Digitális euró – áldás vagy átok?
Sokan félnek tőle, mivel a szabadságuk korlátozásának újabb formáját vélik felfedezni benne, mások úgy gondolják, hogy a digitális euró bevezetésével még több információt szeretnének szerezni rólunk az állami szervek. Mégis, mit hozhat, és mit vihet az eurózóna digitális jegybankpénze, amely már nem is olyan sokára mindennapjaink része lesz.
Az Európai Központi Bank hivatalos kommunikációja szerint a digitális euró olyan jegybanki fizetőeszköz, amely a készpénz elektronikus megfelelője. A bankjegyekkel és érmékkel történő fizetés mellett egy további lehetőséget nyújtana az embereknek.
Első olvasásra persze felmerül bennünk a kérdés, hogy miért is van erre szükség, hiszen aki szeretne, ma is tud elektronikusan fizetni, aki pedig inkább a készpénzt részesíti előnyben, annak is van erre lehetősége. Ez utóbbi az elmúlt években egyébként is fontos kérdéssé vált tájainkon, az előző kormányzati időszakban különösen a Sme rodina részéről voltak törekvések arra, hogy a készpénzes fizetés lehetőségét törvényben is garantálja az állam. A jelenség pedig nemcsak Szlovákiában volt észlelhető, hanem több fejlett nyugati gazdaságban is, hiszen a koronavírus-járvány idején meghozott szigorú intézkedések miatt sokakban felmerült a kérdés, mi van, ha a kormányok a készpénzhasználatot is korlátozni akarják.
Az tény, hogy évről évre növekszik a készpénzmentes fizetések száma, különösen nagy változásokat okozott régiónkban a koronavírus-járvány. Ma már az emberek fele gyakrabban használ kártyát vagy egyéb digitális megoldást a pandémia óta. Egy korábbi felmérés szerint, amely öt közép-kelet-európai országot érintett – Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Magyarország, Szlovénia – a megkérdezettek 83 százaléka jelezte, hogy örül a készpénzmentes fizetési lehetőségek terjedésének.
Azt is fontos kiemelnünk, hogy mindezeket az adatokat még a járványidőszakban rögzítették, azóta a helyzet megítélése is változott, de a fogyasztók fizetési preferenciái nem. Egyre többen választják a készpénz nélküli fizetést, ami látszólag a digitalizáció irányába hat. Az EKB viszont azzal érvel a digitális euró mellett, hogy ma még nincs olyan európai digitális fizetési lehetőség, amely az egész euróövezetet lefedi. A 20 országból 13 országban a kártyás fizetésnél nemzetközi kártyás fizetési rendszerekre támaszkodnak.
Éppen ezért érzik szükségesnek a digitális euró bevezetését, és tegyük mindjárt hozzá, azért is, hogy a központi bank irányító szerepe a pénzpiacon továbbra is megmaradjon. Ez pedig nem csupán önérdek, hanem valamennyi európai állampolgár érdeke is, mert egyébként a nagy pénzpiaci szereplők (főleg amerikaiak) kis túlzással tényleg azt fognak csinálni, amit szeretnének.
A laikus számára talán a legfontosabb információ a digitális euró kapcsán, hogy míg ma az elektronikus fizetési lehetőségek használatáért fizetünk a kereskedelmi bankokban, ebben az esetben ingyenes lesz a szolgáltatás mindenki számára. Természetesen ezzel kapcsolatban is vannak kétségek az emberekben, de mivel az országok nemzeti bankjai által koordinált feladatról volna szó, itt nem lehet az a cél, hogy ügyfelektől szerezzenek bevételt.
A jelenlegi elképzelések szerint a gyakorlatban a folyamat úgy nézne ki, hogy első körben létrehoznánk a bankban vagy a postán a digitális euróhoz tartozó „pénztárcát”, ahova a bankszámlánkról vagy készpénzben is juttathatnánk pénzt. Az EKB azt ígéri, s ez lenne az egyik nagy előnye, hogy a fizetés ezzel az eszközzel offline és online is azonnali lenne, vagyis a pénz rögtön a másik félnél találná magát, mintha átadtuk volna a készpénzt.
Tegyük hozzá, mindez nem valami hatalmas forradalom, hasonló rendszerek már működnek, használják is őket a világban és tájainkon is. Ebben az esetben a specifikum abban rejlik, hogy nem egy magántársaság vagy pénzintézet hozná létre, hanem az EU pénzügyeit kezelő intézmény, vagyis annak jogi és biztonsági háttere is sokkal kiforrottabb lenne.
Feltehetően a Revolut vagy más hasonló alkalmazások használóit nem fogja magába szippantani a digitális euró, s a készpénz hívei sem fognak ezután mobillal fizetni, de egy hosszabb folyamatról van szó, amelyben már így is késésben van az EU, ahogy sok más területen is.
Néhány évvel ezelőtt a Google Pay vagy az Apple Pay is csak próbálkozott a szlovákiai piacon, és amikor már a hazai bankok sem jelentettek akadályt, beindult az okostelefonokkal, okosórákkal történő fizetés. Azoknak, akik már most is napi szinten elektronikus eszközeikkel fizetnek, vélhetően valódi segítség lehet a digitális euró, amennyiben többet és jobbat fog kínálni, mint az amerikai techcégek rendszerei.
A hangsúly viszont a biztonságon lesz, mert a felhasználók egyre nagyobb része tudatosítja, milyen veszélyeket rejtenek a világháló adathalászai, és még a nagy vállalatok sem jelentenek biztonságot. A múlt héten például Magyarországon az Apple Pay pénzügyi rendszer teljesen változó összegeket vont le az ügyfelek számláiról. Az amerikai vállalat gyors megoldást ígért, a Magyar Nemzeti Bank pedig a magyar pénzintézetektől várt rövid(ebb) reakcióidőt.
A globális szereplők esetében is felmerülnek tehát veszélyek, így a politikai kapcsolódással rendelkező EKB esetében sem lesznek túl optimisták, hiszen a jegybankpénz digitalizációja természetesen stratégiai érdekeket is szolgál. Az Európai Központi Bank ezt nem is tagadja, a kommunikációjuk során azonban kiemelik, a digitális euró bevezetésével csökkenne Európában a nem európai pénzforgalmi magánszolgáltatóktól való a függés. A digitális euró ugyanakkor versenyképesebbé és innovatívabbá tenné az európai pénzforgalmi környezetet, olyan platformot kínálva, amely megkönnyíti a pénzforgalmi szolgáltatók számára, hogy saját páneurópai megoldásokat kínáljanak.
Ebből is látjuk, ismét egy lemaradását akarja behozni az EU, ami viszont hasznos is lehet számunkra felhasználóként, vásárlóként, állampolgárként, ha csökkenteni tudjuk kiadásainkat a pénzintézetek felé, vagyis spórolhatunk. A rendszer egésze egyébként is költséghatékonyságra törekszik, mert ne felejtsük, a készpénz gyártása és piaci kezelése egyre drágább.
