Már Magyarországon is jobban megéri dolgozni mint Szlovákiában?
A régióban sokáig élt az a kényelmes közhely, hogy „bezzeg Szlovákiában euró van, ott legalább a fizetés is eurósan néz ki”. Csakhogy 2025 végére ez a mondat egyre kevésbé áll meg a saját lábán. Miközben a szlovák statisztikák azt mutatják, hogy a bérek végre több ágazatban visszaelőzték az inflációt, addig Magyarországon a bérszint és a bérdinamika is olyan tempót diktál, ami már nem csak felzárkózás, hanem helyenként előzés benyomását kelti. Nem azért, mert ott hirtelen „minden jobb lett”, hanem mert a trendek iránya különvált.
Szlovákiában 2025 novemberében a nominális bérek 9 ágazatból 9-ben emelkedtek, és a növekedés 2,7% (szálláshely-szolgáltatás) és 6,6% (éttermek, vendéglátás) között mozgott. A lényeg mégsem a nominális szám, hanem az, hogy a reálbérek – vagyis az inflációval tisztított keresetek – 8 ágazatból 8-ban már pluszban voltak. Ez fordulat ahhoz képest, amikor az emberek hónapról hónapra azt érezték, hiába kapnak „emelést”, mégis kevesebb marad a végén. Most viszont már látszik a statisztikában is: a pénz több helyen újra „visszahízik” a bérekben – még ha nem is látványosan.
Csakhogy ez a szlovák fordulat nem diadalmenet, inkább óvatos stabilizálódás. A novemberi adatok másik fele ugyanis arról szól, hogy a foglalkoztatottság 10 ágazatból 6-ban csökkent, különösen a nagy tömegű munkaerőt foglalkoztató területeken.
A nagykereskedelemben például 3,1%-os volt a visszaesés, de gyengült többek között az ipar, az építőipar, a közlekedés és a kiskereskedelem is. Magyarul: a bérek sok helyen már nem esnek szét az infláció miatt, viszont egyre több helyen kevesebb ember osztozik a tortán. Ez pedig hosszabb távon óhatatlanul alakítja át a munkaerőpiac szerkezetét és a béralku erejét is.
És akkor jön Magyarország, ahol 2025 novemberében az átlagos bruttó bér 8,9%-kal nőtt, és elérte a 756 400 forintot (ami nagyságrendileg 1976 euró az elmúlt időszak árfolyama mellett). Ez nem „szépen kúszó” emelkedés, hanem olyan tempó, amit az ember már a saját bőrén is észrevesz – főleg, ha a környezetében béremelések, munkahelyváltások, pótlékok és bérharcok formájában csapódik le. Közben a magyar munkanélküliség a 2025 utolsó negyedévére 4,4% volt, vagyis a rendszer nem omlott össze attól, hogy a bérek feljebb mentek.
Itt van a trendváltás magja: Szlovákia „újra reálban nő”, Magyarország pedig „nominálisan száguld”. Szlovákiában a jó hír az, hogy az inflációt több ágazatban sikerült legyőzni. Magyarországon a jó hír (és egyszerre a kockázat) az, hogy a bérnövekedés olyan erős, hogy már euróra átszámolva is versenyképesnek tűnik – de ez részben árfolyam- és szerkezeti kérdés is, nem pusztán jólét.
Ettől függetlenül egyértelmű, már korántsem igaz, hogy a térségben Szlovákia jobb helyzetben lenne mint Magyarország, hiszen a béreink szempontjából már Magyarország is jobban teljesít és ha a szlovák kormány így folytatja, akkor már az euró sem fog nagy segítséget nyújtani akár az infláció vagy a kamatok kapcsán.
