Átlag alatt vagyunk, a csehek is egyre jobban eltávolodnak tőlünk
Szlovákiában egyre jobban emelkednek az árak, a fizetések pedig nem tudják tartani a lépést velük. Ez a valóság a szlovák gazdaság szerkezetének és a munkatermelékenység kifulladásának az eredménye.
A külföldi nagybefektetők idetelepedésének ideje lejárt. Szlovákia lemaradt, nem tudta beindítani a saját innovációit sem, írja a sme.sk portál.
Még az Európai Unió rosszabb rajtvonalról induló szegényebb országai is lassan utolérnek bennünket.
A Költségvetési Felelősség Tanácsa még tavaly rámutatott, hogy az elmúlt tíz év átlagosan három százalék körüli GDP-növekedésünkhöz képest az Európai Bizottság csak a GDP 1,3 százaléka körüli átlagos éves növekedést prognosztizál a következő évtizedben. Ez uniós átlag, ami Szlovákia számára a fejlettebb nyugati országok életszínvonalához való felzárkózás végét jelenti.
Szlovákia úgynevezett konvergenciáját az uniós átlaghoz a Költségvetési Felelősség Tanács közgazdásza, Martin Šuster két szempontból is összefoglalja.
Az első a vásárlóerő-paritásra átszámított egy főre jutó GDP, amely az ország életszínvonalát tükrözi. Szlovákia 1995 és 2020 között megközelítette az uniós átlagot, de lényegesen lassabban, mint Közép- és Kelet-Európa többi országa.
1995-ben a vásárlóerő-paritáson számolt GDP Szlovákiában 49 százalékot tett ki. Szlovénia és Csehország után ez volt a harmadik legmagasabb szint a posztszovjet országok között. A tíz évvel ezelőtti adósságválság idején Szlovákia még az eurófaltól megmentett nyugati országokat is megelőzte (Portugália és Görögország).
A Pénzügyminisztérium Pénzügypolitikai Intézete (IFP) azonban azt állítja, hogy az egy főre eső szlovákiai GDP vásárlóerő-paritáson számítva nem olyan alacsony, mint ahogyan azt az Eurostat mondja. Szerinte az Eurostat adatainak módszertanában hiányosságok vannak, amit a Szlovák Nemzeti Bank és a Költségvetési Felelősség Tanácsa is elismer.
Az IFP becslése szerint 2020-ra Szlovákia GDP-je vásárlóerő-paritáson számítva az EU-27 átlagának 74-84 százalékát érheti el.
Ha ez igaz lenne, akkor akkor sem érnénk el a csehországi szintet, de legalább nem maradnánk a konkurenciaharcban Lengyelország és Magyarország mögött.
A statisztikákban gondot jelenthetnek az árindexek – különösen a lakhatás esetében –, amelyekkel a GDP-számításokat korrigálják. A gazdaságok nemzetközi összehasonlításánál ezeket figyelembe veszik, mivel a szolgáltatások vagy a bérleti díjak árai eltérőek az EU tagországaiban.
Már a Nemzetközi Valutaalap (IMF) statisztikái is megerősítik azonban azt a tendenciát, hogy Szlovákia lelassult, sőt gazdasága eltávolodik az uniós átlagtól.
Míg 2015-ben az egy főre jutó GDP aránya az európai átlag 77 százalékának szintjén volt, addig idén már csak 71,5 százalék. Az IMF előrejelzése szerint 2027-re megint elérheti a 75 százalékot, de Csehország például már 90 százaléknál tart, és 2027-ben elérheti a 96 százalékot.
Az elmúlt évtizedben a szlovák kormányok egyetlen olyan alapvető reformot sem fogadtak el, amely támogatta volna a vállalkozásokat, az oktatást vagy az egészségügyet. A Smer-SD és koalíciós partnereinek kormányai tétlenséggel próbálták fenntartani a társadalmi békét, mivel a reformok a lakosság egy részének ellenállását váltották volna ki.
Ám ha azokat jól csinálják, amint azt Mikuláš Dzurinda kormányainak évei is mutatták, gazdasági növekedést hoznak, és az életszínvonalat emelik.
