Tüntetés Komáromban: változás nélkül maffiaállammá válhatunk

Követeljük a kettősgyilkosság alapos és független kivizsgálását!

A pénteki országos méretű tiltakozó akcióhoz Zuzana Tokárová kezdeményezése nyomán csatlakozott a komáromiak sokasága, akikkel a főszervező közölte: az elmúlt napok precedens nélküli történései késztették őt a tüntetés megszervezésére, amelyhez egyetlen pártnak sem volt köze. Az esemény nyitányaként csendült fel Marta Kubišová Modlitba pro Martu (Imádság Mártáért) című dala, amely a szervezők állítása szerint egy jobb világ eljövetelének a jelképe.

„Mára már nyilvánvalóvá vált, hogy Robert Fico kormányfő és Robert Kaliòák belügyminiszter nem képviselik azokat az értékeket, amelyekért pénteken több ezer ember állt ki Szlovákiában és a világ számos pontján. Követeljük Ján Kuciak és Martina Kušnírová meggyilkolásának alapos és független kivizsgálását - nemzetközi nyomozócsoport bevonásával, továbbá az új, megbízható kormányt, amelynek nem tagjai olyan emberek, akik kapcsán korrupció és bűnszervezetekkel való kapcsolat gyanúja merül fel... Magánszemélyként bárki állhatna most a helyemen, a lényeg az, hogy elhiggyük: egységben az erő!” – idézte végül a ´89-es bársonyos forradalom jelszavát. Majd ő szlovákul, Tokár Géza, a Szlovákiai Magyarok Kerekasztalának szóvivője pedig magyarul olvasott fel két levelet. Az egyiket Jozef Kuciak, a menyasszonyával együtt meggyilkolt oknyomozó újságíró, Ján Kuciak öccse írta, aki családjuk nevében megköszönte a velük együttérző polgárok tiltakozó akción való részvételét.

Jozef Kuciak: hosszú évek óta mindannyian reménytelenséget érzünk

“Nem tudom szavakkal leírni azt a belső állapotot, mikor felkelek, iszom egy pohár vizet, és a szüleimet könnyek között találom az ágyon ülve, miközben képtelen vagyok nekik segíteni. Úgy érzem, mintha hasonló reménytelenséget éreznénk mindannyian, hosszú évek óta. Tudjuk, hogy valami rossz, valami nem működik, de kevesen hisznek abban, hogy tudnak változtatni. Pedig a remény ott van, Janko és Martina megmutatták, hogy szerény körülményekből indulva, magunkra hagyatkozva is meg lehet változtatni a világot, méghozzá alázattal és munkával...“ – fogalmazott a gyászoló fivér.  

Majd mindenkit arra kért, hogy legyen jobb ember. „Válasszuk a békés változások útját, erőszak, fenyegetések, támadások, alaptalan tények nélkül! Könnyelmű emberekből váljunk jobb testvérré, jobb nővérré, jobb szülőkké, jobb szomszédokká, jobb kollégákká, jobb emberekké! Ez sok erőfeszítést igényel, de az idősebb testvérem megtanított arra, hogy bár a rossz könnyebb és járhatóbb útnak tűnik, a jót nyugalommal és elszántsággal lehet elérni. Nagy köszönet mindannyuknak!“ – írta levele végén Jozef Kuciak.

Meddig hagyjuk...? Elég volt!

A másik felolvasott levél meg nem nevezett szerzője Ján Kuciak komáromi újságíró kollégája és barátja volt, aki az eseménnyel egy időben egy másik térre vonult, hogy az ország állapota kapcsán kifejezze elégedetlenségét és félelmét.

“Janko szívesen és sokat nevetett. Talán az egyetlen olyan ember volt, akit nem láttam haragosnak vagy szomorúnak. Legfeljebb komolynak, mikor arról írt, hogy telhetetlen emberek lopják szét az országot. Koèner, Kaliòák, Bašternák..., a névsort lehetne folytatni, sajnos, van kiből választani. A Jankóhoz hasonló emberek jobbá szerették volna formálni a világot. És ez nem klisé, legalábbis az ő esetében. Becsületes, barátságos, kissé csendes fiú volt, akit hamar meg lehetett kedvelni. Nem kereste a reflektorfényt és a dicséretet, azt tette, amiben hitt“ – jellemezte a brutális módon kivégzett fiatalembert, akinek már nem maradt ideje arra, hogy ígéretéhez híven bemutassa neki menyasszonyát, Martina Kušnírovát.

