Láthatóvá akarjuk tenni a falugazdászokat - Nagyinterjú Iván Tamással
A július végén megkötött EU–USA vámmegállapodás és az ukrán mezőgazdasági export új kvótarendszere ismét új helyzetet teremtett az európai gazdaság számára. Ezek a döntések nemcsak Szlovákia és Magyarország gazdasági viszonyait formálják újra, de közvetlenül befolyásolják a felvidéki vállalkozók mindennapi működését is. A kommunikáció mögött azonban komplex következmények húzódnak: kereskedelmi korlátok, politikai csereügyletek, a regionális stabilitás és a gazdasági szuverenitás kérdései kerülnek a középpontba. Ezek hatásairól is kérdeztük Iván Tamást, a Szlovákiai Magyar Vállalkozók Szövetségének elnökét.
Annak ellenére, hogy a nyári hónapokban általában kevesebb politikai döntést hoznak, idén több olyan nemzetközi megállapodás is született, amely jelentősen érinti Szlovákiát és a felvidéki vállalkozókat. A legaktuálisabb az EU–USA vámmegállapodás. Egyesek amerikai sikereként tálalják, mások örülnek, hogy mégsem lett olyan nagy a vám, mint arról korábban szó volt. Hogyan vélekedik erről és milyen következményekkel jár majd a vámmegállapodás Szlovákia szempontjából?
Sokkal inkább tűnik egy félrevezető diadalnak, nem igazi sikernek, ahogy egyesek kommunikálják. Való igaz, hogy az amerikai fél először 30 százalékos vámról beszélt, de sikerült 15 százalékosra mérsékelni. Nos, ezt tálalták sikerként. Ugyanakkor sok olyan termék van, amelyre azelőtt vagy nem volt vám, vagy jóval alacsonyabb volt annak mértéke. Tehát a 15 százalék új terhet jelent az EU exportőrei számára. Nem beszélhetünk tehát sikerről, inkább arról, hogy jobb helyzetbe kerültünk, mint ami kilátásban volt, de az eredeti kereskedelmi gyakorlatot nem hozza vissza. És ha ehhez hozzávesszük, hogy az EU nagyvonalú ígéretet tett amerikai energia- és fegyvervásárlásra, plusz Ukrajna támogatására, ez számomra politikai cserét jelent gazdasági áron. Ez a fajta alku nekünk nem előnyös.
Sőt, új terhet jelent, hiszen a csomagban benne van az energiavásárlás és a katonai támogatás mellett az amerikai beruházások kötelezettsége is.
Egyértelmű, hogy a megállapodás nem az európai vállalkozók érdeke. Olyan szintű önkorlátozásba kényszerülünk, hogy képtelenek leszünk megtartani a helyünket a globális piacon. Az amerikai és kínai nagyvállalatok, de akár az oroszok is sokkal szabadabban mozoghatnak, köthetnek üzleteket, miközben mi szankciókat vezetünk be saját magunk ellen, és még el is hisszük, hogy ez stratégiai előny.
Tegyük hozzá, június végén egy másik intézkedés is nagy visszhangot váltott ki, nevezetesen az ukrán mezőgazdasági termékek kvóta- és vámrendszere megváltozott. Lényege, hogy gyakorlatilag szabad az út az ukrán termények előtt.
Ez kifejezetten veszélyes lépés volt. Eddig is nehéz helyzetben voltak a gazdáink, de ezzel most egyenesen lehetetlen feltételek közé kerülhetnek. Ne feledjük, Ukrajnában vannak Európa legnagyobb kiterjedésű mezőgazdasági területei, ráadásul teljesen más szabályozási környezetben dolgoznak az ukrán gazdák. Náluk lazábbak az előírások, olcsóbb a termelés és ez a különbség a boltok polcain is megjelenik: az ukrán termékek olcsóbbak, de nem feltétlenül biztonságosabbak vagy egészségesebbek. A mi gazdáinknak ezzel szemben meg kell felelniük az EU szigorú normáinak, ami drágábbá teszi a termelést. Ha most szabadon beengedjük az ukrán termékeket, akkor gyakorlatilag kivéreztetjük a hazai mezőgazdaságot. Ez egy gazdasági öngól, versenyhátrányba hozza a hazai termelőket, akiknek már a Covid és a háború is komoly károkat okozott.
Szlovákia és Magyarország ebben az ügyben már nem először lépett fel együtt. Hogyan értékeli a szlovák–magyar együttműködést ebben a vonatkozásban? Mennyire hatékony ez közép-európai szinten?
Egyértelműen látom az aktív párbeszédet és a koordinációt. Ezek az ügyek jól mutatják, hogy a Visegrádi Együttműködés országai képesek együtt reagálni, közösen lépnek fel a mezőgazdasági kérdésekben, és ez jó alapja annak, hogy operatív szintre tegyük az együttműködést. Van párbeszéd, van együttműködés, és ez már önmagában is biztató. A visegrádi csoport mindig is akkor volt erős, amikor közösen lépett fel. Az elmúlt időszakban kicsit elcsendesedett az együttműködés, de azt szeretnénk, ha újra aktívvá válna. Közép-Európának közös érdekei vannak, és csak együtt tudunk érvényt szerezni ezeknek. A szlovák–magyar kapcsolat pedig jó alapot adhat arra, hogy újraépítsük ezt a regionális szövetséget, amelyben a cseheknek és a lengyeleknek is helyük van. A cél az, hogy négyen, együtt legyünk erősek.
A közelmúltban az egyik posztjában arra hívta fel a figyelmet, hogy a szlovák üzletekben továbbra is csak mintegy 40 százalék a hazai termékek aránya. A sok kampány és kormányzati ösztönző ellenére miért nem sikerül ezen változtatni?
