Wass Albert iránytűként mutatja az utat a magyarságnak

Sorsában rejtőzik a magyar keresztút és a magyar feltámadás

„Ki hűséget vet – életet arat, és a gyökér, az marad!“ – fogadta a házigazda iskola aulájába betérők sokaságát a továbbgondolásra késztető Wass Albert-idézet.

Cséplő Viktória, a verses-dalos-táncos emlékest rendezője méltatta a magyar irodalom bizonyos körök szerint legellentmondásosabbnak tartott tollforgatója munkásságát, magyarságszolgálatát. Hangsúlyozta: sorsában rejtőzik a magyar keresztút és a magyar feltámadás.

Miközben közel két tucat szereplő váltotta egymást a színpadon, ízelítőt adva a jubiláns verseiből és prózai műveiből, Oláh Sándor narrátor Wass életútjának egyes állomásairól nyújtott áttekintést, illetve a megpróbáltatásokkal teli élete vetített képeken is lepergett a nézők előtt.

Hányatott életút és kései elismerés jutott neki osztályrészül

Gróf szentegyedi és cegei Wass Albert (Válaszút, 1908. január 8. – Astor, Florida, 1998. február 17.) erdélyi magyar író és költő 1908. január 8-án a Kolozs megyei Válaszúton született. A magyar irodalom egyik legellentmondásosabb alakjának számít: miközben a hivatalos irodalomtörténet mintha tudomást sem venne róla, egyre többen a legnagyobb magyar irodalmárok között emlegetik mind Erdélyben, mind Magyarországon, ahol csak a halála után fedezték fel. Egyik leghíresebb könyve a Kard és kasza, amelyben a saját, ősi nemzetségének történetén keresztül tekinti át a magyar történelmet, 1050-től egészen a jelenkorig.

Wass Albert 1944-től Németországban, majd 1952-től 1998. február 17-én bekövetkezett haláláig az Amerikai Egyesült Államokban élt. A II. világháború utolsó szakaszában ugyanis katonatisztként szolgált. Nem várta meg Észak-Erdély újbóli román elfoglalását, inkább az emigrációt választotta. Ceaușescu zsarnoksága éveiben Romániában betiltották a könyveit, 1985 őszén az Interpoltól értesítésült arról, hogy a „Kárpátok Géniusza” az Egyesült Államokba küldött Securitate-ügynökökkel akarta eltetetni őt láb alól.

Műveit a legnépszerűbb magyar regények közé választották az olvasók

Műveit Magyarországon csak a rendszerváltás óta jelentetik meg. Irodalmi munkásságának kritikai feldolgozása ma is folyik. Népszerűsége az 1990-es évek végétől az erdélyi mellett a magyarországi olvasóközönség körében is folyamatosan növekszik. 2005-ben A Nagy Könyv című magyarországi felmérésben a közönségszavazatok alapján az egyik legkedveltebb magyar írónak bizonyult: A funtineli boszorkány című művét a szavazók a legnépszerűbb 12 magyar regény közé választották, az 50 legnépszerűbb magyar regény között pedig további két műve is szerepel: az Adjátok vissza a hegyeimet!, valamint a Kard és kasza.

1993. augusztus 20-án Wass Albertnek Antall József miniszterelnök előterjesztése alapján Göncz Árpád köztársasági elnök odaítélte a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje kitüntetést, amit a következő évben a floridai magyar konzul és Csoóri Sándor adott át neki otthonában. 1998. február 17-én a floridai Astorban máig talányos módon hunyt el. Végső kívánsága teljesült azzal, hogy hamvai Erdélyben, a marosvécsi (az egykori Kemény-) kastély kertjében, Kemény János mellett nyugszanak. 2003-ban - posztumusz - alternatív Kossuth-díjjal tüntették ki. 2007-ben Koltay Gábor rendező Adjátok vissza a hegyeimet címmel filmet forgatott az életéről. Folyamatban van több regényének a megfilmesítése.

A magyarságnak népből ismét nemzetté kell válnia...

