Az építkezési törvény módosítása az önkormányzatok szerint elfogadhatatlan és végrehajthatatlan
Erőteljes reakciókat váltott ki a néhány hete a sajtóban megjelent, Štefan Holý miniszterelnök-helyettes műhelyéből származó építési törvény módosítása, különösen az önkormányzatok részéről. A javaslat szerint az építkezésekbe való beleszólásukat elveszítenék, és azt, hogy esetleg önálló döntéseket is hozhassanak az építkezésekkel kapcsolatban.
Ezt követően sajtón keresztüli üzengetések jöttek Holý és a városok és falvak képviselői között.
A miniszterelnök-helyettes a földesúri gyakorlatot emlegetett, bírálva az önkormányzatokat, hogy az építési engedélyeket nem tudják hatékonyan és gyorsan kiadni. Arra is utalt, hogy néhány polgármester korrupt magatartást tanúsított, és belengette az építési engedélyek "elintézésének" megszüntetését a bennfentes közvetítők útján.
Az önkormányzatok azonban ezt másként ítélik meg, és elutasítják a miniszterelnök-helyettes kritikus állításait. A törvényjavaslatban szereplő új szabályzók többségével problémájuk van, csak az építési eljárás digitalizálását fogadják el.
Mindemellett a helyi önkormányzatok, nevezetesen a Szlovákiai Városok és Önkormányzatok Szövetsége (ZMOS) a miniszterelnök-helyettest okolják azért, hogy nem hívták meg őket a törvénymódosítás előkészítésébe, csak az utolsó pillanatban ismerkedhettek meg a javaslattal.
Štefan Holý azt állítja, a városok és önkormányzatok képviselői az építési törvény tárgyalásai elején részt vettek, majd később elmaradtak. Végső soron a módosítás munkaverzióját idén januárban megkapták. Jelenleg még dolgoznak a módosításon, igyekeznek beledolgozni a városok és falvak javaslatait.
A módosítás elutasítása abból indul ki, hogy
a városok és falvak képviselői szerint a módosítás utáni törvény elfogadhatatlan és végrehajthatatlan lesz. Mindemellett elveszi a polgárok és az önkormányzatok jogát, hogy hozzászóljanak egy-egy új épület megépítéséhez, és ezzel a község fejlődéséhez.
Az önkormányzatok elvi okokból utasítják el, hogy gyengüljenek a jogaikat az ilyen fontos döntéseknél.
A megyék társulása (SK8) viszont javasolja, hogy a megyei hivatalok lehetnének a feljebbviteli döntéshozók, amennyiben nem születik egyezség az alacsonyabb szinteken.
A legnagyobb visszhangja annak a javaslatnak volt, amely megszüntetné az önkormányzatoknál az építészeti osztályt.
Štefan Holý ezt azzal indokolta, hogy a községek nem képesek hatékonyan vezetni az építészeti agendát, ezzel fékezik az építészeti bizniszt, és felelősek a magas lakásárakért.
Persze azt is figyelembe kéne venni, hogy mikor a Dzurinda kormány a községek kezébe adta az építkezések engedélyeztetését, nem teljesen szakította azt el az államigazgatástól, hiszen a járási hivatalok, amelyek az állam szervei, szintén részt vesznek a döntésben, valamiféle feljebbviteli jogkörrel bírnak.
A Városok és Önkormányzatok Szövetsége rámutatott arra, hogy akkoriban jogilag kialakítottak háromezer kis hivatalt minden községben, és a községek közös építési hivatalok létrehozására kényszerültek. A kezdetektől az állam alábecsülte az ott végzett munkát, nem ruházott be a hivatalokba, a személyi állomány fejlesztésébe.
Innentől kérdés, hogy ki is hibázott. Ki volt az, aki rosszul állította fel a rendszert? Ki volt az, aki nem igyekezett azt kijavítani? Az önkormányzatok ebben az esetben is azt érzik, hogy a községek szponzorálják az államigazgatást.
Pont az építési hivatalok alulfinanszírozása jelenti a fő gondot az önkormányzatoknak. Szerintük az állam valamit megrendel, amiért nem fizet tisztességesen.
Azaz az önkormányzatok a saját költségvetésükből kénytelenek kipótolni a hivatalok működtetésének költségeit. Ez valahol törvénysértő, és erre a Számvevőszék is rámutatott.
Az építési hivatalok alulfinanszírozását Štefan Holý miniszterelnök helyettes is elismerte egy interjúban. Felemlítette, hogy
az építészeti eljárásokra az állam lakosonként 1,1 eurót folyósít, a valós költségek viszont 2,4-2,5 euró között mozognak. Azaz az önkormányzatoknak a költségek 60 százalékát kénytelenek kifedniük a saját forrásaikból.
Holý talán ezért is érvelhet azzal, hogy az önkormányzatok örömmel megszabadulnának ettől a kompetenciától.
Persze ez egy álságos érvelés, hiszen az alulfinanszírozás, és ebből eredően hivatalok minőségi problémái igazából a központi kormányzat bűne, a feladatot leosztották az önkormányzatra, hozzá viszont nem adnak forrásokat.
Az építési törvény módosítása szerint az építésügyi hatóságokat vissza vonnák az önkormányzatoktól.
Új központi irodákat hoznának létre, amelynek fiókjai például a járási központokban volnának.
Lényegében a helyzet visszatérne a 19 évvel ezelőtti közigazgatási reform előtti állapothoz, amikor az építési agenda a járási hivatalokban volt.
Az új állami építészeti köztisztviselő nemcsak az épület engedélyezője volna, hanem az építési eljárásban mediátornak, közvetítőnek kellene lennie. Az új módosítás szerzői szerint ezzel a folyamatok felgyorsulnának és a bürokrácia csökkenne.
Emellett, Holý úgy gondolja, hogy egy állami köztisztviselő jobb minőségű és képzettebb lesz, mint az önkormányzati. Egységes képzést kapnának a hivatalnokok, és ezzel az építési engedélyeztetési folyamatok is egységessé válnának.
A jövőbeni hivatalnokok minőségéről a Városok és Önkormányzatok Szövetségének kétségei vannak, mivel nem igazán emlékeznek arra, mikor is szántak forrásokat arra, hogy képezzék azokat a dolgozókat, akik az önkormányzatoknál végzik a közigazgatás (állam) feladatait. Felteszik a kérdést: az állam a saját hivatalnokainál vajon meg tenné-e ezt?
Persze minden építészeti eljárásba beleszólhat a hivatalnok szubjektív megítélése, ami érthető, hiszen nem lehet minden döntést szabályozni.
Viszont fenn áll a dilemma, hogy egy építkezési eljárásnál mi a fontosabb? - Az építkező érdeke, az üzlet, az ingatlan ára, vagy a közösség érdeke, és az új épület hatása a környezetre.