Túl vagyunk a Covidon, az elszabadult infláción és az egekbe szökő energiaárakon, ráadásul a szomszédunkban harmadik éve háború dúl. A hazai magyarok hogyan értékelik a helyzetüket, melyek a legfőbb problémák, amelyekkel a hazai vállalkozói szektor szembesül?
A legnagyobb gond a növekvő költségnyomás és a csökkenő árbevétel. Az infláció Szlovákiában 4 % körül mozog, miközben az eurózóna átlaga csak 2 % körül van. Ez súlyos teher a polgárok és a cégek számára, csökkenti a fogyasztást, visszafogja a beruházási kedvet, és a vállalkozók nem tudnak újraépülni. Emellett a kormány költségvetési konszolidációs csomagja adóemeléseket és tranzakciós díjakat tartalmaz, ezek is sújtják a kis- és középvállalkozásokat. Ha pedig a vállalkozók bevételei csökkennek, kevesebbet adóznak, és az államnak nem lesz miből fejleszteni. Ez önmagában visszafordítja a konszolidáció értelmét. A KKV-szektor a térségünk gazdasági gerince. Különösen a magyarok által lakott régiókban, hiszen itt nincsenek nagy gyárak, multinacionális befektetők, itt a helyi vállalkozók biztosítják a megélhetést, a munkahelyeket, és a közösség fennmaradását. Ezért nemcsak gazdasági, hanem nemzetstratégiai kérdés is, hogy életben tudjuk-e tartani őket. Ez vészhelyzet, és ezt így is kell kezelni.
Ebben a helyzetben milyen segítséget tud nyújtani a vállalkozókat tömörítő szakmai szerveztük?
Mi azt tapasztaljuk, hogy egyre többen fordulnak hozzánk, nem kevesebb, hanem több a kérés. Csak már nem arról van szó, hogy valaki fejlődni akar, hanem arról, hogy túl akar élni. Hogy hogyan ossza be a forrásait, hogyan alakítsa át a működését, hogy ne kelljen bezárni. Ebben próbálunk segíteni – tanácsadással, kapcsolatokkal, pályázatokkal.
Tehát a vállalkozók legfőbb problémái: infláció, adóterhek, csökkenő kereslet, ami egyszerre sújtja a működőképességet és az állam bevételeit. Mit tekint a legszükségesebb és leghatékonyabb beavatkozási pontnak? Mit kellene most tennie a kormánynak?
Mennyire bízik abban, hogy rövid távon jöhet ilyen változás?
Őszintén? Nem vagyok optimista. A konszolidációs csomag nem segített, sőt, inkább rontott a helyzeten. Az adóemelések, új terhek csak még jobban sújtják a vállalkozókat. Ha ők tönkremennek, nem lesz gazdasági növekedés. Nem lesz, aki adót fizessen, és nem lesz, amiből az állam működjön. Azt gondolom, hogy új szemléletre van szükség. Ne a kisvállalkozókkal akarjuk betömködni a költségvetési lyukakat. Vegyünk példát más országokról. Attól kell elvenni, akinek van, nem attól, aki már így is a túlélésért küzd.
A felvidéki vállalkozók számára a Baross-pályázatok nagyon fontos segítséget jelentettek korábban. Van-e esély arra, hogy a jövőben folytatódik ez a támogatási forma?
Ez minden idők legsikeresebb gazdaságélénkítő programja volt a felvidéki vállalkozók számára. Több mint négyezer vállalkozó kapott támogatást, összesen több mint 50 millió euró értékben. Négy és fél év pályázati kiírásairól beszélünk, amelyekben voltak 15 ezer eurós és 150 ezer euró feletti támogatások is. Ez óriási dolog, és konkrét eredményei vannak a programnak, amelyeket a közösség is láthat. Mi azt szeretnénk, ha ez a program folytatódna. A jövőben a hangsúlyt a gyártásra, a termelés támogatására helyeznénk. Az a célunk, hogy legyen, aki előállít, nem csak forgalmaz. Hogy a helyi termékekkel lefedjük az értékláncot. Ezen dolgozunk, s bízunk benne, hogy megvalósulhat.
A Szlovákiai Magyar Vállalkozók Szövetsége augusztus elsejétől átvette a falugazdász program felvidéki koordinálását. Mit jelent ez pontosan?
Lesznek újítások is a programban?
Igen, több területen. Például szeretnénk létrehozni egy új online felületet, továbbá egy adatbázist, amely a felvidéki magyar vállalkozók által előállított termékeket gyűjti össze és teszi elérhetővé. Célunk az egységesítés és a láthatóság növelése. Emellett gyerekeknek is készítünk egy edukációs programot – egyfajta kertészprogramot –, hogy már fiatal korban megismerkedjenek a termelés alapjaival. Egy új döntésről is határoztunk, az eddigiektől eltérően létrehoztuk a fő falugazdász pozíciót, aki a szakmai felelőse a programnak. Ezt a posztot Pecsérke Andreas tölti be, aki már több éve falugazdász, és az egyik legtapasztaltabb és legfelkészültebb személy erre a feladatra.
Mi most a legfontosabb feladat?
Miért fontos ez a megjelenés Budapesten?
Meg akarjuk mutatni a felvidéki értékeket ország-világ előtt. Az a cél, hogy a felvidéki büszkeségek – a termékek, az emberek, a kézművesség – valódi, látható részei legyenek a magyar gazdasági vérkeringésnek.
Megjelent a Magyar7 2025/31.számában.
