Letérdelt a vendéglátás
A szlovák vendéglátás 2025 nyarán látszólag a szezonális csúcsforgalom időszakát éli, a felszín alatt azonban egyre erősebb strukturális feszültségek húzódnak. A szektor munkaerőpiaci helyzete, költségszerkezete és árpolitikája egyaránt komoly kihívásokkal szembesül, miközben a kormányzati adópolitika és a fogyasztói magatartás változásai tovább növelik a bizonytalanságot.
A friss statisztikák egy olyan ágazat képét rajzolják ki, amely egyszerre küzd alacsony bérekkel és magas árakkal. Romlik a nemzetközi versenypozíciója is, mert a régióban több szomszédos ország is kedvezőbb feltételeket kínál a gasztroszektorban mind a munkavállalóknak, mind a fogyasztóknak.
A Platy.sk adatai szerint a vendéglátásban, a turizmusban és a szállodaiparban dolgozók átlagos alapbére 1288 euró havonta. A bónuszok és prémiumok hozzáadásával ez az összeg 1420 euróra emelkedik, ami 4,2 százalékkal marad el a csehországi szinttől, ahol a teljes havi kereset 1520 euró körül alakul.
Szlovákiában a szektor a harmadik legalacsonyabb átlagbért kínálja, ennél kevesebbet csak a textiliparban és a segédmunkák területén fizetnek. A bérstruktúra belső szerkezete ugyanakkor jelentős különbségeket mutat: a séfek átlagos alapbére közel 1900 euró, a legjobban kereső tíz százalék esetében pedig meghaladja a sokak számára hihetetlennek tűnő 4 ezer eurót, míg a műszakvezetők és szakácsok is az átlagnál magasabb összeget visznek haza. Ezzel szemben a konyhai kisegítők, pincérek, pultosok és recepciósok jövedelme sok esetben a minimálbér közeli szinten mozog. Ezt pedig csak jobb esetben egészítik ki a borravalók.
A Profesia.sk állásportál adatai alapján jelenleg közel ezer betöltetlen állás van a szektorban, a kínált bér 1300 euró körüli. Keresettek a szakácsok, pincérek, konyhai kisegítők és recepciósok.
A munkaerőpiaci kereslet regionális bontásban erős eltéréseket mutat. Kassa megyében egy álláshirdetésre átlagosan több mint hatvanan jelentkeznek, míg Pozsonyban ennek a fele a jellemző. Eperjes megyében átlagosan huszonnyolc érdeklődő van egy meghirdetett pozícióra. A teljes munkaidős állásokra átlagosan huszonhat jelentkezés érkezik, a részmunkaidős vagy megbízásos szerződésekre azonban negyvenhárom, ami jól mutatja, hogy a vendéglátásban különösen nagy az igény a rugalmas munkaidőre.
A működési környezetet 2025-ben érdemben befolyásolták a kormányzati adóintézkedések. Az év elején bevezetett kólaadónak is nevezett intézkedés átlagosan 35 százalékkal emelte a nem alkoholos, édesített üdítők árát, miközben az értékesítés volumene az első hat hónapban 12 százalékkal csökkent. A Szlovákiai Alkoholmentes Ital- és Ásványvízgyártók Szövetsége (AVNM) arra figyelmeztet, hogy a kiskereskedelmi árak ilyen mértékű növekedése nemcsak a gyártói és forgalmazói láncot érinti hátrányosan, hanem közvetlenül a vendéglátást is, mivel az alkoholmentes italok forgalma a szektor árbevételének közel egynegyedét adja.
Ezt tetézi, hogy az éttermekben és szállodákban a nem alkoholos italokra vonatkozó áfakulcs a korábbi tíz százalékról tizenkilenc százalékra emelkedett, így a két intézkedés együttes hatása jelentős árnövekedést okozott a fogyasztói oldalon.
