Jó lenne nem csalódni

A gazdaság, ha nem is állt le, alaposan befékezett, és az új kormány csak kapkodhatta a fejét, merre és hol próbáljon enyhíteni a válság szorításán, milyen programokat találjon ki az újrainduláshoz, és ami a legfontosabb, mindehhez honnan szerezzen szabad forrásokat.

Tény, hogy a koronavírus miatt szorításban van a kormány, másrészt viszont alkotmányos többséggel tudta elfogadtatni a kormányprogramját. Márpedig amíg fennáll ez a többség, addig a kormány mozgástere is szabad lehet.

Már amíg fennáll, hiszen a múlt héten szikrázott egy nagyot a koalícióban Boris Kollár plágiumügye. A csendesítésben Richard Sulík gazdasági miniszter sem segédkezett, inkább nevelési célzattal beszólt a házelnöknek, már csak azért is, mert a gazdaságmentő törvényjavaslatait nem sorolta gyorsított eljárásba.

Tény, hogy a koronavírust egészségügyi szempontból kitűnő eredménnyel kezelte az ország, kérdés, hogy az utóbbi napok emelkedése nem válik-e trenddé, a járvány második hullámává, és akkor lesz-e bátorsága a kormánynak ugyanilyen korlátozó intézkedések meghozatalára. Ahhoz nem kell nagy fantázia, hogy lássuk, ez katasztrofális hatással járna a gazdaságra.

A korlátozó intézkedések határozottak és úgy tűnik, hatásosak voltak. Ugyancsak a kormány javára kell írni, hogy a kezdeti kapkodás után a tesztek és a védőfelszerelések beszerzése is elindult, sőt egy szlovák üzemet még át tudott állítani a lélegeztetőgép gyártására. Lemaradt azonban a kor eszközeinek a kihasználásában, az intelligens karantén bevezetésében, vagy a telefoninformációk alapján való nyomkövetés kialakításában.

A vállalkozói szektor az elmúlt három hónapban a túlélésért küzd, amire a kormány nem tudott azonnal reagálni. Az elsősegély lassabban jött, mint kellett volna, bonyolult volt, és nem volt összehangolt. Egyelőre csak a munkahelymentő támogatásokat, az adó- és járulékhalasztásokat, a munkatörvénykönyv kisebb változtatásait, hitelmoratóriumot és a bezáratott üzlethelyiségek bérleti díjának támogatását tudták bevezetni. Minden tárca saját csomaggal érkezett, de a vállalkozók részéről a legnagyobb kritikát a munkaügyi tárca kapta, amelynek menet közben kellett változtatnia, javítania a támogatások kaotikus feltételein, hogy megfeleljen az EU szabályainak is. Az elmúlt hetekben ez többé-kevésbé megoldódott, és Milan Krajniak (Sme rodina) miniszter már bejelenthette, hogy a tárcája eddig 499 millió eurót fizetett ki, amivel félmillió polgáron sikerült segíteni. A bezárt üzletek bérleti díjának támogatására június közepéig kellett várni, ami nem nevezhető gyorssegélynek, de legalább elindulhatott.

A közlekedési és építésügyi tárca vezetője, Andrej Doležal eddigi ténykedése nehezen értékelhető, egyelőre azt nézi, hol lehetne spórolni, mit lehetne leállítani (egyik első áldozata a Szoroskő-alagút), hol bukkan fel egy újabb botrány. Mindenesetre a saját maga értékeléséből kiemelném azt a megállapítását, hogy a minisztériumban találkozott a szakmaisággal. (Ennek a fél mondatnak az értelmezését az olvasóra hagyom.)

Ján Mičovský agrárminiszter nem kívánta magát értékelni, de tény, hogy nagy fordulat előtt áll az ágazat, javult a kapcsolata a környezetvédelemmel, elkezdték a takarítást a Kifizető Ügynökségnél. Azért az is hír, hogy az idén a szlovák élelmiszerek aránya a boltokban a sokéves folyamatos csökkenés után 1,3 százalékponttal nőtt, és már majdnem elérte a 40%-ot.

A kormány eredményességén talán legtöbbet lendített Richard Sulík, aki az elmúlt napokban jött ki egy 114 pontos bürokráciaellenes csomaggal. Egyelőre Sulík tűnik a legkompetensebb kormánytagnak, sajnálatos, hogy a kormányfő éppen vele szemben igyekezett erősíteni a tekintélyét.

Hasonlót sajnos Eduard Heger pénzügyminiszter nem tudott előhúzni a cilinderéből, bár emlegeti, hogy csökkenteni kellene a munkabéreket terhelő adók és járulékok mértékét. Igaza van, hiszen a múlt héten mutatták ki, hogy az adószabadság napja idén június 1-re esett, s mivel tavaly ez május 27-én volt, az idén 6 nappal többet dolgozunk az államra, mint egy évvel ezelőtt.

A teljes munkabérünk 53 százalékát elviszi az állam adó és járulék formájában.

Ezt sok minden – a válság, a bevezetett szociális intézkedések, a növekvő adóék – okozza, és nem lesz egyszerű csökkenteni, hiszen ehhez hatékonyabban kellene beszedni például az áfát, vagy emelni kellene más adókat. Márpedig lépni kell valamit, mert az idén már 1,6 milliárd euró adókieséssel számolhatnak, és 2021-ben is ekkora kiesés várható. Talán sikerként könyvelhetjük el, hogy megegyezett a bankokkal. Igaz, ehhez el kellett törölni a bankok extraadóját – ami 120 millió euró kiesést jelent a költségvetésnek –, de ezért a bankok vállalták, hogy bővítik a szlovák gazdaság hitelezését, és egyes állami projektek finanszírozásába is beszállnak.

Szólni kell még az állami posztok, funkciók betöltéséről, amiben a kampányszlogenek és a kormányprogram olvasásakor komoly változásokat, átláthatóságot, szakmaiságot vártunk. Maradjunk annyiban, hogy egyelőre továbbra is várjuk, mert a koalícióban lévő pártok, bár modernek és karcsúak, kevés szakemberrel rendelkeznek.

Mindez meglátszik a kormány eddigi munkáján, a szakértői csapatok hiánya miatt gyakran kaotikusnak tűntek az intézkedések és azok kommunikációja.

A meghozott intézkedések kétségkívül segítettek, de nem tudták megakadályozni az export, az ipari termelés, a fogyasztás, a foglalkoztatás, a költségvetés rekordszintű esését. Ennek talán az az oka, hogy a járványügyi válságstábhoz képest csak késéssel alakították ki a gazdaságit. Lassan indították a gazdasági mentőcsomagot, miközben az eddig fel nem használt EU-forrásokból volt elég.

Kérdés, hogy a nagy EU-s mentőcsomag merítésére mennyire lesz képességük, mennyire tudják elindítani Szlovákia modernizációját.

A vállalkozói környezet javulása Sulík csomagjának köszönhetően sokat segíthet az értékelésen.

Mindenesetre lassan érkeznek a jó hírek is a gazdaság lassú kilábalásáról, de nekünk is át kell lendülnünk a járványidőszakon, hiszen sokan úgy érzik, mintha a három hónapos szabadságukat töltötték volna, és a hosszú vakáció után minden folytatódhat a régiben.

Minden kormánynak volt egy arca, Dzurindáéknak az Unió és a reformok, Ficóéknak a szociális állam, Matovičé talán az igazságosság és a politikai tisztesség megújítása. El kell ismerni, hogy ez a kormány számos kérdésben új hangot ütött meg, jó lenne nem csalódni.

Megjelent a Magyar7 hetilap 2020/28. számában.