Ezt biztosan nem gondolta volna! Egyre kevesebbet dolgozunk
Érdekes adatsort tett közzé a a pénzügyminisztérium mellett működő Pénzügyi Politikai Intézet: ma egy átlagos szlovákiai munkavállaló heti két órával kevesebbet dolgozik, mint 2019-ben. Elsőre ez talán csak apró elmozdulásnak tűnik a hétköznapok zajában, valójában azonban egy mélyebb átalakulás tünete. A foglalkoztatás ugyanis már régen visszakapaszkodott a pandémia előtti szintre, a ledolgozott munkaórák viszont nem – és nem is fognak.
A jelenség hátterében egy hosszú távon mutatkozó európai trend húzódik meg: Európéban kevesebbet dolgoznak, a növekvő életszínvonal és a demográfiai változások pedig folyamatosan rövidítik a munkahét hosszát.
Az EU-ban átlagosan hét százalékkal csökkent az elvégzett munka mennyisége három évtized alatt. Nálunk mindez gyorsabban zajlott le: részben azért, mert a kilencvenes években Szlovákia az egyik leghosszabb munkahéttel működő ország volt, részben pedig azért, mert a gazdaság szerkezete is a kisebb munkaidő felé tolódott.
A pandémia csak felgyorsította azt, ami amúgy is folyamatban volt. A szlovákiai munkanap átlagosan 22 perccel rövidült, ami heti szinten már majdnem két órát jelent. A visszaesés ráadásul nem egy-egy ágazatra korlátozódott: minden korosztályt, minden foglalkozást és mindkét nemet érintette. A gazdaság szerkezetváltása mindössze három százalékát magyarázza a változásnak – vagyis a munkavállalók döntő többsége egyszerűen kevesebbet dolgozik, mint korábban. Ezt mutatják legalábbis a hivatalos adatok.
A legnagyobb munkaidő csökkenés a szolgáltatásokban történt: kereskedelemben, logisztikában, vendéglátásban, turizmusban. Ezek az ágazatok már a járvány idején is inkább munkaidőt csökkentettek, nem létszámot, később pedig a korai nyugdíjazások hulláma tovább apasztotta a rendelkezésre álló munkaerőt. A feldolgozóipar is kivette a részét a visszaesésből, de a teljes kiesésnek csak mintegy harmadáért felel.
A számok mögött azonban egy másik, sokkal csendesebb folyamat: megváltozott a munkához való viszony. A felmérések szerint 2019 óta megduplázódott azok aránya, akik kevesebbet szeretnének dolgozni.
A részmunkaidő – amely Nyugat-Európában természetes tartalék a munka és a magánélet egyensúlyához – Szlovákiában továbbra is csak a foglalkoztatottak 4 százalékát érinti. Ez azt jelenti, hogy a rendszerben óriási a további csökkenés potenciálja: ha egyszer rákapunk a rugalmasabb foglalkoztatás ízére, a munkaidő jelentősen csökkenhet.
Mindehhez társul a gyors ütemben öregedő társadalom, mivel az idősebb korosztályok jelenléte a munkaerőpiacon egyet jelent a rövidebb átlagos munkaidővel. Az irány tehát adott: Szlovákia egyre közelebb kerül ahhoz az európai modellhez, ahol a munka nem a mennyiségről, hanem a minőségről szól. Ennek pedig a magasabb órabérekkel is együtt kellene járnia, de az egyenletbe még beleszól majd a mesterséges intelligencia is, amely alaposan átírhatja a helyzetet.
Ennek azonban ára van. A gond ott kezdődik, hogy a szlovák gazdaság már ma is munkaerőhiánnyal küzd, a következő évtizedekben pedig a visszaeső óraszám közvetlenül fogja visszafogni a gazdasági növekedést. A kevesebb munkaóra kevesebb összterméket, lassabb bővülést és nagyobb nyomást jelent a rendszereinkre.