Az emlékest kapcsán külön említést érdemel a Varga Tamás műszaki munkatárs vezette kis csapat által nyújtott színpompás látvány, hang- és fénytechnikai „körítés“. Segítségükkel költőnk üzent is az utókornak – elmondta, hogy a magyarságnak ötven évnyi agymosás után ideje lenne felébrednie, népből ismét nemzetté válnia, s mindenkit az alapján kellene megítélni, hogy ki mennyi jót, szépet és hasznosat tud cselekedni a magyar közösségért...

Miatyánkjában az emlékére gyújtott gyertya fényénél hangzott el: „Idegen ország jólétében ne vígy bennünket a kísértésbe, se minket, se a gyermekeinket, se az unokáinkat, hogy magyar voltunkról megfeledkezve hűtlenek legyünk a szenvedőkhöz. De szabadíts meg, Uram, a gonosztól! Hogy Tied lehessen újra magyarok földjén az ország, a hatalom meg a dicsőség, örökkön örökké...”.

Miután az est szereplői fogadták a megérdemelt, álló vastapsot, a jelenlevők közösen énekelték el a Himnuszt és a Székely Himnuszt.

Igény esetén további helyszíneken is bemutatnák az emlékműsort

Cséplő Viktória rendező a szívhez és észhez szóló megemlékezés után portálunk kérdésére elmondta: „A Jókai Mór Alapiskolában írókról, költőkről eddig inkább előadásokat szoktunk tartani. Mivel azonban idén emlékezünk meg Wass Albert költő születésének 110. és halálának 20. évfordulójáról, e kettős jubileum alkalmából kezdeményezésemre, több nagyon aktív kollégám és technikusunk, Varga Tamás közreműködésével egy másfél órás verses-dalos-táncost műsort állítottunk össze. Szereplőink között az óvodásoktól kezdve az alapiskolásokon, illetve az egyetemistákon át a pedagógusokig minden korosztály képviseltette magát. Mindnyájan őszinte tisztelői vagyunk Wass Albertnek. Összeállításunknak azt a sokatmondó Wass Albert-idézetet adtuk, hogy A gyökér megmarad. Már nyár óta érlelődött bennem az emlékműsor forgatókönyve, s örömmel vettem, hogy az észak-komáromi szereplőkön kívül dél-komáromi, kisbéri és tatai fiatalok is szívesen közreműködtek az összeállításunkban“.

Hozzátette: mivel nem csak a házigazda iskola tanulóit, családtagjait és a további pedagógusokat várták a közönség soraiba, előzőleg meghívókat küldtek a többi komáromi alapiskolába is, valamint a közösségi portálon is meghirdették az eseményt, amit városszerte plakátokon is reklámoztak. Örömmel fogadták, hogy a nézők között a helyi érdeklődőkön kívül hetényiek, ógyallaiak, dél-komáromiak is helyet foglaltak.

„Azt gondolom, hogy az utóbbi években nagyot változott a világunk s abban mi, magyarok is. Éppen Wass Albert és a hozzá hasonló, egészséges magyarságtudattal felvértezett személyiségek művei iránytűként mutathatják meg, hogy az összmagyarságnak megmaradása érdekében merre kellene haladnia. Sajnálatos, hogy értékes irodalmi munkássága még mindig nem része a kötelező iskolai tananyagnak. Ha rajtam múlna, én biztosan mindent elkövetnék annak érdekében, hogy a tananyag részévé váljon. Jelenkorunk magyar diákjainak tudniuk kellene, hogy ki ő, honnan indult, miért harcolt és hová jutott“ – emelte ki Wass Albert emberi és írói nagyságát.

A Wass Albert Emlékév felvidéki nyitánya után azt is elmondta: felkérés esetén az emlékműsort további olyan helyszíneken is szívesen bemutatnák, ahol rendelkezésükre állnának a megfelelő műszaki eszközök: „Mi tagadás, a 23 szereplővel együtt sok munkát fektettünk bele az összeállításba, s örülnénk, ha azt minél többen láthatnák a kettős Wass Albert-jubileum évében“.