Még Eduard Heger (OĽaNO) kormánya sem tudott jelentős előrelépést elérni. Ha el is fogadott valamilyen reformot, annak általában több milliárd euró volt a feltétele a helyreállítási tervből. Emellett a politikusok elkedvetlenítették a közvéleményt a mediális csetepatéikkal, a reformokat pedig vattába csomagolták. Az ötletek és elképzelések egy része pedig még embriókorában elhalt, hozzátesszük, bizonyos esetekben szerencsére.
Fejleszteni az államigazgatást, az oktatásügyet, az igazságszolgáltatást. Így csinálják más országok is, például Csehország vagy Észtország” – teszi hozzá Martin Šuster közgazdász.
Vladimír Baláž, a Szlovák Tudományos Akadémia Prognosztikai Intézetének munkatársa szerint Szlovákia korlátozott erőforrásokkal rendelkezik a gazdasági növekedéshez a munkaerő, a kutatás-fejlesztés és a beruházások tekintetében.
Ellenállunk a migrációnak, és nem vált be az a remény sem, hogy majd az ukránok segítenek nekünk, mert más úticélt találtak” – mondja a szakember.
Becslések szerint háromszázezer szlovákiai él Európában, a lakosság produktív része, amely képzett és képes megváltoztatni az életét. Óriási szám ez, figyelembe véve, hogy Szlovákiában a munkaerő összlétszáma két és fél millió fő.
Jelentős továbbá az egyetemisták külföldi egyetemeken való továbbtanulása is.
– állítja Baláž.
Így kiürül az a humántőke-állományunk, amibe Szlovákia az óvodától az érettségiig hatalmas mennyiségű közpénzt fektetett. Ezeket az embereket most tálcán kínáljuk Csehországnak, Németországnak vagy az Egyesült Királyságnak.
Ráadásul szembe találja magát az egyetemek bírálatával, amelyeknek állítólag nincs szükségük reformokra” – mondja Baláž, hozzátéve, hogy Szlovákiának nincsenek politikai vezetői.
Megmutatkozik ez szerinte a kutatás és az innováció iránti érdeklődés hiányában is. „Azokat mindig is olyan tevékenységként értelmezték, amelyeket furcsa emberek végeznek az egyetemeken.”
„Lehetetlen, hogy Szlovákiába minden évben új autógyártó cég jöjjön, s ha Szlovákia előre akar lépni, meg kell reformálnia az oktatásügyet és ki kell fejlesztenie a saját innovációit. Ez azonban addig nem lehetséges, amíg a tehetséges szlovákok külföldre távoznak.
„Egy helyben fogunk topogni, és az EU egyre inkább eltávolodik tőlünk, ami csak még több fiatalt fog a távozásra ösztönözni. Ez egy ördögi kör” – teszi hozzá Baláž.
A GDP dinamikájával ellentétben az áruk és szolgáltatások árában Szlovákia gond nélkül felzárkózik az EU-hoz. Míg 1995-ben az európai átlag 40 százalékán voltak az árak, addig ez jelenleg 90 százalék.
Sőt, az élelmiszerárak Szlovákiában az uniós átlag akár 95 százalékán is állnak. Összehasonlításképpen Ausztriában ez 107 százalék, Magyarországon 85 százalék, Lengyelországban pedig csak 72 százalék.
Ráadásul egy átlagos szlovák jövedelmének 23 százalékát költi élelmiszerre. Az EU-ban csak két országban, Romániában és Lettországban magasabb az élelmiszerek aránya a fogyasztói kosárban.
Ellenkezőleg, Németországban és Ausztriában ez csak 13 százalék.
Szlovákia problémája az energia, a lakhatás és az üzemanyagok magas ára is, amelyek elérték az uniós átlag 97 százalékát. Összehasonlításképpen: Csehországban ez 75 százalék, Magyarországon 53 százalék, Lengyelországban pedig csak 39 százalék.
Az átlag szlovák kiadásaiban az uniós tagországok közül a legmagasabb az energia aránya,
a fogyasztói kosár 11,9 százalékát teszi ki, míg az európai átlag e tekintetben mindössze 6,6 százalék.
