A három boríték
Régi vicc, mikor a leváltott főnök átad három borítékot az utódjának azzal, hogy akkor bontson ki egyet-egyet, ha baj van a céggel. Egy idő után a vezérigazgató úgy gondolja, nincs más hátra, ki kell bontania az első borítékot. Ez áll benne: Kenj mindent az elődödre! Idővel megint csak jönnek a bajok, bontja a másodikat: Szervezd át a vállalatot! Ezzel is elél egy darabig, majd nincs más lehetőség, az utolsó boríték is sorra kerül. Ez áll benne: Készíts három borítékot...
Az elmúlt hét szlovák gazdaságpolitikáját figyelve, úgy tűnik, elég gyorsan sikerült eljutni a második borítékig.
Addig jutottunk, hogy maga a pénzügyminiszter nem csak azt ismerte el, Szlovákiának komolyabb segítségre van szüksége, mint a környező országoknak, mert Európában azon négy ország közé tartozunk, amelyeket leginkább sújtott a koronavírus-válság, de első szlovák gazdaságpolitikusként – sajnálkozva mondta, hogy nincs saját valutánk.
Tehát a mozgástér beszűkült, csak európai pénzt tudunk felhasználni, márpedig az európai szabályok szigorúak, be kellett tartani őket. De nem csak a szabályokkal van baj, hanem azzal is, hogy meglehetősen lassan jön az a fránya euró.
Taktikai hibát követtek el, mert túl gyorsan nyitották ki az első borítékot.
A válság megjelenésekor havi egymilliárd euró ráöntését ígérték a gazdaságra, persze gyorsan rájöttek, hogy ennyi pénz azért nem maradt a sufniban, és bár a piacokon fel lehet venni, csak egyre rosszabb feltételekkel.
Így nem maradt más, mint az előző garnitúrára kenni – teljes joggal – az üres államkasszát. Arra is rájöttek, hogy ez – minden előzetes jóslat ellenére – azért annyira nem lesz gyors menet, és inkább maratoni futásra kellene készülni, nem pedig rövid távon, az elején ellőni a puskaport.
Már ismert, az áprilisi exportadatok 43 százalékkal estek vissza a múlt év azonos időszakához képest, ezt szinte kopírozza az ipari teljesítmény, amely 42 százalékot esett. Az sem mutat jó kilátásokat, hogy a zászlóshajónk, a járműgyártás majdnem 80 százalékos esést szenvedett el, és komoly figyelmeztető jel, hogy azokban az ágazatokban is esést láttunk, amelyeknél a szomszédos országokban fenn tudták tartani a teljesítményüket. Ilyen például a gyógyszeripar (-29%), a számítástechnikai és optikai eszközök gyártása (-23,3%). Ezzel összefügg, hogy a munkanélküliség lassan közelít a 8 százalékhoz.
Ezek a számok alátámasztják a Szlovák Nemzeti Bank előrejelzését, amely szerint az idén akár 13 százalékkal is visszaeshet a gazdasági teljesítmény. Ebből következik, hogy a költségvetés bevételi oldala nem lesz teljesíthető. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy a különböző gazdaságmentő lépések többletkiadásokat okoznak, elmondhatjuk, hogy tényleg ki kell nyitni a második borítékot, azaz át kell szervezni az egészet. Módosítani kellene a költségvetést, és még így is növekedni fog a deficit és az államadósság mértéke.
Azt már tudjuk, hogy májusban 571 millió euróval kevesebb volt a költségvetés bevétele, miközben májusig a kiadások egymilliárddal magasabbak voltak, és egyelőre a költségvetési deficitet 3 milliárd euróra taksálják, ami az eredeti öt-hatszorosa.
A kiadások megvágását már jelezte a pénzügyminiszter, amikor mindegyik tárcának legalább 10 százaléknyi kiadáscsökkentést írt elő. Márpedig Szlovákia jóval többet költ a hivatalnokaira, a rendőrségre, vagy akár a vállalatok beruházásainak ösztönzésére, mint más országok. De meg kell vizsgálni az előző kormány által jóváhagyott 13. nyugdíjat is, amelynek az eltörlésére nincs egyezség a koalíción belül.
A másik lehetőség az adóemelés, de ebben még nagyobbak az ellentétek a kormánypártoknál.
