A "görög út" mítosza
A szlovák közbeszédben újra és újra felbukkan az ijesztő hasonlat: ha így folytatjuk, Szlovákia a „görög útra” lép. Grafikonok, kiragadott adatok és féligazságok próbálják felépíteni a narratívát, mintha az ország már most a 2010-es évek eleji görög összeomlás szélén állna.
Az ilyen leegyszerűsítő párhuzamok azonban inkább politikai fegyverek, mint gazdasági elemzések. A valós helyzetet sokkal pontosabban írja le a Szlovák Nemzeti Bank két szakértőjének, Horváth Mihálynak és Martin Nevickýnek az elemzése: nem azért tűnnek magasnak a szociális kiadásaink, mert túlköltekezünk, hanem azért, mert a bevételeink túl alacsonyak. A „görög út” így téves metafora: a hasonlat alapjaiban félrevezető és elfedi a valódi problémát.
A vita központi eleme ugyanis nem a kiadás, hanem a bevételi oldal. Görögország a GDP 42 százalékát szedi be adók és járulékok formájában. Szlovákia ezzel szemben mindössze 36 százalékot. A különbség óriási. Ha nálunk is akkora lenne az állami bevételi kapacitás, mint a görögöknél, a szociális kiadások aránya nem 41 százalékon állna, hanem nagyjából 35 százalékon.
Ugyanaz a szám teljesen másnak látszik, ha egy nagyobb vagy éppen egy kisebb alaphoz viszonyítjuk. Az összehasonlítás tehát önmagában hibás. Nem a kiadásaink magasak – a bevételeink alacsonyak. Ez pedig alapvetően más következtetésekhez vezet.
Nem igazán tisztességesen idézik fel a klasszikus görög utat. A közbeszéd az összeomlással azonosítja, miközben a görög történet második fejezete már a gyógyulásról szól. A 2010 utáni görög konszolidáció brutális volt, de működött: 7 százaléknyi GDP-t spóroltak meg a szociális kiadásokon, és további 4 százaléknyit a közszféra bérein.
Hatalmas volt a gyógyulás társadalmi ára, de Görögország ma már költségvetési többletet termel. Az államadósságuk csökkenő pályára került, és a pénzügyi rendszerük sokkal ellenállóbb, mint volt az elmúlt húsz évben. Mindezt úgy érték el, hogy az ország a válságba már eleve 105 százalékos államadóssággal csúszott bele, ami 200 százalék fölé is felszökött.
Szlovákia ehhez képest 60 százalék körüli államadósság körül vitázik – a helyzet tehát sem strukturálisan, sem mértékében nem összevethető. Ettől függetlenül azonban nincs jó helyzetben a szlovák gazdaság és a közeljövőben ezen túl sok kedvező változás nem is várható, mert újabb megtakarításokra lesz szükség.
Az elmúlt hét évben mi is eljutottunk a magas hiányokig. A szociális kiadások és a közszféra bérköltségei gyorsan nőttek, miközben a bevételi oldal ezt nem követte. A körülmények nem voltak egyszerűek, a koronavírus-járvány rávilágított az egészségügy nehéz helyzetére, jelentős bérnövekedés következett az ágazatban, de más területeken is, az állam pedig bőkezű szociálpolitikát folytatott. A konszolidáció elmúlt évei pedig főként a bevételek növelésében merült ki, de hatása alig mutatkozott a lassuló gazdaság miatt.
A következő években elkerülhetetlen a pályakorrekció, kérdés, hogy a politikai helyzet mindezt lehetővé teszi-e?
Innen két út vezet tovább. Az első a klasszikus „görög recept”: drasztikus kiadáscsökkentés a szociális rendszeren és a közszférán belül. A jegybank szakértői szerint a görög mintára történő kiigazítás Szlovákiában mintegy 6 milliárd eurót jelentene: 3,8 milliárdos szociális kiadás- és 2,2 milliárdos bércsökkentést. Ez politikailag aligha vállalható, társadalmilag pedig komoly feszültségeket szülne.
A második út: a bevételek növelése. Ez kettős feladatot jelent, egyrészt hatékonyabb adóbeszedést és célzott adóemeléseket. Fájdalmas lenne? Igen. Reálisabb és kisebb társadalmi költséggel járna, mint a tömeges megszorítás? Minden bizonnyal. Látjuk már ennek kereteit? Csak nagyon halványan. Az adók emelkedtek, de azok szinte mindenkit negatívan érintenek, így a beszedés még a korábbinál is kevésbé hatékony. Közben a Pénzpolitikai Intézet (IFP) legfrissebb adóprognózisa szerint az idei évben a konszolidációs intézkedések hatására az állam 2,8 milliárd euróval több adót és járulékot szedhet be, mint tavaly. A következő években azonban a bevételek növekedési üteme 2,5 és 4 százalék közé lassul.
Bár a költségvetés a magasabb adókból és járulékokból történelmi csúcsot jelentő bevételekhez jut, ezek növekedése elmarad az eredeti várakozásoktól. Ősszel még 48,1 milliárd euróra számítottak, a jelenlegi előrejelzés ezt 596 millió euróval alacsonyabbra, 47,5 milliárd euróra teszi.
A pánik azonban nem vezet sehova. A szlovák államadósság 60 százalék körül mozog, és még egy 70–75 százalékos szint sem jelenti a görög válság előszobáját. A probléma nem az összeomlás veszélye, hanem a hosszú távú fenntarthatóság hiánya. A fiskális egyensúly ugyanakkor csak az egyik pillér. A valódi gazdasági felzárkózás három másik tényezőn múlik: a termelékenység növelésén, a közigazgatás hatékonyságán és az innovációs képességen. Ezek nélkül bármilyen költségvetési kiigazítás csak elodázza a problémát.
A „görög út” tehát inkább politikai legenda, mint szakmai diagnózis. Ez viszont nem jelenti azt, hogy nem kerül majd egyre gyakrabban elő a politikai vitákban. Az ország gazdasági és társadalmi helyzete ugyanis közel sem kedvező. Az összeomlással való riogatás ebben az időszakban könnyű, de nem segít. A valódi kérdés egyszerűbb és kellemetlenebb: milyen államot akarunk, és mennyit vagyunk hajlandók érte közösen fizetni? Vajon vannak-e, a választási ciklusokon túlmutató, olyan gazdasági elképzelések, amelyekben a politikai pártok közös nevezőre tudnak jutni. Ha nem erről beszélünk, csak mítoszokat gyártunk. Ha igen – akkor végre elkezdhetünk megoldásokat keresni. Szlovákia nem a szakadék szélén áll, de oda kerülhet, ha az elmúlt évek gazdaságpolitikája folytatódik és ez nem csak a jelenlegi kormány „sara”.
Megjelent a Magyar7 2026/10.számában.
