Elhúzódó válság, öregedő társadalom
Ódor Lajossal, a Szlovák Nemzeti Bank alelnökével beszélgettünk a múlt héten, a Ma7 médiacsalád Piac című műsorában. A járvány miatt a gazdaság tartaléklángon működött, most kellene újraindítani. Megkérdeztük az alelnököt: egyáltalán látszik-e az alagút vége?
Válaszában megnyugtatott bennünket, hogy a bank szakemberei már látnak némi fényt az alagút végén, és előrejelzéseik szerint már ez év végén elérhetjük a járvány előtti gazdasági szintet. Persze ez még nem jelenti azt, hogy utolértük magunkat, hiszen a kétévnyi elszalasztott növekedés utolérése még odébb van. Viszont a tavalyi márciusi sokkhoz képest, amikor 10-12 százalékos visszaesést is prognosztizáltak, a 2020-as évet sikerült „csak” 5 százalék körüli mínusszal zárni. Az előrejelzésekben amúgy is nagy volt a szórás, hiszen ismeretlen jelenséggel álltunk szemben.
Hogy mégsem esett akkorát a gazdaság, Ódor két okát látja. Az egyik az autógyárak termelése. Ők a járvány megjelenése után ellátási és szállítási gondok miatt nem nagyon tudtak termelni, nem jöttek az alkatrészek, viszont a későbbiekben gyorsan vissza tudtak állni a válság előtti termelési szintre. A másik ok, hogy a háztartások fogyasztása jobb volt az elvártnál. A bizonytalan jövő ellenére a fogyasztók csak kis mértékben fogták vissza a költekezést.
Az emberekben ott élt a tudat, hogy a válság hamarosan véget ér, de több magyarázat is szolgál a jelenségre. Az alelnök kiemelte, hogy Szlovákiában a fogyasztás nagy része megy az alapvető dolgokra, a lakhatásra és az élelmiszerre, amin nem spórolhat az ember. Az is jellemző volt, hogy a válság ellenére a háztartások adósságállománya 2020-ban is tovább növekedett, ami szintén segítette a fogyasztást.
Ugyanakkor az állam eladósodottsága is emelkedett, a válság előtti GDP-arányos 48 százalékról jóval hatvan százalék fölé, ami már az elmúlt válság idején, az Ódorék által megalkotott adósságfék intézményében is veszélyes zónát jelent. Az alelnök felhívta a figyelmet arra, hogy a válság alatt segíteni kell a gazdaságnak, és inkább arra kell összpontosítani, honnan indultunk és hova megyünk. Indulhattunk volna jobb helyzetből, ha az elmúlt időszak jó évei alatt többet lehetett volna megtakarítania a költségvetésnek. Az előttünk álló évek legrosszabb híre viszont, hogy öregedik a társadalom, így jóval nagyobb lesz a költségvetési kiadás a nyugdíjakra és az egészségügyre. Ezzel kezdeni kell valamit, hogy a következő öt-hat évben megnyugtató szintre tudjuk visszaszorítani az adósságot.
Az egy évvel ezelőtti interjúnkban nyitva hagytunk két kérdést azzal, hogy majd az idő megválaszolja. Egyrészt: mi a jó válságkezelés? Az úgynevezett helikopterpénz, vagy a gazdaság fejlesztésének a dilemmája? Másrészt a válság idején előnyt vagy hátrányt jelent Szlovákiának az euró, vagy egy saját valutával nagyobb lenne a mozgástér? Ódor Lajos úgy fogalmazott, hogy valamivel már többet mutatott az idő, egyes ruhadarabok már lehullottak. Azon országokban, ahol a helikopterpénzt a kezdettől fogva alkalmazták, jóval kevésbé esett vissza a fogyasztás, és nagyon kevés ország akadt, amely a válság közepén élénkíteni tudta a beruházásokat. Ez Szlovákiának sem sikerült, még az EU-s források merítését sem sikerült élénkíteni, és ilyenkor nehéz olyan befektetéseket ide csábítani, amelyek nincsenek előkészítve.
A kérdésre egy év után úgy válaszolt az alelnök, hogy a válságkezelés elején a helikopterpénz, a későbbiekben pedig minél több beruházásösztönzés a jó megoldás. S mi a helyzet az euróval? Mivel a válság komoly hatással szétterjedt az egész EU gazdaságára, ezért a valutaárfolyamok nem játszottak túl nagy szerepet. Nem látni szignifikáns különbséget a gazdaság visszaesésében az eurozónás és az azon kívüli országok között.
