább „kiüli” a túl gyors emelkedést. Akár még korrekció (akár 10–20% is): akkor reális, ha a dollár hirtelen erősödik, a hozamok emelkednek, és a piaci pozicionáltság túlzsúfolttá válik. A mostani meredek emelkedések után egy ilyen mozgás nem cáfolat, hanem tipikus piaci dinamika: a biztosítás jellegű eszközök is túlhevülhetnek. A szabály inkább az, hogy az irányt a bizalmi tényezők adják, a kilengéseket pedig a likviditás és a pozíciók.
