Elhallgatott a Slovalco, végleg lekapcsolták a kemencéket
Január 10-e mérföldkő, amikor véget ért az alumínium elsődleges gyártása Szlovákiában. A gyárral együtt 350 alkalmazott is munka nélkül marad. A Slovalco már eddig is a lehető legalacsonyabb üzemmódban és hatalmas veszteséggel folytatta a termelést. Ennek oka az újraindításba vetett hit volt, azt remélték, ha csak a gyártás egy része üzemel, az sokkal olcsóbb és gyorsabb lesz. Kérdéses, hogy újraindul-e valaha a gyár. Egy törvénymódosítás segíthetne rajta, de várni kell az alacsonyabb energiaárakra is.
A média általában csak pozitív alkalmakkor jut be egy olyan gyárba, mint a Slovalco. Ha új befektetést jelentenek vagy mutatnak be, vagy új embereket toboroznak, esetleg ha ünnepélyes szalagátvágás van készülőben. Most azonban egészen más a helyzet. A kemencék kihűltek, a 226 alumíniumot gyártó kemence közül már eddig is csak tíz működött, amelyek az alumínium mellett jelentős veszteséget is termeltek – akár hetente mintegy félmillió eurót is.Kedden azonban végleg leálltak azok is. Milan Veselý, a Slovalco igazgatója a garamszentkereszti polgármesterrel, Peter Antallal megnyomta a piros gombot, és az alumíniumkohó végleg elcsendesült.
Az alumínium bauxitból történő folyamatos gyártása hét évtized után Szlovákiában végleg véget ért.
A garamszentkereszti alumíniumkohó 70 éves fennállása alatt 6,3 millió tonna elsődleges alumíniumot állított elő. Az ebből a stratégiai árucikkből jelenleg évente nagyjából 250 000 tonnát előállító Slovalco számára az egyetlen megtakarítás egy nemrégiben történt befektetés, amelyről a részvényesek nemrégiben azt mondták, hogy ma már nem ezt választanák. Egy újrahasznosító egységről van szó, amely újraolvasztja az alumíniumhulladékot, az éves kapacitása 70 ezer tonna.
A cég a vezetőség szerint a lehető legtovább halogatta az ércből származó elsődleges termelés előállításának befejezését.
Évekig próbálták elmagyarázni a kormánynak, hogy a versenyben felülmúlják őket az energiaárak magasabb állami kompenzációjával az olyan országok, mint Németország, Csehország, Hollandia vagy Norvégia.
A változás azonban nem következett be, így a Slovalco nem vásárolt energiát, most meg már már túl magas az ára. Az eredmény: elbocsátások. Fokozatosan mindenkit, aki a termelésben dolgozott, elbocsátanak..
Ez azt jelenti, hogy hozzávetőlegesen 350 ember marad munka nélkül, további mintegy ezer pedig a beszállítókhoz kerül.
„Én a jövő hónap végén végzek” – mondta a környezetvédelmi osztály vezetője, Roman Kohút, hozzátéve, nem tudja, mi lesz tovább: a korengedményes nyugdíj vagy új munka valahol máshol.
„28 éve dolgozom itt. A részlegem bezárt, és nem tudom, mi lesz velem. Nem jó a hangulat az alkalmazottak körében. Az idősebbek nem számoltak azzal, hogy új állást kell keresniük, a fiatalabbak meg hozzászoktak az átlagosnál magasabb keresethez” – mondta Roman Krupa technológus, hozzátéve, ő külföldre készül egy testvérüzembe dolgozni. Norvégia, Katar és más országok is játékban vannak.
Több oka is van annak, hogy így alakult a helyzet. A termelés stabilitását határozottan nem segítette az energiaárak extrém emelkedése, a termékek árának zuhanása, a harmadik országokból származó olcsó import, de az egyik probléma sokáig felülemelkedett a többin. Évekig először halkan, később egyre hangosabban egyetlen változtatást követelt a gyár.
Mégpedig, hogy az állam a magas energiaárak kompenzációja terén zárkózzon fel a nyugati országokhoz, és évekre előre stabilan garantálja azokat.
A probléma röviden az, hogy a szén-dioxid-kibocsátók fizetnek az úgynevezett kibocsátási egységekért. Ez a pénz, általában több száz millió euró évente, az úgynevezett környezetvédelmi alapban halmozódik fel. Brüsszel lehetővé teszi, hogy a beszedett pénz 25 százalékát visszaadják az energiaintenzív iparágaknak. Ennek az az oka, hogy a kibocsátási egységek jelentősen növelik az energiaárakat.
Ez a rendszer több országban működik, miközben az európai átlag 18 százalék. Nálunk ez általában két-három százalék. Más szóval, még ezek a kompenzációk sem rögzítettek. A kormány által felszabadított források mértéke évről évre tetszőlegesen dönthető el.
A Slovalcónak kormánypolitikusok egész hada ígért változtatásokat. Azok azonban kivitelezhetetlenek voltak, különösen Igor Matovič volt pénzügyminiszter és a környezetvédelmi tárca vezetője, Ján Budaj révén.
Ők azok ugyanis, akik a környezetvédelmi alapot kezelik. A gazdasági tárca korábbi vezetője, Richard Sulík is megerősítette, hogy az említett tényezők számára a változások a kormányon keresztül kivitelezhetetlenek.
A Slovalco és a vasötvözetgyártó árvai OFZ őszi tiltakozása a Kormányhivatal előtt azonban azonnal éreztette hatását. Már másnap három változtatási javaslat is elhangzott. Az egyik fent Ján Budaj környezetvédelmi miniszter műhelyéből, akivel a szakma még a jelenlegi felállásnál is elégedetlenebb, valamint két további képviselői javaslat az SaS és a Sme rodina párttól.
A „legnagyvonalúbb” Jaroslav Karahuta Boris Kollár képviselőjének javaslata volt, aki
azt javasolja, hogy a kvótaaukciók teljes bevételének akár 24,5 százalékát fordítsák a környezetvédelmi alapból az energiaárak hatásainak kompenzálására.
„Valószínűleg csak a január 24-én kezdődő parlamenti ülés során lesz szavazás arról, hogy módosítják-e a kvótaaukciókból származó bevétel százalékos arányát” – jelentette ki a hnonline.sk portálnak a Sme rodina képviselője.
Slovalco jelenlegi vezetése is az említett törvénytervezetre támaszkodik. „Számunkra életbevágóan fontos, hogy a parlament elfogadja Karahuta képviselő javaslatát a jelenlegi megfogalmazásban. Ha ez megtörténik, akkor mondjuk, néhány év múlva van esélyünk az újraindításra. Ha nem megy keresztül a törvényhozáson a javaslat, akkor vége” – fűzte hozzá Veselý.
Vagyis, ha sor kerül a változásra, az a gyárnak most már nem sokat segít. Várnia kell az elfogadhatóbb energiaárakra.
Olyanokra, amilyenek a háború előtt voltak, amikor a gyár a kompenzációs változtatásokat kérte. Ha bekövetkezne, akkor megfelelő mennyiségű áramot tudnának vásárolni, és egy hosszabb távú szerződéssel a gyár folytathatná a termelést. Most viszont olyan magasak az energiaárak, hogy a termelés továbbra is rendkívül veszteséges lenne. A gyár újraindítása ezért jelenleg nincs kilátásban.
