Mi köze van Új-Zélandnak a hazai húspiachoz?
A vadászat egykor alapvető élelemszerzési forrásként biztosította fajunk túlélését, mára az állam által erősen szabályozott szabadidős tevékenységgé lett, amelyet mintegy 66 ezren gyakorolnak az országban. A vadászat megosztó társadalmi téma, de ebben a cikkben erről nem lesz szó. Sánta Norberttel, a Szlovák Vadászkamara szakmai referensével a vadászat komoly gazdasági vonatkozásáról, a vadhús feldolgozásáról és értékesítéséről beszélgettünk. Azt is eláruljuk, hol lehet jó szarvaskolbászt venni.
Kezdjük az alapoktól. Mi történik az elejtett vaddal a vadászkamarai tagok vadászata, illetve vendégvadászat esetén? Kinek a tulajdona a hús?
Sokan abban a tévhitben élnek, hogy a „vadállomány a vadászoké”, pedig ez nem így van. Az élő vad jogilag „res nulliusnak” minősül, mivel a hazai jogszabályok szerint Szlovákia természeti örökségének része, amelynek kezelését az állam, a vadászathoz kapcsolódó jogszabályok által, rábízta a vadásztársadalomra. A vadnak, mint természeti örökségnek a védelme érdekében a vadászatot az állam szigorúan szabályozza, ezáltal a vadászat az idők során az „élelemszerzésből” a „népgazdasági termelési ágazaton” át a legszigorúbban szabályozott „szabadidős tevékenységgé” vált, amely része az aktív és fenntartható természethasználatnak. A szabadidős tevékenységet úgy kell érteni, hogy a 66 ezer főt számláló szlovákiai vadásztársadalom 95%-a szabadidejében, saját forrásait áldozva, ellenszolgáltatást nem várva foglalkozik a vadászattal, csupán töredékük végzi feladatait valamilyen munkaviszony formájában.
A vadásztársaság a további felhasználásról a saját belső előírásai szerint rendelkezik. Például meg van határozva, hogy mennyi vadhús jut a tagságnak, és mennyit értékesítenek más módon. Az elejtett vadból a vadásznak, aki a vadat meglőtte, a vadásztörvény szerint csupán a vad trófeája, és az ún. vadászrész jár. A vadászrész az ehető belsőségek: szív, máj, tüdő, vese. Tájainkon az ezekből készült, a resztelt májhoz hasonló ételt a német „jägerrecht” szóból átvéve „jágerek” vagy „jegeres” szóval illetik a vadászok.
Van-e olyan szervezet jelenleg Szlovákiában, amely nyilvántartja, összegzi az elejtett vadmennyiséget, vagy ezt nem összesítik?
A vadásztársaságok a vadászati jogszabályok alapján jelentési és kimutatási kötelezettséggel tartoznak az elsőfokú állami hatóság, tehát a járási hivatalok erdészeti és földügyi osztálya felé, valamint a vadászati érdekképviselet, tehát a Szlovák Vadászkamarán belül működő körzeti vadászkamarák irányába is. Az állategészségügyi intézkedések és jogszabályok betartását a regionális állategészségügyi és élelmiszer-biztonsági felügyeletek ellenőrzik, tehát végső soron a vadásztársaságok legalább három különböző szervezetnek szolgáltatnak adatokat.
A krotália nélküli szállítás vadorzásnak minősül. Az elejtett vadhoz rendelt sorszám adja a vadgazdálkodási statisztika alapját.
Mennyi vadhúst dolgoznak fel Szlovákiában? A vonatkozó kormányrendelet értelmében lehetőség nyílik a vadhús egyszerűsített őstermelői árusítására. Mennyire élnek a vadásztársaságok ezzel a lehetőséggel?
A vadhús feldolgozásáról a legpontosabb adatokat a zólyomi Nemzeti Erdészeti Központ által összesített éves vadgazdálkodási jelentések szolgáltatják, ezt a vadászatra jogosultak minden év március 5-ig kötelesek leadni az elsőfokú állami hatóságnak. A jelentések szerint a vadásztársaságok a 2022/2023-as vadgazdálkodási év során 5295 tonna vadhúst dolgoztak fel, amelyből 3808 tonnát házon belül használtak fel a vadászok. Ezt úgy kell érteni, hogy a vadásztársaságok tagjai, illetve a vendégvadászok és azok családjai fogyasztották el ezt a mennyiséget. A fennmaradó mennyiségből 540 tonnát egyszerűsített, őstermelői árusítás keretében, illetve 948 tonnát felvásárlókon keresztül értékesítettek a vadászok.
