Megoldások helyett közhelyek - górcső alatt a Most-Híd választási programja

Ezzel csak az a baj, hogy eddig azt kommunikálták: a 2020-as programjuk csak a négy évvel ezelőtti frissítése lesz, nem pedig komoly átprogramozás.

Nézzük meg, mit is ígérnek Bugárék a gazdaság és a környezetvédelem területén.

Ha valaki ettől a reVíziótól komoly irányváltást vár, csalódnia kell.

A program egészéből nem szűrődik le semmilyen gazdaságpolitikai koncepció. Ezzel követik az eddigi szlovák kormány gazdaságpolitikáját: különösebb dolgot nem teszünk, amíg befutnak az adók, addig nem lehet komoly baj. Egy gazdaságpolitikai koncepció általában az intézkedések keveréke, aminek egyetlen mércéje a siker. Nos, a koalíció gazdaságpolitikai mixének a 2019-es év a bukás éve. A gazdaság lelassult, nincs tér a további fejlődésre, nem jönnek a beruházások, nem készült fel az ország az IPAR 4.0 kihívásaira, a költségvetés és a munkahelyteremtés pedig a béremelések és a járulékok csapdájába esett.

Ezekre a kérdésekre a vegyespártnak nincsenek válaszai. Sem víziója, sem revíziója, ráadásul a leírt jelszavak sokszor ellentmondanak egymásnak.

Nehezen értelmezhető, hogy az egyik pontban erősítenék a szabályozó szervek működését, a másikban megakadályoznák a szabályozások okozta terhek további növekedését, a harmadikban pedig csökkentenék a vállalkozók adminisztratív terheit. Javítanák a közszolgáltatások minőségét, ezzel egy időben csökkentenék az adó- és járulékterheket. Na de akkor miből finanszíroznák a minőségjavulást? Mindez megvalósítható lenne, de ehhez átfogó reformra volna szükség, ennek a szándéka azonban nem jelenik meg a programban. De legyünk megbocsátók, hiszen Mikloš pénzügyminiszter óta (cca 15 éve) senki sem vállalkozott a gazdaságpolitikai mix radikális megváltoztatására. Inkább nézzük az egyes szakterületeket, hátha itt megvan a kellő intellektuális kapacitás.

A régiófejlesztésnek 5 fejezetet szentelnek. A „sokat ne ígérjünk” szellemében azonban a régiókat nem felzárkóztatni akarják, csupán „fejleszteni”.

Ez meglátszott a koalíción belüli ténykedésükön is, hiszen a Most–Híd elmúlt négyéves kommunikációja a régiófejlesztésről kimerült az autópályák terveinek ragozásában. Mintha egy megvalósult autópályával rögtön megjelenne a beruházó, aki az adott területen munkát vállalni hajlandó, szakképzett munkaerőt talál. Már ha megépültek volna az utak az elmaradott régiókba. De nem épültek, hiszen a sikersztoriként eladott közlekedési tárca az elmúlt két évben csupán 14 kilométernyi szakaszt tudott átadni Kassa körül, miközben megfeledkeztek az alacsonyabb rendű utak, hidak (nem csak a komáromi Vág-híd) karbantartásáról. Pedig pénzhiányra sem panaszkodhattak, hiszen maga a számvevőszék vetette a minisztérium szemére, hogy évről évre nem tudja kimeríteni a költségvetési keretét. Márpedig pénzből építkezni bárki tud. Nem csoda, hogy a párt „Dél-Szlovákia nem mostohagyerek többé” jelszavú plakátjait csak Dunaszerdahelyig helyezték ki.

A vidékfejlesztési fejezet viszont kifejezetten üdítő, ha valaki ebben a címszóban egy átgondolt agrárkoncepciót vár.

Csak támogatni lehet azt az álláspontot, hogy az agráriumnak nemcsak termelői, hanem foglalkoztatói és tájgazdálkodási szerepet is szánnak. A hazai élelmiszeripar térnyerésére felvázolt javaslatok azonban kevesek, miként ebben sovány eredményt tud felmutatni a koalíció eddigi agrárpolitikája. Sajnos az agrárium egyik legsúlyosabb gondja, a gazdák elöregedése csak marginálisan jelenik meg egyetlen intézkedésben. A fiatal gazdák elindítása többet érdemelne, igaz, ez a koalíció tavaly is csupán 3 (három) fiatalt támogatott 85 ezer euró értékben.

Az önkormányzati program gazdasági részében maradt ugyanaz a hozzáállás, amit az adóalap adómentes részének csökkentésénél tapasztaltunk.

Ezzel akkor jelentősen megrövidítették az önkormányzatok bevételi oldalát. Most pedig a programban javasolják a települések valós saját bevételeinek a növelését. Tehát tessék a vállalkozókkal fejlesztési adót fizettetni, vagy emelni az ingatlanadókat. Ezt nem kell javasolni, az önkormányzatok többsége már rákényszerült erre tanács nélkül is. Itt látszik, hogy a program nem nyújt rendszerszintű reformokat az adórendszerben, vagy a települések finanszírozásában. Hiába csökkentenék az állami adókat, ha azokat ki kell fizetni helyi adóként.

Megjelenik a programban a községek eltérő adóerő-képességének kiegyenlítése, de csak szándékként, mert megoldási javaslat nem társul hozzá.

Ami viszont tipikus hidas megoldás, az a környezetvédelmi alap mintájára egy új alap létrehozása, ahol az önkormányzatok a helyi úthálózatok fenntartásához és javításához szükséges pénzügyi forrásokhoz juthatnának. Talán nem kell bemutatni az elmúlt ciklus tapasztalataiból merítve, miképp lehet a környezetvédelmi vagy a kulturális alapon keresztül párthovatartozás szerint osztani a pénzt.

Környezetvédelmi területen számos hasznos, bár az utóbbi időben túlragozott megoldást javasolnak.

Pozitívumként kell kiemelni, hogy számít a polgár hozzájárulására, a helyi megoldásokra. Sajnos nem tér ki nagy rendszerekre, mint az energiamix, vagy a komplex vízgazdálkodás országos szintű rendszerei. Megemlíti az alacsony kibocsátású közlekedés fejlesztését, de ennek ellentmond, hogy az elmúlt négy évben vajmi keveset tettek ezért. Nincs számottevő töltőhálózat az elektromos autóknak, a közösségi közlekedés elhanyagolt, a vasúti közlekedés fejlesztése pedig mostohagyereknek számít a párt tárcáinál.

A környezetvédelmi minisztérium jellemzően technikai hozzáállásáról tanúskodik az a javaslat, amellyel bevizsgálnák a háztartási célú kutakat, hogy használhatók-e az egyes régiókban.

Programot indítanának a helyi lakosok által használt kutak fúrásának és mélyítésének támogatására. Tehát nem a csallóközi ivóvízkészlet szennyezésének megszüntetésére (pl. Dimitrov-lerakat felszámolása), a vízkészlet öntisztulási képességének megújítására törekednének, hanem csak ellenőrizni kívánják a véghasználónál a víz minőségét. A táj vízmegtartó képességének növelését úgy ösztönöznék, hogy ha kevés a víz, majd mélyítik a kutakat. Pedig a csallóközi és bodrogközi táj sivatagosodására is van megoldás. Sajnos, ezzel a hozzáállással a termékeny síkságainkat nem fogjuk megőrizni az utódainknak.

Megjelent a Magyar7 2020/4. számában.