A kormány 2026-ra tervezett konszolidációs csomagja – amelyről a pénzügyminisztérium egyelőre nem közölt részleteket – további kockázatot jelent: az ellenzéki források szerint napirenden van az áfa esetleges huszonöt százalékra emelése, ami a vendéglátást és az italgyártást különösen rosszul érintené.
A fogyasztói árak alakulását vizsgálva az Edenred indexe szerint 2025 első félévében Kassa megyében volt a legdrágább az ebéd, átlagosan 9,57 euró, amelyet Nyitra és Zsolna megye követ. A legolcsóbb ebédmenüt Trencsénben kínálták, 6,85 eurós átlagáron.
Pozsony – sokak számára meglepő módon – az ország harmadik legolcsóbb régiója, ami a fővárosban fennálló intenzív piaci verseny, a széles kínálat és a kedvezőbb beszerzési lehetőségek következménye. A városban a sok étterem, bisztró és gyorsétterem folyamatos árnyomása mérsékli az árfelhajtó erőket. A kisebb településeken ezzel szemben a szűk kínálat és a kevés versenytárs miatt magasabb árak alakulnak ki.
Nemzetközi összevetésben a szlovák menüárak versenyképességi kockázatot hordoznak. A határ menti régiókban egyre gyakoribb, hogy az emberek inkább külföldön étkeznek, mivel a határon túl a menü ára sok esetben alacsonyabb. Ez a jelenség nemcsak a vendéglátás bevételeit csökkenti, hanem a helyi adó- és járulékbevételeket is apasztja, tovább rontva a régiók gazdasági helyzetét.
A költségoldalt tovább terheli a munkaerőköltségek növekedése. A minimálbér 2025-ben 816 euróra emelkedett, amely 66 eurós, történelmi léptékű növekedést jelentett az előző évhez képest. Ez a hétvégi és ünnepnapi pótlékokkal együtt jelentősen megemelte a bérköltségeket, miközben az energiaárak és az alapanyagárak is folyamatos emelkedést mutatnak. A tranzakciós illeték bevezetése további havi 1000-1500 eurós terhet ró egy átlagos étteremre, ami egy teljes munkahely éves költségének felel meg. A vendéglátó egységek egy része ennek hatására már most készpénzes fizetésre ösztönzi a vendégeket, csökkentve a banki tranzakciós díjakból származó terheket.
A Szlovák Nemzeti Bank elemzése szerint a vendéglátás és a szálláshely-szolgáltatás ára az egyik leggyorsabban növekvő komponense a piaci szolgáltatások „kosarának”, és a trend várhatóan a következő időszakban sem mérséklődik. Ezzel párhuzamosan az étkeztetésre fordított kiadások aránya a háztartások költségvetésében növekszik, ami hosszabb távon a kereslet szerkezetét is befolyásolhatja, például az olcsóbb, a kevésbé jó minőség irányába terelve a fogyasztókat.
A szlovák vendéglátás helyzete tehát egyszerre jellemezhető alacsony bérszinttel, magas költségoldali nyomással és romló nemzetközi versenypozícióval. A régiós versenyben a határ menti árkülönbségek, a belföldi fogyasztói árak emelkedése és a minőség romlása együtt olyan kockázati tényezőt alkotnak, amely a szektor számára közép- és hosszú távon is fenntarthatatlan pályát eredményezhet.
A 2026-ra tervezett újabb adóemelések és fiskális megszorítások további terheket róhatnak a szereplőkre, miközben a munkaerőhiány, a béremelési kényszer és a fogyasztói árérzékenység nem teszi lehetővé a költségek áthárítását.
Az elkövetkező évek gazdaságpolitikai döntései alapvetően határozzák meg, hogy a szlovák vendéglátás képes lesz-e a régiós felzárkózásra, vagy tartósan a közép-európai átlag alatt reked, fokozatosan lemondva a piaci részesedés egy részéről a versenyképesebb szomszédos országok javára.
Megjelent a Magyar7 2025/35.számában.
