Ismét gyorsul a pénzromlás

A harmonizált, tehát az EU által egységesen mért infláció gyorsabban emelkedik, mint a nemzeti statisztikák alapján számított mutató. Ez azt jelzi, hogy a háztartások valós kiadásait továbbra is erős árfelhajtó nyomás sújtja. Az éves átlagos infláció (2024 októberétől 2025 szeptemberéig) 4,1 százalékra tehető – ez ugyan távol van a korábbi, kétszámjegyű csúcsoktól, de még mindig messze meghaladja az Európai Központi Bank 2 százalékos célját.

A szeptemberi infláció fő motorjai a szolgáltatások voltak – különösen a vendéglátás, a szállás és az oktatás. Ezek ára éves alapon 6–10 százalékkal nőtt, ami azt mutatja, hogy az infláció „kemény magja”, vagyis az árak azon része, amelyet nem az energia vagy az élelmiszer befolyásol, makacsul ellenáll a lassulásnak.

Az oktatás ára csaknem 10 százalékkal emelkedett, a szállodák és éttermek pedig szintén érzékelhetően drágultak. A havi szinten 0,3 százalékkal olcsóbb élelmiszerek legfeljebb kozmetikai enyhülést hoztak – éves összevetésben továbbra is drágábbak, mint egy éve.

A szolgáltatások drágulása arra utal, hogy a korábbi, energia- és importköltségek által vezérelt inflációt most a bérnövekedés és a munkaerőhiány tartja fenn. A vállalkozások kénytelenek emelni a fizetéseket, hogy megtartsák az embereiket, ez pedig beépül az árakba. Az infláció így költségiből bérinflációvá alakul, amit a gazdaság nehezebben fékez le, mint egy energiaár-sokkot.

Érdekes módon mindez nem erős fogyasztói kereslet mellett történik: a háztartások továbbra is visszafogottak, sokan inkább félretesznek, mint költenek. Az árak tehát nem a túlfűtött kereslet, hanem a tartós költségnyomás miatt nőnek. A szolgáltatások, az oktatás, a biztosítások és a karbantartási díjak egyre inkább olyan tételekké válnak, amelyek az infláció új „gerincét” alkotják.

Nemzetközi összehasonlításban Szlovákia ismét a magasabb inflációjú országok közé tartozik. Míg Németország és Franciaország szeptemberben 4 százalék alatt maradt, Szlovákia és Magyarország közelebb van az 5 százalékhoz. Ez arra utal, hogy a kisebb közép-európai gazdaságok lassabban nyelik le az inflációs sokkot, és pénzügypolitikájuk kevésbé összehangolt az eurózóna nagyobb szereplőivel.

A helyzet a jegybank számára sem kényelmes. A kamatszint továbbra is alacsonyabb, mint az infláció, vagyis a reálkamat negatív – a hitelek így olcsóbbak, mint amennyivel az árak nőnek, ami nem segíti a hűtést. Ha a tendencia az ősz során is fennmarad, a Szlovák Nemzeti Bank kénytelen lesz erősebb nyomást gyakorolni a kormányra, hogy a költségvetési politikában szigorítás jöjjön, és mérséklődjön a keresleti nyomás.

A szeptemberi adatok tehát egy ismerős képet rajzolnak: az infláció visszavett ugyan az erejéből, de nem tűnt el, csak átalakult. A gazdaság „új normalitása” egy 4–5 százalékos inflációs sáv lehet, amelyben a reáljövedelmek alig kapaszkodnak vissza, a megtakarítások pedig tovább veszítenek értékükből.

Ha 2026 valóban a gazdasági stabilizáció éve akar lenni, akkor a kormánynak és a jegybanknak összehangolt stratégiát kell kidolgoznia. A költségvetési fegyelem és a célzott beruházási ösztönzés együtt képes visszafogni az árnyomást anélkül, hogy megtörné a növekedést. Ellenkező esetben Szlovákia könnyen ott találhatja magát, ahol két éve volt – a statisztikai adatok szerint csökkenő inflációval, de a mindennapi életben folytatódó drágulással.

Az árstabilitás csak akkor tér vissza, ha az infláció nemcsak a grafikonokon, hanem a pénztárcákban is csökkenni kezd. Addig viszont a mostani 4–5 százalék körüli infláció továbbra is az „új normális” marad – egy olyan gazdaságé, amely megtanult túlélni az áremelkedéssel, de még nem tanult meg élni nélküle.