Mi lesz a tranzakciós adóval?
A pénzügyminiszter által bemutatott konszolidációs csomag aligha hagyta közömbösen a társadalmat. Már a tavasztól érvényben lévő tranzakciós adó is komoly indulatokat kavart, és mostanra az is nyilvánvalóvá vált, hogy ez az adónem sem maradhat változatlan. A kormányzó koalíció is tisztában van azzal, hogy a jövő évi megszorítások elsősorban a kisebb vállalkozókat fogják sújtani, ezért várhatóan valamilyen módon megpróbálják enyhíteni a terheiket, még ha csupán átmeneti megoldásokkal is.
A tranzakciós adó nem ismeretlen eszköz Európában, a 2008-as pénzügyi válság óta több ország is próbálkozott a pénzmozgások megadóztatásával. A történelem azonban rendre ugyanazt tanította: a globális pénzpiac rugalmasan kerüli meg a szabályokat, az adminisztráció pedig olyan költséges, hogy a legtöbb kísérlet kudarcba fulladt. Szlovákia mégis vállalkozott rá, s idén bevezette a maga verzióját.
Az adókulcsok különbözőek, a fizetés formájától függően. Debet pénzügyi tranzakciókor, például vásárlás vagy átutalás esetén az adó a tranzakció összegének 0,4 %-a, maximum 40 euró. Készpénzfelvétel esetén az adó a felvett összeg 0,8%-a, maximális összeg meghatározása nélkül. A tranzakciós számlához kibocsátott fizetési kártya esetében az adó fix összegű, 2 euró a kártya használatának naptári évében.
Papíron ez tiszta rendszer, a gyakorlatban azonban sokkal összetettebb a hatása, és bevezetésétől, tehát áprilistól záporoznak a kritikák vele kapcsolatban. Nem véletlen, hogy a parlament múlt heti ülésén már nemcsak a szabályok módosítása, hanem a tranzakciós adó teljes eltörlésének a lehetősége is napirendre került.
A kormány több százmillió eurós pluszbevételt várt ettől az intézkedéstől, amelyet a költségvetési hiány csökkentésére és a szociális kiadások finanszírozására kívánt fordítani. A vállalkozói szektor azonban másként látja a helyzetet.
Ők attól tartanak, hogy a megnövekedett működési költségek visszafogják a beruházásokat, megdrágítják a termékeket és a szolgáltatásokat, sőt, áttételesen az inflációt is felpörgetik. Márpedig a szlovákiai infláció így is az egyik legmagasabb az euróövezetben, négy százalék körül mozog, ami a mindennapi megélhetésben is érzékelhető nyomást jelent. A vállalkozások természetes reflexe, hogy az újabb terheket a fogyasztókra hárítják, ezzel viszont a gazdaság versenyképessége, innovációs képessége és digitális fejlődése kerül veszélybe. A fenntartható bevételekhez a kormánynak jóval pontosabb szabályokra és valós kockázatkezelésre lenne szüksége, mert enélkül nemhogy a bevétel nőne, hanem az adóelkerülés és a feketegazdaság kapna új lendületet.
A pénzügyminisztérium nyáron vázolt adatai szerint az állam április és június között 135 millió eurót szedett be ebből az adónemből, a befizetéseket főként bankok, pénzintézetek és önadózók teljesítették, a legnagyobb összegek az időszak utolsó napjaiban érkeztek.
Eredetileg kilenc hónapra 550 millió eurós bevétellel számoltak, ám a gazdasági lassulás és a jogszabályi mentességek – például a jótékonysági szervezetek, iskolák és egészségbiztosítók felmentése – miatt a várakozás 420 millió euróra csökkent. A globális bizonytalanság és az amerikai vámok hatására ráadásul a gazdasági növekedés is csak feleakkora, mint amire a költségvetés tervezésekor számítottak.
Mindazonáltal a tranzakciós adó is hozzájárult az államháztartás egyensúlyának javulásához: július végéig a hiány 3,6 milliárd euró volt, miközben a bevételek éves összevetésben 1,9 milliárd euróval, vagyis 16,8 százalékkal emelkedtek, a kiadások pedig 1,4 milliárd euróval, 9 százalékkal nőttek. Ez 553 millió eurónyi, azaz 13,2 százalékos egyenlegjavulást jelent.
Az adóbevételek összességében 1,6 milliárd euróval, 15 százalékkal bővültek, elsősorban az áfa és a társasági adó révén. Mindez jól hangzik, de nem lehet elhallgatni az árat sem: az infláció továbbra is magas, a vásárlóerő pedig ennek megfelelően gyengül. A jövő évre tervezett konszolidációs intézkedések pedig újabb terheket rónak a vállalkozókra (és a lakosságra), így az árak minden szinten tovább emelkedhetnek.
A törvény természetesen nem minden pénzmozgást adóztat. Kivételek például az adók, az illetékek befizetésével kapcsolatos műveletek, amelyek az állami költségvetés bevételeit képezik. A szociális és egészségbiztosítási járulékok is mentesülnek a tranzakciós adó alól. Nem vonatkozik az adó az állampapírok vásárlásával összefüggő tranzakciókra, s ami fontos, az ugyanazon szolgáltatónál vezetett adózói számlák közötti műveletekre, s bizonyos iskolák és nonprofit szervezetek is mentességet élveznek.
A politikai vita most arról szól, milyen jövő vár erre az adónemre. Az SNS inkább módosítana, az ellenzék a teljes eltörlését követeli, ám a Marián Viskupič és Július Jakab által beterjesztett radikális javaslatnak kicsi az esélye.
A koalíciós képviselők indítványát a parlament első olvasatban már nyár előtt jóváhagyta, így ha a végszavazás is hasonlóan alakul, a módosítás október közepétől életbe léphet. Ennek lényege, hogy a százezer eurónál kisebb forgalmú vállalkozások mentesülnének a tranzakciós adó megfizetése alól. Ez valóban komoly könnyítés lenne a kis cégek és egyéni vállalkozók számára – de csak ideiglenesen. Januártól ugyanis, ha a konszolidációs csomagot megszavazza a parlament, jelentősen emelkednek a járulékok, ami sok kisebb vállalkozást a működés átalakítására vagy megszüntetésére kényszerítheti.
A tervezett módosítás szerint a jövedelmi határ betartását dokumentumokkal, például a jövedelemadó-bevallás másolatával kell igazolni, s aki nem nyújtja be a szükséges iratokat, az automatikusan adófizetővé válik. Ez a szabályozás egyértelmű üzenet: a kormány nem kíván teret engedni a kibúvóknak, de az is látszik, hogy a jövő évi megszorítások mellett ez csupán időnyerés.
A parlament döntésére várva a kisvállalkozók joggal érezhetik úgy, hogy a kormány nem becsüli meg a munkájukat. Sokan külön bankszámlát nyitottak, hogy megfeleljenek a szabályoknak, most pedig úgy tűnik, mindez felesleges volt.
A konszolidációs csomag előrevetíti, hogy ha egy kisebb adó alól most mentesülnek is, hamarosan újabb és nagyobb terhekkel kell majd szembenézniük. És bár a kisvállalkozók valóban nem fizetnek kiugróan magas járulékokat vagy adókat, cserébe az államtól sem várnak sokat – éppen ezért különösen fájó, ha a kormány nem értékeli azt a csendes, de stabil gazdasági teljesítményt, amelyet ők nyújtanak nap mint nap.
Megjelent a Magyar7 2025/38. számában.
