Határon keresztül az IPAR 4.0-ba: gazdasági kapocs a két Komárom között

Az akcióterv egy adott témában több részprojektet foglal magába, tehát egy szélesebb körű partnerség kialakítását feltételezi. Jelen pillanatban a szlovák–magyar határszakaszon kilenc ilyen típusú pályázat megvalósítása kezdődött, amelyek költségvetése 3 és 5 millió euró között mozog. Akadnak közöttük borászok, helyi piacok, élelmiszeripari innovációk stb. Először Komárom és Tata együttműködését mutatjuk be, ahol már az új ipari forradalom felé tesznek egy lépést.

Az akciótervben a fejlesztéseket szeretnék megkönnyíteni, ezért Tatán és Észak-Komáromban egy-egy innovációs központot hoznak létre. Tatán az ipari parkban a projekt már előrehaladott állapotban van, mondhatni kétharmad részben megvalósult, és szeptemberben el is indulhat. Az egyik fő projektpartner a tatai Fogaskerék nevű vállalat, amely az egész világ számára gyárt fogaskerekeket, ezért már most is komoly precíziós műszerekkel dolgoznak, világszínvonalon.

A Fogaskerék Kft. már épített egy csarnokot, amelynek egy részében innovációs központot rendeznek be.

Ennek fő célja, hogy olyan technikai felszereltségű műhelyt alakítsanak ki, ahol mind ők, mind a környékbeli kisvállalkozások tudnák az új termékeiket fejleszteni, kialakítani, megtervezni. A vállalkozások tehát egy adott gépparkot bérelhetnek ki, szaktudással rendelkező kezelőszemélyzettel. Olyan értékes gépeket, amelyeket nem volna értelme megvásárolni csupán termékfejlesztésre. Különböző esztergák, CNC marógépek, precíziós mérőműszerek, 3D nyomtatók stb. segítségével például egy autóipari kisvállalkozó ki tudja fejleszteni azt az alkatrészt, amit a későbbiekben tömegesen is elkezdhet gyártani. 

A műhely nemcsak a fejlesztéseket szolgálná, de egyben a helyi Bláthy Ipari Szakközépiskola duális képzésében is szerepet vállal, ahol a diákok gyakorlatot szerezhetnek a nagy értékű, modern gépeken. Itt már nem az iskolai műhely szokványos gépeivel találkoznak, hanem olyanokkal, amelyeket az ipar az elkövetkező években is használni fog.

A határ másik oldalán, Komáromban is hasonló központ épül.

A komáromi innovációs központ annyiban fog eltérni a tataitól, hogy egyben része lesz az MIT (Massachusetts Institute of Technology) egyetem által kitalált hálózatnak, a FabLabnak. A koncepció az MIT egyik népszerű képzéséből nőtt ki, amelynek címe: Hogyan készítsünk (majdnem) bármit. Ezt a hálózatot a világhírű amerikai egyetem még a nyolcvanas években indította, és jelenleg több mint 1800 központ működik, hálózatba szervezve az egész világon.

A hálózatban pedig sikeresen hozzák össze a kis- és középvállalkozókat, az egyetemeket, illetve a fejlesztőmérnököket. Pozsonyban és Budapesten már kialakítottak egy-egy FabLab központot, így a komáromi lesz az első vidéki központ a környékünkön. A komáromi innovációs központ azért is csatlakozik ehhez a rendszerhez, mert szélesebb körű szolgáltatásokat fog nyújtani, mint az autóiparra specializálódott tatai központ. Így az eszközparkja is más jellegű lesz, hiszen itt már nemcsak fémmegmunkálásra készülnek, hanem lesz egy faipari laboratórium, 3D nyomdák stb. 

Komáromban a Pons Danubii egy épületet is megépít a város szélén a központ számára, közel az új Monostori hídhoz. 

A majdnem félmillió euró értékű eszközparkot viszont már egy erre a célra kialakított konzorcium fogja üzemeltetni. A konzorcium tagja lesz többek között a budapesti FabLab vagy egy Dél-Komáromban működő, robotikával foglalkozó vállalkozás. Az épületben kisebb konferenciatermet is kialakítanak.

Az akcióterv két pillérét további projektek egészítik ki, például a munkaerőpiaci együttműködés, amelyben szerepet vállal a Komárom-Esztergom megyei magyar kormányhivatal munkaügyi központja is.

Az állásbörzéken kívül az IT-vel foglalkozó projektpartnerek vállalatoknak, illetve diákoknak nyújtanak képzést. A vállalkozásoknak széles körű marketingképzést, a középiskolás és egyetemista diákoknak pedig webfejlesztő képzést szerveznek. Ezek már az ősszel el is indulnak.

Egy győri projektpartner pedig behozza a virtuális realitást az álláskeresésbe. Mielőtt bárki megrémülne a kifejezéstől, elmondjuk, hogy a Pons Danubii egy virtuális applikációt már kifejlesztett a komáromi várra, amely segítségével körbe lehet járni az erődöt, a különböző régi korok várrendszereit, csatáit, hadgyakorlatait, miközben fel sem kell állni a fotelből.

Egy maszk és egy kesztyű felvételével az érdeklődőnek bármilyen munkakörnyezetet ki tudnak alakítani, a jelentkező például kipróbálhatja magát egy óriásdaru kezelőjeként.

Ezt az applikációt már a másik projektpartner, a Selye Egyetem Karrierközpontja fogja használni a virtuális állásbörzéken nevesebb cégekkel. A Selye János Egyetem a végzős szakközépiskolai és egyetemi hallgatókat célzó karrierorientációs szolgáltatáscsomagot nyújt, amely hozzájárul a régió autóipari és technológiai szektora jövőbeni munkaerő-kínálatához. 

A FabLab innovációs központ, illetve a virtuális valóság egybekapcsolása pedig további távlatokat nyit a fejlesztésekben,

hiszen az egyes tervezőirodákban a komolyabb épületek esetében a még tervezőasztalon lévő épület akár virtuálisan is bejárható. Hasonló alkalmazása pedig az iparban is várható. Persze még nem vagyunk ott, hogy a munkás az otthoni karosszékéből dolgozzon, de ami késik…  

Mindez nem öncélú, hiszen az új ipari forradalomban a tömeggyártás mellett egyre nagyobb szerep jut az egyedi termékeknek.

Egy-két évtizeddel ezelőtt még komoly költséget jelentett a tervezés, a fejlesztés és a prototípus legyártása, amit csak a legnagyobb vállalatok engedhettek meg maguknak. A technológia fejlődésével azonban ez a kezdeti fázis elérhetőbb lett a kisvállalkozóknak is, hiszen például egy 3D nyomtatóval szinte bármilyen prototípus előállítható.

Megjelent a Magyar7 2020/30. számában.