Átnyomnának Pozsonynak egymilliárdot a kohéziós alapból - a többi megye prüszköl
A megyék bírálják Veronika Remišová javaslatát, miszerint egymilliárd eurót a kohéziós alapokból átterelnének Pozsony megyének, amely amúgy is az egyik legfejlettebb régiónak minősül az EU-ban. A kohéziós alap célja, hogy felzárkóztassa a leszakadt régiókat az európai átlaghoz. A megyefőnökök szerint ez a lépés tovább növelné a regionális különbségeket. A kassai megyefőnök egyenesen az Európa Bizottsághoz fordulna az ügyben.
Veronika Remišová miniszterelnök helyettes minisztériuma (MRRI), amely felelős a régiófejlesztésért is, ki szeretné használni az euro-alapok játékszabályain belüli flexibilitást, ami lehetővé teszi a források 15 százalékának átcsoportosítását az elmaradottabb régiókból a gazdagabbakba. Ha ez Remišovának átmenne, akkor Pozsony megye az eddigi 20 millió euró helyett egymilliárdot kapna az elkövetkező hét évben.
Hogy ki a szegény?
Azt a vásárlói paritásra átszámolt régiós GDP határozza meg. A legtöbbet azok a régiók kapják, amelyek az uniós átlag kevesebb, mint 75 százalékát teljesítik, tulajdonképp Pozsony kivételével az egész ország ide tartozik.
Pozsony (az EU-s átlag 186%-án áll) már 90 százalék feletti, azaz harmadik kategóriába tartozik, amely korlátozottan férhet csak hozzá a kohéziós alapokhoz.
E között még vannak az átmeneti régiók, de ezek Szlovákia régióit nem érintik.
Pozsony már régóta lobbizik a szabályzók változtatásán, hogy a GDP mutatót cseréljék valamilyen szociális, környezetvédelmi vagy közlekedési mutatóra.
Pozsony megye hasonlóan érvel, mint Remišová minisztériuma. Állítják, sok kihívás áll előttük, amelyek megoldásából nemcsak a megye, hanem az egész ország profitálhat. Panaszkodnak, hogy kevés a férőhely az óvodákban, a szociális intézményekben, gond van az ambuláns gondoskodásnál vagy a közlekedés terén. Túl magas az autók használata a megyékben, itt termelődik az országban a személyautók által kibocsátott széndioxid 40 százaléka, és a környezetszennyezés nem ismeri a megyehatárokat.
Beruházni kellene a kutatás és fejlesztésbe, és ezen műhelyek többsége is itt található.
Az is igaz, hogy
amennyit odaadnak Pozsonynak, annyival kevesebb jut az elmaradottabb megyéknek, ami még így is 9,5 milliárd euró.
A megyefőnökök azzal érvelnek, hogy Remišová minisztériuma nem érti a kohéziós alap fő célkitűzését, az elmaradott régiók felzárkóztatását.
Jozef Viskupič, Nagyszombat megye ispánja azt is felveti, hogy amúgy is Pozsony megyébe fog irányulni a koronavírus utáni gazdaságmegújítási csomag nagy része, az EU NextGeneration programból.
Rastislav Trnka, Kassa megye főnöke az Európai Bizottsághoz fordulna.
Megyéje elmaradottságát azzal a példával szemlélteti, hogy Kassa megye az ország gazdasági teljesítményének 14%-át adja, míg a kisebb Pozsony a 30%-át. Szerinte Pozsonyban könnyebb a magánszféra segítségével megfinanszírozni például a pozsonyi körgyűrű megépítését, akár PPP projekteken keresztül. Trnka szerint
Még lehetne sorolni a megyefőnököket,
mindegyik azt szeretné, ha a régiós különbség csökkenne, márpedig ez régóta meglévő probléma, a lemaradás inkább nőtt, mint csökkent volna az elmúlt években.
Az az érv is helytálló, hogy
nincs pontosan definiálva, mi is az a regionális politika, és ehhez milyen beruházási stratégia társul az állam részéről.
Talán kiemelnénk Nyitra megye véleményét, amely figyelmeztet arra, hogy az eurós források, például a vasútfejlesztésbe csupán a Vág-völgyébe irányulnak. Nyitra szemszögéből jogos a felháborodás, hiszen nincs egyenes vasúti kapcsolata a fővárossal, hogy a vonalak villamosításáról már ne is beszéljünk.
Nagyon fontos problémát jelzett az Eperjes megye. Szerintük,
amennyiben Pozsony megye országos problémákra kapnák ezt a pénzt, akkor már készítsék el az argumentációt, miképp is segítik ezek a beruházások az elmaradottabb megyék életét.
Ebben Remišováék elmaradtak, bár az lehetne az egyik érvrendszer, hogy Pozsony az ország kutatói bázisa, és ez a jövő szempontjából kulcsfontosságú terület.
Erre viszont a trencséniek azt mondják, hogy
ezzel tovább folytatódik az agyelszívás a régiókból a főváros felé. Ez pedig a régiós felzárkózás esélyeit csökkenthetik.
Ezzel egyetért Trnka (Kassa) is, ahol bár létrejött egy innovációs központ, amibe 300 millió eurót fektetnének be, de kérdés, hogy ez a támogatás fennmarad-e, ha Pozsony belép a szereplők közé.
Remišováék állítják, hogy
Pozsonyban sok olyan vállalat is működik, amely hatással van az egész országra,
amire a kassaiak mondják, hogy
igazából ezek hatása nem terjed tovább Nagyszombat és Nyitra megyénél.
Persze azért 2020 után változtak az EU alapok céljai is. Most is a régiók gazdagsága határozza meg a fő elosztási mechanizmust, de már figyelembe veszik a régiós munkanélküliséget, vagy a képzettségi szintet, és újdonságként megjelenik a migráció és a klíma kérdése.
A kérdést árnyalja, hogy
Pozsony megyében vannak azért olyan járások, önkormányzatok, mint Malacka, vagy Bazin, amelyek ugyanolyan problémákkal küzdenek, mint a szlovák önkormányzatok többsége, és mivel Pozsonyhoz tartoznak, nem férnek a kohéziós alapokhoz.
Egyik megoldás lehetne, hogy megváltoztatnánk a régiós határokat, például maga a főváros volna egy különálló régió, ami bevett gyakorlat az EU-ban.
A kérdésnél azt is figyelembe kell venni, hogy Pozsony valóban ellát olyan funkciókat, amivel az egész országot segíti, és ezeknél nem jut hozzá a forrásokhoz. Például az innováció, digitalizáció, emisszió-csökkentés, hulladékgazdálkodás, környezetvédelem területén 85 százalékban a saját forrásait kell felhasználnia. Fontos téma volna a főváros közlekedésének megoldása, az ingázók számára. Hasonlóan fontos volna a csallóközi ivóvízbázis védelme, hiszen a fő fertőzésforrás a fővárosból érkezik.
Persze ezen témákból valóban sok van a megújulási alapban.
