Bizonytalan irányba sodródik a szlovák munkaerőpiac
A szeptemberi adatok nyers valósága kijózanító: miközben a statisztikák szerint a gazdaság nem esik recesszióba, a munkaerőpiac már most fárad. A munkanélküliség ismét emelkedni kezdett, és nem csupán szezonális hatásokról beszélhetünk. A friss elemzések szerint az újabb növekedés főként a középiskolát frissen végzett fiatalok megjelenésének, valamint tömeges leépítéseknek köszönhető – leginkább Turóc, Liptó, Árva és Zsolna környékén.
E négy régió adja a szeptemberi növekedés több mint háromnegyedét. A számok mögött kirajzolódik egy mélyebb, regionális törésvonalakkal szabdalt Szlovákia. Míg a nyugati megyék – Pozsony, Nagyszombat, Nyitra – továbbra is képesek megtartani a foglalkoztatottsági előnyüket, addig az északi és keleti térségek egyre inkább elszakadnak. Zsolna környékén, Turócon, Árva vidékén és Liptóban minden egyes meghirdetett állásra négy-tíz munkanélküli jut.
Eközben Pozsonyban vagy Nagyszombatban több a betöltetlen pozíció, mint az álláskereső. Ez nem csupán földrajzi különbség – ez strukturális válság. Az ország egyszerre küzd túlkereslettel és túlkínálattal: a cégek nem találnak megfelelően képzett munkaerőt, a munkavállalók pedig nem találnak maguknak helyet.
Ez a paradoxon évek óta jelen van, és a döntéshozók látványosan képtelenek kezelni. Szeptemberben a gazdaságban 114 ezer betöltetlen állás volt – történelmi rekord. A cégek egyetlen hónap alatt 21 ezer új pozíciót nyitottak, közel húsz százalékkal többet, mint egy évvel korábban. Papíron tehát lenne munka – a valóságban viszont nincs, aki elvégezze. A probléma gyökere kettős: képzettségi szakadék és a regionális mobilitás hiánya.
A szlovákiai oktatás még mindig nem igazodik a piac igényeihez, a fiatalok diplomával, de piacképtelen tudással kerülnek ki. Aki munkát találna, az nem tud vagy nem akar költözni, mert a lakhatás drága, a bérkülönbségek pedig nem motiválnak elvándorlásra. Eközben a munkaerőpiacot egyre több külföldi dolgozó tölti fel: szeptemberben közel 3500 új külföldi érkezett, köztük egyre több indiai és nepáli munkavállaló. A kelet-európai migráció, főként az ukrán, lassul, de még mindig domináns.
A jelenség önmagában nem negatív, viszont jól mutatja, hogy a szlovák munkaerő egyszerűen elfogyott, vagy nem illeszkedik a rendszerhez. A Szlovák Nemzeti Bank és a UniCredit Bank elemzői egyetértenek: ha a gyenge gazdasági aktivitás tartós marad, a munkaerőpiac helyzete tovább romlik. A gyárak és szolgáltatók lassítanak, a rendelésállomány csökken, az export stagnál – így a vállalatok nemcsak hogy kevesebbet vesznek fel, de fokozatosan el is engedik a drágán megtartott munkaerőt.
A munkanélküliség tehát nemcsak a friss végzettek miatt nő, hanem azért is, mert a gazdaság elvesztette a lendületét. Az ipari régiókban, főként az autóiparban, egyre gyakoribbak a leépítések, miközben a szolgáltatási szektor növekedése már nem elég erős, hogy felszívja az elbocsátottakat. A legveszélyesebb azonban nem a pillanatnyi emelkedés, hanem az, hogy a trend tartóssá válhat. A szakértők figyelmeztetnek: a strukturális egyensúlytalanságok miatt a munkanélküliségi ráta tartósan a tavaszi mélypont fölé kerülhet. Ez azt jelenti, hogy a korábbi javulás nagy része elveszik.
A bizonytalanság már most is érződik: a háztartások óvatosabban költenek, a vállalkozások kevesebbet ruháznak be, a fogyasztás fékeződik. A munkaerőpiac tehát nemcsak gazdasági, hanem pszichológiai mutató is: ha az emberek félnek a jövőtől, a gazdaság önmagát lassítja.
A munkaerőpiac stabilitása nem pénzkérdés, hanem koncepció kérdése. Ha az ország nem fektet be a szakképzésbe, a felnőttkori átképzési programokba és a regionális mobilitás támogatásába, akkor az a 114 ezer szabad állás jövőre is betöltetlen marad. A döntéshozók gyakran hangoztatják, hogy a foglalkoztatottság szinten marad. Igen, de milyen áron? Ha a dolgozók fele ideiglenes szerződéseken, alacsony bérért, túlterhelten dolgozik, az nem stabilitás – az időzített bizonytalanság. Szlovákia gazdasága ma egyensúlykeresésben van: növekedne, de nincs miből; fejlesztene, de nem tud kit; foglalkoztatna, de nem talál munkaerőt. A szeptemberi adatok nem csak számok egy táblázatban – tünetei egy mélyebb válságnak, ahol a munka, az oktatás és a régiók közti kapcsolatok egyszerűen nem működnek együtt. A legnagyobb veszély nem az, hogy nő a munkanélküliség, hanem az, hogy kezdjük természetesnek venni. És ez az a pont, ahol már nem gazdasági, hanem társadalmi válságról kell beszélnünk.
