Cirkusz van, lesz kenyér is?
A jövő évi inflációs előrejelzések senki számára nem kedvezőek, de különösen nagy kihívások elé néznek a pékek, akikről mintha az elmúlt években megfeledkeztek volna Szlovákiában. Mi lehet ennek a következménye és meddig emelkedhet a kenyér ára?
Energiaigényes feladatok sokasága és drága alapanyag, ez a pékipar alapproblémája. A szlovákiai pékek már hónapok óta figyelmeztetnek, hogy a kenyér ára még az eddiginél is magasabb lehet. Mindez olyan helyzetben, amikor a sütőipari termékek árszínvonalának emelkedése az egyébként is magas inflációt jócskán meghaladja, miközben az egyik alapélelmiszerről beszélünk.
A 30 százalék feletti átlagos drágulás természetesen nem csak szlovákiai probléma, az Eurostat adatai is azt jelzik, hogy az egész unióban ez a helyzet, de így is a harmadik legdrágább kenyér Szlovákiában készül. A V4-ek között nálunk a legrosszabb a helyzet ezen a téren.
A probléma összefügg a mezőgazdasági támogatásokkal is, hiszen a pékek idehaza jóval drágábban jutnak a liszthez, mint a szomszédos államok vállalkozói.
A hazai statisztikák szerint a kenyér ára a harmadával nőtt egy év alatt, ami mögött nemcsak a magasabb energiaköltségeket és a drága nyersanyagokat kell keresni, hanem azt is, hogy az infláció hatására a pékipari alkalmazottak bérét is emelni kellett. Az előrejelzések szerint ezen a téren nem várhatók kedvező változások az elkövetkező időszakban, hiszen az érintett költségek mindegyike növekedni fog a továbbiakban is. A nagyobb pékségek egy része az elmúlt években ugyan fejleszteni is tudott, de még esetükben is 25 százalékos áremelésről számolnak be a statisztikák.
A médiában elsősorban a nagyobb szereplők nyilatkozatai visszhangoznak. Cseppet sem megnyugtató, hogy szerintük akár 6-7 euró körül is mozoghat a kenyér ára jövőre. Ha azonban végiggondoljuk, hogy a vállalkozások már idén megtapasztalták a drasztikus áremelkedéseket, rájövünk, hogy nem is lehetetlen a 6-7 eurós kenyérár. Az éjjel-nappal dolgozó és világító, kemencéket üzemeltető pékségek esetében az energiaköltségek megháromszorozódtak.
Ebben a helyzetben nem lepődhetünk meg azon, ha a pékségek hónapok óta sürgetik a kormányt, hogy segítse ki őket ebből a válságos helyzetből, de mindeddig nem jártak sikerrel.
A mezőgazdasági tárca elsősorban a fel nem használt EU-s forrásokat szorgalmazza. Ez 35 millió euró, új forrásokat tehát nem kínálnak. Hogy miért maradt meg ez a pénz?
A kérdésre a Pékek, Cukrászok, Tésztagyártók Országos Szövetsége adott világos magyarázatot. A koronavírus-járvány alatt az állam nem nyújtott segítséget a pékségeknek, de az orosz–ukrán háború okozta magas energiaárakat sem kompenzálta, így a szektornak elsősorban ezeket a kieséseket kellett finanszíroznia. Nem maradt pénzük a pályázati önrészre sem, tehát nem pályáztak, így a pénz megmaradt.
A teljes képhez hozzátartozik az is, hogy ezeknek a pályázatoknak az esetében utófinanszírozásról lett volna szó, amikor a megvalósítást előbb saját forrásból vagy hitelből kell fedezni. Legkevesebb egy év is eltelik addig, amíg az EU-s pénzekhez hozzájutnak a pályázók, addig tehát saját forrásaik „állnak benne”. Már az önrész biztosítása is problémát jelent, banki hitelből pedig azért sem egyszerű fedezni a további költségeket, mert a járvány óta a pénzintézetek nem szívesen hiteleznek a pékségeknek.
A szervezet elnöke, Milan Lapšanský szerint az elmúlt két évben egyáltalán nem segítette a kormány az élelmiszeripart, a mezőgazdasági tárca csupán olyan projekteket próbál eredményként eladni, amelyek az EU-s költségvetésből futnak, vagy már korábban is léteztek.
A kormányzati tétlenség eredménye már érzékelhető. Több pékség a műszakok csökkentéséhez folyamodott, vagyis csak egy műszakban dolgoznak, a kisebb piaci szereplők egy része meg már befejezte működését. A növekvő költségek miatt ugyanis a pékségek azt tapasztalják, hogy a vásárlóknál elérték a plafont, egyre többen nem tudnak vagy nem akarnak magasabb árat fizetni a kenyérért és péksüteményért. A nyilvánosságra hozott adatok szerint az édes pékáru esetében 50 százalékos a kereslet csökkenése, és jóval kisebb mértékben ugyan, de a klasszikus pékáruból is egyre kevesebbet vásárolnak az emberek.
Ennek egyenes következménye az lesz, hogy a piac tovább fog szűkülni, ami első körben a kisebb szereplők számára okozhat jelentős gondokat, és természetesen a vásárlók a magas árak mellett a kínálat csökkenését is megtapasztalják. Másrészt viszont a kevesebb termék iránti igény a nagy pékségek mérethatékonyságát is csökkenteni fogja, amely az egy termékre jutó költségek további növekedését okozhatja. A kilátások tehát nem túl rózsásak, így csak remélhetjük, hogy legalább az energiaárak ígért szabályozása segíteni tud a pékeken is.
