A bankok kevesebbet kerestek, de mit jelent ez a számunkra?
A szlovákiai bankok múlt évi eredményei első ránézésre akár megnyugtatónak is tűnhetnének: több mint egymilliárd euró profit, pontosabban 1,058 milliárd. Ez ugyan 2,1 százalékos csökkenés, de egy laikus szemével még így is impozáns összeg. A bankok szerint viszont nehéz év áll mögöttük, a kormány büszkén mutogatja az általuk kivetett adókat, az emberek pedig vállat vonnak, mert számukra a végeredmény ugyanaz: a banki díjak tovább nőnek, a hiteltörlesztés nem csökken. A valóság jóval összetettebb ennél, és sokkal többet árul el az ország jövőjéről, mint maga a profit összege.
A pénzintézetek azzal magyarázzák a profitcsökkenést, hogy meredeken emelkedett a céltartalék-képzésük. A 231 millió eurós értékvesztés már önmagában előre jelzi: romló hitelminőségre, instabilabb gazdasági környezetre és bizonytalan makrogazdasági kilátásokra számítanak. Egy bank soha nem véletlenül emel ennyire tartalékot, mindig megvan a mögöttes ok: a háztartások jövedelmi helyzete gyengül, a vállalatok beruházásai visszaestek, a geopolitikai helyzet pedig minden korábbinál nagyobb bizonytalanságot okoz. Mire egy bank kénytelen elismerni, hogy baj közeleg, addigra a baj már rég ott van az emberek mindennapjaiban. A „rosszabb időszak”, amelyről most a bankok beszélnek, valójában már hónapokkal ezelőtt beköltözött a háztartások döntéseibe, a vállalkozások számaiba és a mindennapi fogyasztói szokásokba.
A működési költségek növekedése sem pusztán pénzügyi adat, hanem nagyon is gyakorlati üzenet. Ha egy banknak többet kell költenie informatikára, kiberbiztonságra, megfelelésre és humán kapacitásra, annak a számláját az ügyfelek fogják megfizetni.
Kormánytól és politikai színtől függetlenül ez mindig így volt: amikor egy kabinet újabb adót vet ki a bankokra, a bankok pedig hangosan tiltakoznak, a végszámla mégsem a kormány pénzügyi beszámolójában jelenik meg, hanem a lakossági számlavezetési díjakban, a készpénzfelvételi költségekben, a hitelkártyák éves terheiben és a hitelek árazásában. Egy bank nem jótékonysági intézmény. Ha terhelik, visszaterhel. És mindezt úgy teszi, hogy közben elmondja: csak alkalmazkodik.
A bankok „gyengébb” profitja mögött egy másik, jóval kevésbé látványos jelenség is meghúzódik: a szlovák bankrendszer jövedelmezősége tartósan az egyik legalacsonyabb Európában. Míg nyugaton kétszámjegyű megtérüléssel működnek a nagybankok, addig Szlovákiában a return on equity évek óta messze elmarad az uniós átlagtól. Ez hosszú távon komoly következményeket hordoz. Ha a bankok nem keresnek eleget, kevesebbet tudnak visszaforgatni innovációba, kevésbé tudnak reagálni a kiberfenyegetésekre, lassabban fejlesztenek szolgáltatásokat, és óvatosabbá válnak a hitelezésben. Márpedig hitel nélkül nincs vállalati növekedés, nincs beruházás, nincs gazdasági dinamika. A gyenge bankrendszer gyakorlatilag gyenge gazdaságot jelent.
Kormányzati oldalról a bankadó évek óta visszatérő eszköz, és politikailag hálás célpont: „fizessenek a bankok”. Csakhogy a gyakorlatban ez soha nem így történik. A bank végül nem fizet, hanem számol. A terheket csendben átárazza a saját ügyfélkörére, amely pedig nem tud hova tovább hárítani.
A lakosság többet fizet, a vállalkozás lassabban növekedik, a gazdaság pedig egyre nehezebben lélegzik. És amíg a politika kommunikációs sikereket ünnepel, a valóság ott ketyeg a háttérben: egy túladóztatott, alacsony jövedelmezőségű bankrendszer végeredményben a gazdasági felzárkózás egyik legnagyobb akadálya.
A hitelpiaci folyamatok sem festenek sokkal kedvezőbb képet. A lakáshitelek kiáramlása rekordot döntött, és noha a kamatok csökkentek, ez inkább annak a jele, hogy az emberek újra adósságból próbálják finanszírozni az életüket, mintsem annak, hogy nőtt volna a jólétük.
A bankok ebből ugyan egyelőre profitálnak, de ők maguk is tudják, hogy ez a trend nem tartható fenn hosszú távon, és éppen ezért növelik a céltartalékokat: számítanak rá, hogy lesznek, akik nem bírják majd fizetni a törlesztőt.
A kérdés tehát nem az, hogy sok-e vagy kevés az egymilliárd euró profit. A kérdés az, hogy mit üzen. Azt üzeni, hogy Szlovákia drágább, kockázatosabb és bizonytalanabb hely lesz a bankok számára, és ez előbb-utóbb mindenkit elér. A bankok többet fognak kérni, a hitelekhez nehezebb lesz hozzájutni, a vállalkozásoknak lassabban nő majd a mozgástere, a háztartások pedig még óvatosabbá válhatnak.
Ha tetszik, ha nem, a bankok évről évre tükröt tartanak elénk. A mostani eredmény pedig azt mutatja: valami feszül az ország gazdasági szövete alatt. És nem a bankoknak fog jobban fájni, ha ez a feszültség egyszer elszakad.
