Előnyben a szegények? - Miképp osztja a Bizottság az euro-forrásokat
Szeptemberben jóváhagyta az Európai Bizottság Szlovákiának a regionális segítség térképét, vagyis azt, hogy hova is irányuljanak a támogatások. Ez az elkövetkező hétéves időszakra lesz érvényes, és a Bizottság azt várja tőle, hogy hatékonyan segítse a régiók felzárkóztatását, azaz a bérekben, a foglalkoztatottság mértékében és a GDP-ben való különbségek csökkentését.
Elöljáróban szögezzük le, hogy ez nem a helyreállítási alap forrásairól szól. Szlovákia a 2020–2027-es költségvetési időszakra mintegy negyedével kap kevesebbet, mint amennyi a megelőző, a 2014–2020-as években állt a rendelkezésére. Az új időszakban is a régió relatív gazdagsága lesz a mérvadó a források elosztásánál, igaz most nagyobbat nyom a latban a munkanélküliség vagy a képzettségi szint.
Az EU kohéziós politikájának a fő célja, hogy a szegényebb régiókat felzárkóztassa a gazdagabbakhoz. Az EU gazdasági bajainak egyik része abból ered, hogy nem egyforma fejlettek az egyes országok, régiók.
A gazdag Észak szinte kipumpálja a pénzt a szegény Délből, és ez a vírus idején még erőteljesebben jelentkezett. Külön történet a volt szocialista országok, nekik tényleg volt mit behozniuk. A felzárkózás vegyes eredménnyel működik, a mediterrán országok lemaradoznak, a térségünk országai pedig az EU-s átlag 40-50 százalékáról kapaszkodtak fel és többségük már elérte a 70-80 százalékos szintet, átszámolva a vásárlói paritásra. De nemcsak az országok között nagy a különbség, hanem az országokon belül, az egyes régiók között is. Erre általában az olasz észak és dél közötti különbséget szokták felhozni, de Szlovákia talán még kacifántosabb példa lehet.
A felzárkóztatási politika három forrásból táplálkozik, a Régiófejlesztési Alapból, az Európai Szociális Alapból, illetve Kohéziós Alapból. Ezek összeurópai költségvetése 373 milliárd euró lesz az elkövetkező három évre. Az első kettő feladata a gazdasági növekedés és a munkahelyteremtés segítése, erre jut 326 milliárd euró. Ebből 10 milliárdot szánnak a határon átnyúló együttműködésekre, és a maradék 316 milliárdot pedig az egyes országok kapják a GDP alapján.
A legtöbbet azok a régiók kapják, ahol az egy főre jutó GDP nem éri el az uniós átlag 75 százalékát. Ide tartozik az összes szlovákiai régió a fővárosi kerület kivételével.
A GDP/fő mutatót még kiigazítják egy nemzeti koefficienssel, amely az ország relatív gazdagságát mutatja. Így egy szegény állam szegény régiója többet kap, mint egy gazdag állam szegényebb régiója. Az új szabályok szerint azok a régiók is többet kaphatnak, amelyeknek gondjuk van a fiatalok munkanélküliségével, az üvegházhatású gázok kibocsátásával vagy a migrációval. A 75-90 százalékos mutatóval rendelkezők az átmeneti régiók, várhatóan az elkövetkező években egy szlovákiai régió sem kerül ebbe a kategóriába. Azok a régiók, amelyeknek GDP/fő mutatója eléri az uniós átlag 90 százalékát, kevesebbre számíthatnak. Ide tartozik Pozsony is.
A modell alapján Szlovákiának a régiófejlesztési alapból 8,3 milliárd euró, a szociális alapból 2,5 milliárd jár, és további 235 millió eurót kaphat a területi együttműködésekre.