Az OECD statisztikái szerint Szlovákiában az éves bér vásárlóerő-paritásra átszámítva 24 500 dollárt tesz ki, ami a bolygó gazdagabb felének legszegényebb országai közé sorol bennünket. Ennél kevesebb már csak Mexikóban ez az érték, míg az OECD-átlag 51 ezer dollár.
Ez a lehangoló statisztika nem azt jelenti, hogy a szlovákok csak valamivel keresnek többet, mint a mexikóiak.
Az OECD statisztikájában elért rossz helyezés abból ered, hogy a többi posztszocialista szomszédhoz képest lényegesen magasabbak nálunk az élelmiszerárak és a lakhatási költségek.
Az élelmiszer- és energiaáraktól eltekintve a szlovákiai polgárok fizetése annyi, amennyit a munkatermelékenységük alapján megérdemelnek.
Ez a mutató a gazdaság ama képességét fejezi ki, hogy kisebb ráfordítással magasabb GDP-t tud létrehozni, ami növeli a lakosság életszínvonalát.
Ha a termelékenység stagnál vagy csökken, többet kell dolgozni a vagyon növelése érdekében.
A második lehetőség a beruházások, ami azonban a szlovák gazdaság alapvető problémája. A munkatermelékenység lassabb növekedése a gazdaság versenyképességének veszélyeztetése nélkül szűkíti a bérnövekedés terét.
A magas infláció, amely októberben elérte a 14,9 százalékot, megnyit bizonyos lehetőségeket a nominális fizetések növekedése előtt.
Bár a munkaadók fizetésemelésre kényszerülnek, a magas inflációs környezetben továbbra is fennáll annak a veszélye, hogy a szlovákiai polgárok elszegényednek.
A szlovák Statisztikai Hivatal szeptemberben közölte, hogy Szlovákiában az átlagkereset a második negyedévben elérte az 1291 eurót, ami 7,4 százalékkal haladja meg az egy évvel korábbit. A bérek reálcsökkenése azonban az elmúlt 22 évben a legmagasabb volt a rekordinfláció miatt.
A Szlovák Nemzeti Bank azt feltételezi, hogy a reáljövedelmek 2022-ben és 2023-ban együtt több mint tizenegy százalékkal csökkennek. Az IFP valamivel optimistább, 7,7 százalékos esésre számít.
Az elmúlt évtizedben Szlovákia jelentősen visszaesett a legtöbbet befektető európai gazdaságok rangsorában. A járvány idején ráadásul az uniós átlag alá került e tekintetben. A 2017-2021 közötti időszakban mindössze a GDP 20,4 százalékát tette ki.
– fogalmaznak az UniCredit banki elemzői.
Rendszeres beruházások nélkül azonban a gazdaság hanyatlásnak indul, hiányzik az innováció és a termelési kapacitás, miközben nemzetközi szinten is gyengül a versenyképessége.
Az állami beruházások is részben hozzájárultak az elmúlt években a szlovákiai beruházási ráta csökkenéséhez. Csökkenésük főként azzal magyarázható, hogy
a kormány nem tud nagyobb, uniós forrásból finanszírozott projekteket megvalósítani.
Szlovákiában az építőipari beruházások és a gépekbe való beruházások dominálnak. Ebben nem is lenne semmi különös, gyakorlatilag minden uniós országban hasonló a helyzet. A szellemi tulajdonba való befektetés mértéke azonban lényegesen alacsonyabb nálunk hozzájuk képest.
Az elmúlt öt évben mindössze a GDP 2,1 százalékát érte el évente, miközben az uniós átlag 4,6 százalék.
Az elmúlt évtized tendenciájáról alkotott kép még pesszimistábban hangzik. Míg a legtöbb uniós tagországban a beruházási aktivitás a vas-beton helyett az innovációk felé tolódott el, addig Szlovákiában az építőipari beruházások visszaesése elsősorban az összes beruházás visszaesésében mutatkozott meg, miközben a szellemi tulajdonba irányuló beruházások stagnáltak.
