Áremelkedés, gazdaságmentés Magyarországon és Szlovákiában
A Trend portálja, bár cikkének Szlovákia és a világ hangzatos címet adott, mégis csak a szlovák és magyar gazdaság alakulását mutatta be. A fő téma a járvány után meglóduló infláció volt, ahol büszkén jelentette be, hogy Szlovákiában régiós összehasonlításban a legkisebb az árromlás. Az már mellékesnek tűnik a cikk szerzőjének, hogy a szomszédos országokban nem az euró a fizetési eszköz. A szlovák infláció az eurozónán belül átlagosnak tűnik.
Az árromlás alacsony szintjét a régión belül inkább a sorozatos koalíciós vitáknak, illetve a kormány cselekvőképtelenségének tudja be. Olyan alacsony volt a vállalkozások támogatása, hogy nem volt, ami megdobja az inflációt. A koalíciós viták pedig nem engedtek egy jelentősebb adóemelést, aminek szintén árfelhajtó hatása volna. Hogy mégis növekednek az árak, annak inkább külső okai vannak.
Konkrétan a májusi infláció Szlovákiában 2,1 százalékos volt, ami 0,1 százalékponttal magasabb, mint az eurozóna átlaga. Az eurozónában a legmagasabb inflációval (4%) Luxemburg bír, a legalacsonyabb pedig Görögországé volt, mínusz 1,1%-os defláció, azaz árcsökkenés.
Na, ennyi volt, amit a világról megtudhattunk, innentől már jön a szlovák-magyar összehasonlítás.
Első pontként kiemelik, hogy az EU-ban az árdrágulásban Magyarország végzett az élen, 5,1%-os inflációval,
ami még a szakértőket is meglepte a Trend szerint.
Az áremelkedés mögött két tényezőt látnak, egyrészt a dohánytermékek adójának emelését, illetve az üzemanyagárakét.
E két tényező a Nemzeti Bank szerint három százalékkal dobta meg az inflációt.
Az elemzők arra számítanak, ha ilyen nagyságú lesz a közeljövőben is az áremelkedés, akkor növelni kell az irányadó kamatlábat a jelenlegi 0,6 százalékról.
Az emelés bevonzaná a külföldi befektetőket, és erősítené a forint árfolyamát, ezzel olcsóbban tudnának hozzájutni a kőolajhoz. Ez csökkenthetné az üzemanyagárak gyors emelkedését, ami csökkenthetné a szállítási költségeket, ami jelentős tétel az áruk végső árában.
Persze a kamatlábemelés kényes dolog, főleg akkor, ha magas az államadósság. Az olcsó hitelek hiánya pedig könnyen a gazdasági növekedés lassulásához vezethet, ami szintén nem érdeke a magyar kormánynak.
A portál beszámol az IMF alapján, hogy a magyar kormány a GDP 9,2 százalékát, 13,7 milliárd dollárt fordított a pandémiás gazdaságélénkítésre,
egyenes támogatásra, és bankgaranciákra. Emellett viszont az államadósság aránya a 2019-es 65,5 százalékról 80,4 százalékra emelkedett.
Persze a Trend rögvest össze is hasonlítja a szlovák államadósság alakulásával. Ahol a folyamat hasonló. Nálunk a 2019-es 48,2 százalékról ugrott 60,6 százalékra a GDP arányos államadósság. Annak ellenére, hogy
a szlovák kormányzat gazdaságmentésre csak a GDP 4,4 százalékát fordították, cca. 4,6 milliárd dollárt, ami a világ fejlett országai között az egyik legalacsonyabbnak számít.
Komoly pénzt Szlovákia nem szán a járvány utáni gazdaságélénkítésre. Ami ötlet születik, az is elvész a koalíciós vitákban. Nincs adóemelés, de a fejlesztésekre se fordítanak. Így nem várható az infláció különösebb emelkedése.
A Trend szerint ezt majd az idő dönti el, illetve a GDP növekedése.
A portál szerint ebben most jobban állnak a magyarok.
Bár ők a 2020-as év első negyedévének adatait hasonlítják, amikor a magyar 2018.4.Q. 2,8 százalékos emelkedése plusz 2 százalékra csökkent, míg a szlovák +0,8 százalékos emelkedés az első negyedévre mínusz 2 százalékra esett. Ez magyarázza a 2021-es első negyedéves GDP adatokat, ahol a számok kicsit Szlovákiának kedveznek, de itt nem szokás elemezni a kiindulási alapot.
A Trend bár kitér arra a tényre is, hogy a régióban a környező államoknak saját valutájuk van, míg Szlovákiának eurója. Különösebben nem elemzi, csak azt állapítja meg, hogy a magyar forint az év nagy részében alulértékelt volt. Miközben annak a lehetősége, hogy leértékelje valaki a valutáját, sokszor volt bevált módszer a válságok kezelésére.
Mindenesetre immár az új közgazdasági paradigma, hogy a válság idején érdemes beruházni, és a jó időkben spórolni.