A Kohéziós Alap forrásait nem a régióknak, hanem annak a 15 országnak osztják le, amelyeknek az egy főre jutó GDP-je nem éri el az uniós átlag 90 százalékát. Erre 47 milliárdot különítettek el, ami fele annyi, mint az előző időszakban. Tehát máris kevesebb pénz jut a közlekedési és környezetvédelmi infrastruktúrára. Az elosztást pedig lakosokra lebontva adják meg, így tulajdonképp 62,9 euró jutna minden lakosra. Persze ez nem azt jelenti, hogy ennyi jutna a dél-szlovákiai régiók lakosaira is, mert az állam ezt felülbírálhatja. Sajnos ezt tapasztalhattuk az elmúlt években, hiszen Szlovákiában, főleg a közlekedési infrastruktúrára szánt források elsősorban nyugatra és északra mentek, kikerülve a legszegényebb déli régiókat.
Szlovákiát négy statisztikai régióra osztották: Pozsony, illetve Nyugat-, Közép- és Kelet-Szlovákia nagyrégió. Területileg, az ország 87,97 százaléka jogosult a beruházási támogatásokra, csupán Pozsony megye vállalkozói nem pályázhatnak, de ez nem újdonság. Az is érvényes, hogy minél kisebb az egy főre jutó GDP, annál nagyobb a támogatás mértéke.
A regionális térkép azt is feltünteti, hogy az egyes nagyrégiókból milyen maximális segítségre lehet pályázni.
A térkép alapján Nyugat-Szlovákiában, azaz Nagyszombat, Trencsén és Nyitra megyében a támogatható beruházási költségek 30 százalékára pályázhatnak a vállalatok. Közép-Szlovákiában, azaz Zsolna és Besztercebánya megyében a költségek 40 százalékára, és Kelet-Szlovákiában, azaz Eperjes és Kassa megyében a költségek 50 százalékára.
Persze mindegyik régióban lehetőség lesz növelni a támogatás mértékét: tíz százalékkal a közepes, és 20 százalékkal a kisvállalatok esetében, amennyiben a beruházás nem éri el az 50 millió eurót. Ezt jóvá kell hagyatni a Bizottsággal.
Pozsony megyében, néhány kivételtől eltekintve, a vállalkozók nem folyamodhatnak uniós régiófejlesztési segítségért. Viszont az új költségvetési időszakban új esély mutatkozik számukra, hiszen a Veronika Remišová vezette régiós minisztérium szeretné megváltoztatni az EU-források szétosztásának mechanizmusát. A hétéves időszakban egymilliárd eurónyi forrást biztosítana Pozsony megyének az eddigi 20 millió euró helyett. A javaslatról egyelőre tárgyalnak az Európai Bizottsággal, és kérdés, hogy valóban része lesz-e az új partnerségi megállapodásnak.
Az új szabályok szerint minden tagállam más régióba sorolhatja a források 15 százalékát, azaz 1,05 milliárd eurót. Ez viszont azt is jelenti, hogy az összeg hiányzik majd a többi régió költségvetéséből,
és elképzelhető, hogy Szlovákia esetében nem is engedi meg Brüsszel, mert túlságosan nagyok az országon belüli regionális egyenlőtlenségek. Amennyiben sikerül, valószínű, hogy nagyobb önrésszel kell beszállniuk a pozsonyi vállalkozóknak, és csak a digitális és zöld transzformáció területén pályázhatnak.
Persze jó érv Pozsonynak, hogy itt termelődik az ország GDP-jének 30, és itt található a kutatói kapacitás 50 százaléka, illetve a tudományos eredmények 70 százaléka itt születik. Viszont a többi régió felzárkóztatása eddig nem volt sikeres, a különbségek tovább nőttek. Hogy ez az új térkép segít-e a lemaradás behozásában? Kétséges, hiszen maguk a régiók sem egységesek, a megyeközpontok erőteljesebbek, a vállalataik jobban felkészültek a támogatások lehívására. Ami szomorú, a magyarlakta járások a megyék perifériáján pont a legelmaradottabbak közé tartoznak az országban.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2021/39-es számában.