A kormányprogramban kijelentették, hogy nem szeretnék emelni az adó- és járulékkötelezettségeket. A munkára jutó adó- és járulékteher 49,7%-ra nőtt a Fico-kormány alatt, ami a negyedik legnagyobb Európában, csak a franciák, belgák és az olaszok előznek meg. Láthattuk, Magyarország igyekezett az elmúlt években ezt csökkenteni, mivel ezzel a munkabérköltség is csökkent, s ez egyben versenyképességi kérdés.
Az egyik lehetőség, hogy csökkentenék a jövedelemadót és a járulékok mértékét, a másik oldalon pedig emelnék a fogyasztási adókat, vagy a vagyon utáni adókat, és várhatóan visszaemelik a százezer euró alatti bevételű KKV-k nyereségadóját 19 százalékra.
Az áfa emelése szembemegy a cseh, a német vagy a dán áfakulcscsökkentéssel, akik ezzel szeretnék ösztönözni a fogyasztást, és egyes ágazatokban mindenképp indokolt a csökkentés nálunk is (pl. a turizmus). Az áfa emelését az SaS ellenzi, ők inkább az adórést csökkentenék, azaz a különbséget az elvárt és a valóban beszedett adók között.
Márpedig az adórés Szlovákiában 17,5 százalék körüli, míg az európai átlag 10 százalék körül van.
De gondolkoznak az egyéni vállalkozók járulékfizetésein is, akik bár gyakran jól keresnek, mégis csak az alapot fizetik. Felmerült az egészségtelen élelmiszerek megadóztatása, például a magas cukortartalmú üdítőitaloké. A szektoriális adók, az energetikai, telekommunikációs monopóliumok megadóztatása szintén csábító, bár a szakértők általában nem ajánlják.
Márpedig ezek csak a költségvetés technikai gondjai. Nagyobb baj, hogy a szlovák gazdaság az elmúlt kormányzás alatt ellustult, a külföldi tőke előtt elvesztette a versenyelőnyét, kicsi a beruházások, a kutatás és a fejlesztés mértéke.
Ez a múlt héten a versenyképességi országok listáján is megmutatkozott, ahol Szlovákia az 57. helyre csúszott vissza, Európában csupán Horvátország van mögöttünk.
Ezért is vártuk, hogy a kormány a múlt héten bejelent bizonyos konkrét gazdaságmentő lépéseket. Vártuk, mert a hírek szerint ezzel foglalkoztak a szerdai kormányülésen. Ehelyett csak az utazási és az étkezési utalványok módosításáról hallhattunk, illetve a vasárnapi boltzár eltörléséről, amit a kormányfő azzal indokolt, hogy nem kívánja emiatt kenyértörésre vinni a dolgot az SaS-szel.
Az euróhoz és az európai bürokráciához való kötődésünkről árulkodik és szinte mentőövként jelentették be, hogy az EU jóváhagyott három szlovák támogatási sémát, amelyet még március 19-én javasoltak, és május 8-ig módosítgatták. Így, amennyiben egy vállalatnak nem adunk 800 ezer eurónál több támogatást, elkölthetjük azokat a forrásokat, amelyeket a 2014/2020-as költségvetési időszakban nem tudtunk kimeríteni. Megjegyezném, Magyarország azért lobbizik, hogy eltörölhesse a támogatások 800 ezres felső határát.
Így kíváncsian várjuk az első támogatási programkiírásokat (megjegyzendő, a szomszédos országokban már jó párat elindítottak), és azt, hogy milyen filozófiából fognak kiindulni.
Minden céget meg akarunk menteni, vagy csak azokat, amelyek nagyobb életképességet mutatnak, esetleg megköveteljük a támogatásért folyamodó vállalatoktól, hogy technológiai, kapacitásbeli fejlesztéseket végezzenek, mondjuk a digitalizáció vagy a zöld technológia irányában. Mindenesetre igyekezniük kellene, mert különben hamarosan elő kell venniük a harmadik borítékot is.
Hogy miként vergődik ki Szlovákia a válságból, mekkora előny a szomszédokkal szemben, hogy az eurózóna tagjai vagyunk, azt pár év múlva tudjuk objektívan megítélni. Mindenesetre érdemes figyelnünk Matolcsy György magyar jegybankelnök szavaira:
Megjelent a Magyar7 hetilap 2020/26. számában.