Az árromlás tekintetében ugyanakkor az eurózóna országai alacsonyabb inflációra számíthatnak, de Ódor szerint sem mindegy, hogy erre milyen szemszögből tekintünk. Az árfolyam gyengülése a kis országokban rögtön megjelenik az árakban, ami nem jó a fogyasztónak, viszont a vállalatoknak segíteni tud az export során.
Kitértünk arra is, hogy 2020-ban a külföldi beruházások nagysága 82 százalékkal csökkent az előző évihez képest, amit Ódor hosszabb távú problémának tart, mivel Szlovákia e téren már az elmúlt 5-6 évben rosszabbul teljesít. A gazdasági modell változtatására hívta fel a figyelmet. Már nem elég az olcsó munkaerőre építeni, a tudásalapú gazdaság kiépítése terén viszont az elmúlt évtizedben nem sok valami történt, így a régióban a sereghajtók között vagyunk.
A gazdaságpolitikai fordulathoz reformokra volna szükség, például drága a munkaerő régiós összehasonlításban, amin egy adó- és járulékreform segítene. Az egy éve fennálló kormány ígért reformokat, de a koalíción belül nagyon nehéz megegyezni. A hatékony gazdaságpolitikához szükség volna a pénzügy, a gazdasági minisztérium és a jegybank hatékony együttműködésére. Ódor Lajos szerint a kormány túl sok eredményt nem tud felmutatni e téren. Persze az első időszakban a válság minderre felmentést ad, ám a komoly reformokat a kormányciklus elején kell bevezetni. A források hiánya sem lehet kibúvó, hiszen az európai alapokból tízmilliárdokkal számolhat az ország. Nem azt tartja gondnak, hogy a kormánynak ne volnának elképzelései, ötletei, hanem a politikai csetepaté miatt mindezek papíron maradnak, és nem mutatkoznak jelei a változásnak.
A Szlovák Nemzeti Bank is aktív a gazdaságpolitikai, versenyképességi javaslataival. Szakértői és miniszteri szinten folyik a párbeszéd ezekről a kérdésekről, de az alelnök úgy látja, hogy mindez a megvalósításkor nem mutatkozik meg. Nehéz az összhangot megtalálni a szakma és a politikum között. Rengeteg területre tért ki a nemzeti bank is a versenyképességi javaslatában, hiszen sok területen kellene javítani. Ezek közül kiemelte az innovációt, illetve azt, hogy jelenleg 30 ezer fiatal külföldön végzi a tanulmányait. Ez már nem csak azt jelenti, hogy a legjobbak elmentek neves egyetemekre, ez már szinte kitelepülés.
Ódor szerint ehhez nem elég megreformálni az oktatásügyet, az nem tartja itthon a diákjainkat. Szerinte össze kellene kapcsolni az egyetemek kutatói bázisát a vállalati érdekekkel, kutatói központok, klaszterek kellenek a legjobb diákok megtartásához. Súlyos problémaként említette a marginalizált közösségeket, akik nincsenek ott a munkaerőpiacon, illetve a leszakadó régiók problémáját. A regionális különbségeket normálisnak tartja, szerinte nem a lemaradásra kellene fókuszálni, hanem arra, hogyan lehetne fejleszteni a régiókat.
A járvány a Nemzeti Bank működését is befolyásolta. A járvány tombolásakor az állomány 15 százaléka dolgozott a munkahelyén, akiknek a munkája nélkülözhetetlen a fizetési, átutalási rendszer fenntartásánál, például a kártyás fizetésnél, ahogy Ódor fogalmazott: a színes papírok kiosztásánál. Ez biztonsági kérdés, amit nem lehet a hálószobából végezni. Az alkalmazottak többsége azonban most is home office-ban dolgozik. Az otthoni munkavégzést a jövőben is reálisnak látja, hiszen vannak területek, ahol a teljesítmény ezáltal nem csökkent. A bankrendszer amúgy is átalakulóban van. A fiatal generáció szinte mindent online végez, viszont az öregebbek még igénylik a személyes kontaktust és a színes papírdarabkákat. Sok változást láttunk a járvány előtt, és úgy tűnik, hogy a járvány mindezt felgyorsította. Egy biztos, a járvánnyal új időszámítás kezdődött a gazdaságban, és semmi sem lesz a régi.
Megjelent a Magyar7 2021/25.számában.
