Hét kérdés, hét válasz arról, mi történik, ha az oroszok elzárják a gázcsapot
Bár a háború kitörése óta az orosz kormányhoz kötődő RT olvasása nagyjából a Mein Kampf rendszeres forgatásával egyenértékű, olykor bizony nagy szükség van arra, hogy az ember megismerje az ellenfél narratíváját. Pláne, hogy az RT néha kifejezetten érdekes cikkeket közöl, például az alant szemlézett (és a megfelelő helyeken általunk kiegészített) írást, amely közérthetően és meglepően objektíven foglalja össze, mi vár Európára, ha meggondolatlanul mond le az orosz földgázszállításokról.
Mint azt korábban megírtuk csütörtökön, azaz március 31-én jár le Oroszország türelmi ideje, áprilistól ugyanis Moszkva, válaszul a nyugati szankciókra, rubelben kéri az általa exportált földgáz árát az "ellenséges" államoktól (a listán gyakorlatilag az összes EU-tagállam rajta van). A legtöbb uniós tagállam már jelezte, ha a fene fenét eszik, akkor sem hajlandó orosz valutában fizetni az orosz gázért.
Nem akarjuk agyondicsérni magunkat, de ez egy igazán "jó" kérdés, ugyanis nem tudni rá a választ. A Kreml egyértelműen jelezte, Európának nem fog "ingyen" gázt szállítani. Tehát, ha nem hajlandóak rubelben fizetni, akkor nem fizethetnek semmiben.
- foglalta össze igen tömören Dimitrij Peszkov, Kreml-szóvivő Moszkva álláspontját. Hogy Oroszország a csapok elzárásán túl esetleg reagál-e máshogy is a fizetés elmaradására, egyelőre nem tudni. Peszkov szerda kora délután már megengedőbb hangot ütött meg. Kijelentette, hogy "időbe telik" mire az orosz gázt importáló országok át tudnak állni rubelre, így "technikai okok miatt" adnak némi engedményt a partnereknek.
Igen! Bővebben? Mi az hogy! Egymást érik ugyan a gázfüggőség csökkentésére kidolgozott tervek, de egyik sem változtat azon az egyszerű tényen, hogy jelen(!) állás szerint az európai földgázpiac összeomlik az orosz gáz nélkül. Az Uniós gázfogyasztás 400 és 500 milliárd köbméter között ingadozott az elmúlt években, ennek mintegy 80%-a import, a teljes import 40%-a pedig Oroszországból érkezik. Fontos kiemelni, hogy földgáz nem csak a gáztűzhelybe és a fűtéscsövekbe kell, az Unió teljes energiatermelésének ötöde jön földgázból. Magyarul az áramellátás biztonsága is veszélybe kerül földgáz hiányában.
Újabb jó kérdés. Kétségtelen, akad néhány lehetőség, de ezek egyike sem 2022-re szól, hiába ígéri az Unió, hogy az orosz gázfüggőség kétharmadát megszünteti az év végéig. Mi lesz a maradék egyharmaddal? Tavaly 1550 terawatt energiányi gáz érkezett óránként Oroszországból, ezt egyik napról a másikra kipótolni nem lehet.
Egyelten ideiglenes megoldás jöhet szóba, ha jócskán visszafogjuk az energiafelhasználásunkat.
Más kérdés, hogy ezt nem olyan agyament elképzelések mentén kell tennünk, mint az egyik német tartományi miniszter ötlete arról, hogy pulcsiban a 15 fokos lakás is elviselhető.
Arról, hogy a cseppfolyósított gáz egyelőre miért nem jó megoldás, Toldi Ottó energiapolitikai szakértő beszélt nekünk korábban. Ajánljuk olvasóink figyelmébe az interjút, melyből kiderül, nem csak, hogy nincs elég belőle, sokáig nem is lesz, ráadásul az LNG-piac egészen más, sokkal "veszélyesebb", kiszámíthatatlanabb mechanizmusok mentén működik, mint a klasszikus földgázé. Nem véletlen, hogy az energiakérdésekben újabban meglepően pragmatikus németek is jelezték már, súlyos gazdasági recesszióval jár, ha az orosz földgáztól való dinamikus elválás túl dinamikusra sikeredik.
Igen! A hosszútávú szerződések helyett piaci áron kell majd az USA-ból vagy Katarból vásárolnunk a gázt. Ráadásul, mivel egyelőre nincs közös földgázpolitikája az Uniónak, az is előfordulhat, hogy a tagállamok egymás ellen vetélkednek majd a nemzetközi piacokon. Ennek árfelhajtó hatását felesleges is külön kiemelni.
Szinte biztosan. A kőolaj piaca eltér a földgázétól, az árak békeidőben is sokkal mozgékonyabbak, ráadásul nincsenek hosszúlejáratú szerződések az oroszokkal, annak ellenére sem, hogy napi négymillió hordó nyersolaj érkezik tőlük az EU-ba. Számos ország fizikailag sem teheti meg, hogy leválik az orosz kőolajról, ugyanis finomítóik beállítása csak egy típusú, orosz olaj feldolgozását teszi lehetővé. A magyar MOL-nak például hosszú hónapokba telne átállítani a finomítóit mondjuk a norvég vagy közel-keleti kőolaj feldolgozására. Arról egyelőre nincs szó, hogy a kőolajért is rubelt kérne Oroszország.
A március 31-ei határidő csak a földgázra vonatkozik, egyelőre az oroszok csak lebegtetik, hogy a kőolajért vagy egyéb nyersanyagokért is rubelben várnák a kifizetést. Ha újabb Uniós szankciók jönnek, mondja a Kreml, akkor újabb nyersanyagokért kell majd rubelben fizetnie Európának.
Nos, hacsak nem szeretnénk feltétlenül gyertyafény mellett tölteni az estéinket, előbb-utóbb valakinek muszáj lesz. Úgy az Unió, mint a világ legerősebb gazdaságait tömörítő (immár) G7 országai kikötötték, továbbra sem fognak rubelben fizetni. Ahogy azt korábban írtuk, elvileg az oroszok is nagyon kemények, azonnal leállítanák a csapokat, bár Peszkov már finomított kicsit az orosz állásponton.
Más kérdés, hogy ez alsóhangon 200, rosszabb esetben 800 millió eurós napi(!) bevételkiesést jelent az orosz gazdaságnak.
Egyetlen aprócska bibi van a képletben. Ezek a számok abban a minden bizonnyal pusztán elméleti esetben ülnek csupán, ha az Európának szánt földgáz nem kell másnak. Ilyesmiről azonban szó sincs.