Mennyire meghatározó ezen a területen az export és az import?
A szocializmus időszakában az élő vad, elsősorban a mezei nyúl és a fácán jelentős exportcikk volt. Ugyanez volt elmondható a vadhúsról is, viszont mára már az apróvadfajok egyedszáma annyira lecsökkent, hogy jelenleg exportról nem beszélhetünk. Annak ellenére, hogy jelenleg több vadhús áll a rendelkezésünkre, mint a múltban, a vadhúspiac különböző problémákkal küszködik. Az elmúlt években az elszaporodó csülkös vadfajok állománycsökkentéséért a vadászok rendkívüli erőfeszítéseket tettek – például csak vaddisznóból az elmúlt négy évben csaknem 250 ezer egyedet hoztak terítékre – viszont az EU-n kívül, például Új-Zélandról, de a nyugat-európai országokban található szarvasfarmokról származó olcsó vadhús elárasztotta a hazai és EU-s piacot, ezáltal a hazai vadhús eladhatatlanná vált.
A magyar vadhúsfeldolgozói piacot néhány nagyobb cég uralja. Mi a helyzet Szlovákiában, kik a vadhúsfeldolgozás legfontosabb szereplői?
Szlovákiában szintén hasonló a helyzet, legutóbb például a Tauris részvénytársaság nyitott vadhúsfeldolgozó üzemet Rimaszombatban, amellyel egyrészt munkahelyeket teremtett, másrészt egyfajta felszívóerőt biztosít a régióban működő vadásztársaságok által túltelített vadhúspiac számára.
A kiskereskedelemben szinte lehetetlen vadhúshoz jutni. Mit tegyen, aki nem vadász, de szeretne jó minőségű vadhúst vásárolni?
Faluhelyen talán legkönnyebb a helyi vadásztársaságot megszólítani, bár a vadásztársaságban felhasznált és a lakosságnak értékesített vadhús aránya régiónként változik. Ez annak köszönhető, hogy például a jellemzően csupán őzzel és apróvaddal gazdálkodó komáromi járásbeli vadászterületeken jóval kevesebb jut értékesítésre, mint például a túlszaporodott csülkös vadállománnyal küzdő Losonci vagy Rimaszombati járásokban, mivel az előbbi régióban jóval kisebb a vadgazdálkodási terv, mint az utóbbiban, tehát kevesebb egyedet ejtenek el. Regionális szinten viszont nagy segítséget nyújthat a Szlovák Vadászkamara által 2020 óta működtetett predajdiviny.sk applikáció, amely jelentősen elősegítette a vadhús ún. bőrben való értékesítését.
Viszont a predajdiviny.sk-n keresztül kínált vadhús még mindig jóval pénztárcakímélőbb, mint ha ugyanazt a terméket áruházláncokban vennénk meg.
Milyen előírások vonatkoznak a vadhús tárolására és feldolgozására? Milyen eszközökkel ellenőrzik a feldolgozás során a hús minőségét?
A regionális állategészségügyi és élelmiszer-biztonsági felügyeletek rendszeres ellenőrzéseket végeznek a vadásztársaságoknál. Minden vadásztársaságban kell lennie egy olyan vizsgázott vadásznak, aki elvégzi a vadhús elsődleges vizsgálatát, amely alapján minden elejtett vad számára kiállítják az ún. származási kísérőlevelet.
Ezeket a vizsgálatokat az állategészségügyi felügyelet zólyomi központi laboratóriuma végzi. A mintákat a vadászok a regionális állategészségügyi felügyeleteken keresztül juttatják el a laboratóriumba. A sertéspestis elleni küzdelmet elősegítve az állategészségügyi felügyelet több vadásztársaságnak is juttatott hűtőberendezést, az elejtett vad, elsősorban a teszteredményre váró vaddisznók megfelelő tárolását biztosítva ezzel. Hosszabb idő után ez volt az első nagyobb volumenű támogatás, amellyel az állam segítette az ágazatot feladataink elvégzésében.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2023/20. számában.
