Jót tesz a konszolidáció a szlovák gazdaságnak?
A Szlovák Nemzeti Banka (NBS) legfrissebb előrejelzése szerint a kormány 2025-re tervezett konszolidációs intézkedései mintegy 1,6 milliárd euróval – a GDP 1,1 százalékával – javítják a központi költségvetés egyenlegét. Ez a lépés elegendő lehet ahhoz, hogy a deficit a jelenlegi 4,9 %-ról 4,3 %-ra mérséklődjön, ami összhangban van a kabinet pénzügyi céljaival. A siker ára azonban érezhető gazdasági lassulás lehet.
Miközben a kormány 2,7 milliárd eurós csomagról beszél, az NBS jóval óvatosabb, hiába vezeti a jelenlegi pénzügyminiszter korábbi párttársa: 2,1 milliárd euróra becsüli a tényleges hatást, figyelembe véve a bevételi oldal bizonytalanságait és az egyes intézkedések korlátozott hozamát.
Ez a különbség nem pusztán technikai: minél kisebb a valós megtakarítás, annál szűkebb a mozgástér a következő évekbA központi bank szerint a konszolidáció fék a növekedésben.
Az idei és a jövő évi GDP-bővülésre vonatkozó előrejelzéseit lefelé módosította, 2025-re mindössze 0,5 %-os növekedést vár. Ez a prognózis arra utal, hogy a csomag visszafogja a fogyasztást, a bérek emelkedését és általában a gazdasági aktivitást – vagyis a bevételi oldalt is, ami paradox módon gyengítheti a kívánt költségvetési javulást.
A kedvezőtlen nemzetközi környezet tovább rontja a kilátásokat. Ha a világgazdasági feltételek a két évvel ezelőtti szinten maradnának, a szlovák GDP 2025-ben akár 0,8 százalékponttal gyorsabban nőhetne, a költségvetési hiány pedig jelentősen alacsonyabb lehetne. Ez a külső kitettség azt jelzi, hogy a hazai intézkedések önmagukban nem elegendőek a pénzügyi egyensúlyhoz.
Az NBS figyelmeztet: a konszolidáció nem ér véget 2025-ben. Újabb lépések nélkül 2026 után is 4 % körül stagnálhat a hiány, ami a leggyorsabb adósságnövekedést hozhatja az eurózónában. A pénzügyi stabilitás megőrzése érdekében tehát tartós, strukturális reformokra lesz szükség – a mostani csomag csupán az első lépés a pályakorrekció felé.
A kormány konszolidációs terve rövid távon stabilizálhatja a költségvetést, de az árát a gazdasági növekedés lassulása jelenti. A kérdés már nem az, szükséges-e a konszolidáció, hanem az, hogy képes-e a politika hosszú távú, szerkezeti reformokkal megállítani az államadósság emelkedését anélkül, hogy tartósan visszafogná a gazdaság lendületét.
