Határtalan munkaerő
A szlovák gazdaság jelenleg egy paradoxonban vergődik: miközben a munkaerőhiány több ágazatban is súlyos problémát okoz, az ország nem tudja megfelelően kiaknázni a bevándorlókban rejlő lehetőségeket.
A pénzügyminisztérium szerint 2025 májusában a szezonális hatásoktól megtisztított munkanélküli ráta 4,9 százalékon stagnált. Ugyanakkor már második hónapja nőtt azoknak a száma, akik azonnal munkába állhatnának, ráadásul több mint ezerfős havi átlagos növekedéssel, ami 2021 májusa óta a legnagyobb ugrás. A betöltetlen állások száma már meghaladta a 105 ezret. A helyzet tehát finoman szólva sem egyszerű, ezért nem meglepő, ha a miniszterelnök is a külföldi munkavállalóktól várja a megoldást, igaz, a probléma ennél sokkal bonyolultabb, hiszen nem feltétlen azok jönnek, akikre szükség van.
A hivatalos statisztikák szerint 2025 áprilisában összesen 124 444 külföldi dolgozott Szlovákiában. Közülük mintegy 33 ezren az EU-ból érkeztek, csaknem 56 ezren rendelkeztek az elhelyezésükkel kapcsolatos információs kártyával, és valamivel több mint 35 ezren harmadik országból jöttek, kártya nélkül. Májusra ezek a számok tovább emelkedtek, egy hónap alatt 1200 fővel, és éves szinten közel 26 ezerrel nőtt a külföldi munkavállalók száma Szlovákiában. Az érkezők fele Ukrajnából, Szerbiából és Indiából származik, a másik fele a V4-országokból, illetve Romániából, Bulgáriából, a Fülöp-szigetekről és a volt szovjet tagállamokból.
A létszámnövekedés mellett egy másik, kevésbé látványos, de annál fontosabb tendencia is kirajzolódik: miközben egyre több külföldi dolgozik Szlovákiában, egyre kevesebben töltenek be magasabban kvalifikált pozíciókat. Az elmúlt évtizedben drasztikusan visszaesett a menedzserek, a technikusok és a szakértők aránya, míg a fizikai munkásoké és gyári operátoroké folyamatosan nő. Míg 2013 környékén még nem volt ritka, hogy egy harmadik országbeli munkavállaló mérnöki, informatikai vagy logisztikai területen helyezkedett el, ma már ezeket az állásokat döntően hazai vagy EU-s állampolgárok töltik be.
Az Európai Unió által biztosított Kék Kártya papíron létezik, de nem használjuk. Azoknak a magasan kvalifikált, harmadik országból érkező munkavállalóknak jár(na), akik legalább az átlagbér 1,2-szeresét keresnék az adott országban. Tartózkodási és munkavállalási engedély egyben, amelyet az EU tagállamai kínálnak a magasan képzett munkavállalóknak.
2023-ban Szlovákiában mindössze 24 ilyen engedélyt adtak ki, miközben Csehországban több mint 500-at, Lengyelországban pedig több mint 7400-at. Ez a különbség riasztó, és főként a szlovák rendszer bonyolultsága, a lassú ügyintézés és az előzetes tartózkodási engedélyek túlbürokratizáltsága miatt. Míg máshol a folyamat hetek kérdése, nálunk akár hónapok is eltelnek, mire a külföldi dolgozó egyáltalán átlépheti a határt.
A Szlovák Legfelsőbb Ellenőrző Hivatal (NKÚ) nemrégiben publikált jelentése szerint Szlovákia nem rendelkezik működő integrációs politikával. A stratégiai dokumentumok elavultak, a programok nem épülnek valós elemzésekre, nincsenek megbízható adatok, és az intézmények közötti együttműködés gyakorlatilag nem létezik. A 2014-ben elfogadott integrációs politika mára teljesen irrelevánssá vált, a 2025-ös migrációs stratégia pedig csak formálisan létezik, koordináció nélkül.
– mondják a szakértők. Eközben Csehország már 2023-ban több adó- és járulékbevételt könyvelt el az ukrán menekültek után, mint amennyi kiadással járt a folyamat. Az Egyesült Királyságban egyetlen migráns 2300 fonttal többet hozott a költségvetésbe, mint amennyibe került. Németországban viszont 16 milliárd eurós veszteséget könyveltek el az integrációs rendszer hibái miatt.
A probléma tehát nem csupán az, hogy Szlovákia nem tud több külföldit foglalkoztatni. A kérdés inkább az, hogy mit kezd azzal a több mint 100 ezer emberrel, akik már itt vannak. A jelenlegi rendszerben ezeket az embereket olcsó munkaerőként foglalkoztatják, integráció, előrelépési lehetőség vagy képzési támogatás nélkül. Ahelyett, hogy erőforrásként tekintenének rájuk, mint a jövő gazdasági növekedésének hajtóerejére, inkább szükséges kockázatként kezelik őket.
A 67 országot rangsoroló World Talent Ranking listán Szlovákia az 53. helyen áll, figyelmeztet az NKÚ, miközben a régiós szomszédok, Lengyelország, Magyarország és Csehország előbbre van. A különbség nemcsak egy mutatószám, hanem egyenes következménye a rosszul szervezett rendszernek.
Szlovákia tehát nem azért nem profitál a külföldi munkaerőből, mert kevesen vannak, hanem mert nem tud mit kezdeni velük. A gazdasági racionalitás és a társadalmi törvényszerűség is azt diktálná, hogy az országnak végre valós, működő integrációs stratégiát kellene alkotnia. Olyat, amely nemcsak papíron, hanem a gyakorlatban is képes fogadni, irányítani, képezni és megtartani azokat, akik ide érkeznek. A jövő már itt van, a kérdés, hogy mi készülünk-e rá, vagy mások helyettünk fogják lefölözni a hasznot.
Megjelenz a MAGYAR7 26. számában.
