A klímavédelem ára
2027-től az Európai Unió új korszakot nyit a klímapolitikában. A szén-dioxid-kibocsátási kvóták rendszerét (ETS) kiterjeszti a háztartások fűtésére és a közúti közlekedésre is. A rendszer neve ETS2, és bár uniós döntésként két éve megszületett, most, hogy a bevezetés közeledik, hirtelen a szlovákiai közbeszédben is megjelent. Az ipar után most a mindennapi élet is belép a karbonpiacra, és ezzel együtt a családi költségvetésekbe.
A jelenlegi kibocsátáskereskedelmi rendszer már közel húsz éve működik. A nagy gyárak, energiatermelők és légitársaságok vásárolnak szén-dioxid-kvótákat, hogy fedezzék a kibocsátásukat. Ennek hatására az európai ipar fokozatosan korszerűsödött, a káros-anyag-kibocsátás a 2005-ös indulás óta majdnem a felére csökkent. Most viszont új területekre lépünk, mert az ETS2 már nem a gyárak füstjéről, hanem a lakások kéményeiről és az autók kipufogóiról szól. A cél változatlan: csökkenteni az Unió teljes karbonlábnyomát, és 2050-re elérni a klímasemlegességet. A kérdés az, hogy milyen áron.
A médiában megjelent szenzációs számok – évi több ezer eurós többlet – a szakértők szerint nem tükrözik a valóságot. A Szlovák Klímaügyi Kezdeményezés (SKI) és több független szervezet becslése szerint az ETS2 nem fogja megduplázni a háztartási költségeket. Egy régi, hőszigetelés nélküli családi házban körülbelül 30 euróval nőhet a havi kiadás, egy korszerűbb, közepes fogyasztású házban 20 euróval, egy lakótelepi lakásban pedig 6 euróval. Ezt állítják ők, ám a környezetvédelmi miniszter évi háromezer eurós kiadásnövekedésről beszél.
A változás azonban így is érzékelhető lesz. Egy átlagos, 10 megawattórát fogyasztó háztartás éves szinten 160 euróval fizethet többet a gázért, egy 30 megawattórás ház pedig akár 480 euróval. Az autósok számára a drágulás literenként 15-20 cent lehet, ami egy 40 literes tankolásnál 7-8 euróval jelent többet. Ezek becsült értékek, a pontos számok a kvótaár és az energiaimport költségei alapján alakulnak majd.
Mivel Szlovákiában a háztartások mintegy 60 százaléka gázzal fűt, az ETS2 hatása nálunk nagyobb lehet, mint a legtöbb uniós országban. Ugyanakkor azok, akik távfűtésen keresztül kapják az energiát, már most is fizetnek az ETS1-en keresztül érvényesített kvótákért, így az új rendszer számukra nem hoz drámai változást.
Az ETS2 bevételei részben visszakerülnek a tagállamokhoz, mégpedig a Szociális Klímaalap révén. Ebből az alapból Szlovákia több mint 1,5 milliárd eurót használhat fel az energiahatékonyság javítására – hőszigetelésre, nyílászárócserére, fűtéskorszerűsítésre, megújuló energiaforrásokra. A logika világos: a drágább energia ösztönözni akarja a megtakarítást, és a befolyt pénz részben fedezheti a szükséges beruházásokat. Ha azonban a kormány ezeket a forrásokat nem juttatja el időben a lakossághoz, akkor a rendszer pusztán új adóként fog hatni, környezetvédelmi eredmény nélkül.
A politika természetesen rátalált a témára. Robert Fico a rendszert „abszurdumnak”, a Hlas vezetője, Matúš Šutaj Eštok pedig „antiszociális őrültségnek” nevezte. A kormány parlamenti határozatban utasította el az ETS2-t, és több visegrádi ország is halasztást vagy árplafont követel Brüsszeltől. Az ellenzék ezzel szemben azt mondja: a kormány a félelemre játszik, miközben a klímasemlegesség vállalása közös uniós kötelezettség és a bevezetését nem lehet megúszni. Az igazság, mint mindig, valahol középen van.
A rendszer bevezetéséhez idő kell. 2025-ben indul a monitoring, 2027-ben a fokozatos bevezetés, és ha minden a tervek szerint halad, 2030-ra már teljesen működik. Ez nemcsak pénzügyi, hanem szemléleti váltás is.
Aki időben lép – szigetel, korszerűsít, hőszivattyút telepít –, az nemcsak a környezetet, hanem a saját pénztárcáját is védi, de hiába hirdettek korábban programokat ezen a területen, hatásuk a háztartásokra még mindig korlátozott a túlzott adminisztratív terhek miatt. Egy átlagos szigetelés, tető- és ablakfelújítás 30 százalékos energiamegtakarítást eredményez, vagyis többet, mint amennyit az ETS2 miatti drágulás elvisz.
A háztartások mellett a kisvállalkozások és az önkormányzatok is érintettek lesznek. Az előbbieknek érdemes már most újragondolni a járműparkot, a telephelyek energetikai állapotát, a szállítási költségek szerződéses feltételeit. Az utóbbiaknak – különösen az iskolák, óvodák és közintézmények fenntartóinak – célszerű mielőbb energetikai audittal, hőszigeteléssel, világítási korszerűsítéssel kezdeni, hogy később ne lepődjenek meg.
A kérdés nem az, hogy kell-e fizetnünk, hanem az, hogy mit kapunk érte cserébe. Ha az uniós források- at valóban az energiahatékonysági beruházásokra, a korszerűsítésre és a szociálisan sérülékeny rétegek támogatására fordítják, akkor az ETS2 igazságos lépés lehet a zöldebb jövő felé. Ha viszont csak újabb pénzgyűjtő eszköz lesz, akkor az Európai Unió elveszíti az emberek bizalmát a klímapolitikában és újabb felesleges intézkedése lesz a lecsavarhatatlan kupakokkal együtt.
Megjelent a MAGYAR7 45. számában.
