Vásári forgatag Párkányban - Simon-Júda napi vásár négyszázhetvenedszer
A sétálóutcán idén mintegy 130 kézműves várta a vásárlókat. "A legapróbb figurákat meg tudom csinálni 5-10 perc alatt, ezt 15-20 perc alatt csinálom meg" - mondja a budaörsi üvegszobrász, Fülöp Attila. Standjánál sokan megállnak, érdeklődve figyelik, hogyan készülnek az üvegcsodák. "Ezt a részét, az üvegszobrászatot nem is tanítják sehol, az eredeti szakmám ugyanis üvegtechnikus, ami annyit jelent, hogy labor eszköz készítésével foglalkoztam, kémcsőtől a lepárlóig mindent csináltunk, ez pedig a hobbi része a szakmának".
Ambrus Réka magyar motívumú ruháit kínálta a vásáron. Azt mondja a legtöbben hovatartozásuk kifejezéseként viselik ezeket a ruhadarabokat. "A legismertebb a kalocsai és a matyóhímzés, ami világörökség is, de a vásárlók szeretik a honfoglalás kori szimbolikát is. Érdekes, hogy van az emberekben egyfajta vonzalom ez iránt, kimondottan az esztétikum miatt választják ezeket a darabokat, mi pedig elmondjuk, hogy mi mit szimbolizál, és ők érdeklődve tekintenek erre".
Bár a vásár első napját elmosta az eső, a többi napon az égiek kegyesek voltak az árusokhoz. A hideg, de napsütéses időben szinte kígyóztak a sorok a lacikonyhások sátrainál, és a körhintásoknak sem lehetett okuk panaszra. A vásári forgatag idén a Duna partig húzódott. A szabadtéri színpadon cirkuszosok szórakoztatták a közönséget, este helyi és vendég együttesek biztosították a jó hangulatot.
A város polgármestere azt mondja, minden kis zeg-zugot, vagyis vásári helyet kiadtak, több mint 400 árus érkezett Párkányba a hétvégére, de programokból sem volt hiány a vásár ideje alatt.
"Próbáltuk egy kicsit színesebbé tenni a kultúra területén is a kínálatot, a pódiumot a Duna parton állítottuk fel, illetve borutcát nyitottunk, ezzel is szerettük volna színesebbé tenni a vásárt. Úgy gondolom, hogy helyénvaló, hogy legyen borutca, vagy helyi jellegű áruk utcája, és szeretném a következő években feltölteni több helyi termékkel is ezt a részt" - mondta portálunknak Szabó Eugen, Párkány polgármestere.
Érdemes volt elsétálni a borutcába, ahol az elmúlt évek legfinomabb nedűit kínálták a borászok. Drozdík József igazi különlegességeket, fürt- és bogyóválogatással készült borokat is töltött a poharakba. A legnagyobb érdeklődés a 2011-es évjáratú Devín iránt mutatkozott. "A 2015-ös borok még nagyon fiatal borok, én megvárom, amíg a bor teljes egészében palack éretté válik, és csak utána forgalmazzuk, ezért a 2013-as évjáratú a legfiatalabb, amit kihoztunk".
Drozdík József a borkóstolás közben nosztalgiázva mesélt a régi vásárokról. "Emlékszem a régi, igazi vásári hangulatra, ahogy az asszonykák a háti kosárral, vagy batyuba kötve hozták is az árut, meg aztán vitték is, amit megvásároltak. Más volt akkor a hangulata a vásárnak. Akkor még Simon és Júdás napján tartották, közelebb október 28-hoz. Úgy szokták mondani, hogy "jaj, tenéked inges-gatyás, itt van már a Simon-Júdás," ez volt ugyanis az utolsó alkalom, hogy olyan könnyen öltöztek az emberek. A borosgazdáknál is volt egy olyan mondás, hogy "rég felírta Tokaj hegyormára, hogy hegyaljai kapás várj Simon-Júdára", tehát általában ilyenkor szokták befejezni a szüretet is" - meséli a borász.
A helyi hagyomány a párkányi Simon-Júda napi vásárt 1546-tól, a török hódoltság kezdetétől tartja számon. A vásárok kezdete azonban sokkal korábbra tehető, ugyanis már a Római Birodalom idején is fontos kereskedelmi pontnak számított. A város a középkorban is megőrizte jelentőségét, majd III. Károly 1724-ben évi négy vásár megtartását engedélyezte. Országos hírnévre azonban csak a Simon-Júda napi vásár tett szert, amely idén is több tízezer látogatót vonzott Párkányba.