“Két dolgot akarok csak, hogy ítéljék el a gyilkosait, a dolgok pedig helyes irányba változzanak meg. Hosszú évek óta csak legyintünk a korrupcióra. Megszoktuk, hogy lefizetjük az orvost a szeretteink kivizsgálásáért, fizetünk azért, hogy gyerekeink jobb helyre kerüljenek. Mondjuk ki: Szlovákiát átjártja a korrupció! Lopnak, mint egy rosszul írt bűnkomédiában... És mi még meg is választjuk őket, egyetértünk azzal, hogy folytassák a lopás hagyományát! Hagyjuk őket a fejünkre nőni, hogy megsértsék a méltóságunk, ellehetetlenítsék a jövőnk. Janko nem ilyen világot akart, és én sem. Ezért viszem el a tüntetésre a lányomat is, hogy lássa, még ha most nem is érti, az apjának nem mindegy, milyen országban fog élni. Nem válaszokat hoztam Önöknek, hanem egy kérdést: meddig hagyjuk?!“ – zárta mondanivalóját a barátja üres szerkesztőségi helyével naponta szembesülő kolléga. Kérdésére felhangzott a jelenlevők egyhangú határozott válasza: „elég volt!“.

Ne engedjük meg az „elit rablók“ további rejtett garázdálkodását!

A két levél felolvasása között a jelenlevők egyperces némasággal adóztak Ján Kuciak emlékének. Aztkövetően Szabó Viktor, a Komáromi Jókai Színház művésze Petőfi Sándor Miért zárjátok el az utamat? című versét tolmácsolta: „És jőni fognak rettentő napok, / Amilyeket/  Csak álmodik most holdas éjeken/ Az őrülésig rémült képzelet./ Nem várok én dicsőséget s dijat/ Munkáimért.../ Kötelességet ingyen tenni kell,/ S kötelesség munkálni a honért...“. Végül megjegyezte: olyan korszak eljövetelét kívánja, amikor az ügyes embereket a hatalom nem elnyomja és elhallgattatja, hanem támogatja, hogy büszkék lehessenek az ügyességükre.

Daniela Kapitáòová, komáromi író-pulicista, az egy héttel korábban szervezett kisebb méretű komáromi megmozdulás szervezője ez alkalommal frappánsan csak arra kérte a nyilvánosságot: ne engedjük meg az „elit rablók“ további rejtett garázdálkodását. „Amikor az elit rablók szlovák nemzeti színekbe öltöznek, rögtön láthatatlanokká válnak. Kérem önöket, soha többé ne engedjük ezt meg nekik!”. Szavait tapsvihar fogadta.

A szólás- és sajtószabadságot, valamint az igazságot is gyászoljuk

A továbbiakban portálunk munkatársa, Kiss Réka, a Szlovákiai Magyar Televíziósok Szövetsége alelnökeként és a helyi Villa Camarum Polgári Társulás nevében annak másik képviselőjével, Tárnok Magdával együtt lépett a mikrofonhoz. Magyarul és szlovákul fejezték ki együttérzésüket a Kuciak családdal, s nem titkolták: a fiatal páron kívül a szólás- és sajtószabadságot, valamint az igazságot, illetve azokat az egyetemes értékeket is gyászolják, melyek e két fiatal halálával elvesztek Szlovákiában. Magyarokkal és szlovákokkal, fiatalokkal és idősekkel, a jobb- és baloldali politizálás értékeit magukénak vallókkal együtt gyászolnak.

“Meghalt két szépreményű fiatal. Gyász. Gyász és kórkép, egyfajta látlelet. Merthogy mit látunk most? Egy székéhez görcsösen ragaszkodó belügyminisztert, aki úgy tapad a tisztségéhez, mintha lenne mit söprögetnie. Látunk egy lázongó ellenzéket, s látjuk azt, hogy ezrek, tízezrek vonulnak az utcára: szlovákok és magyarok. Együtt skandálják azt, hogy ez, így, ebben a formában nem mehet tovább...“ – fogalmazott Kiss Réka és Tárnok Magda.

Nem tudjuk, ki volt Basternák László gyilkosa és Malina Hedvig támadója  

Majd két példát említve feltették kényes kérdéseiket: „Vajon miért nem tudjuk azt, hogy a 2010-ben, nagy valószínűséggel politikai indíttatásból, a családja szeme láttára kivégzett Basternák Lászlónak ki a gyilkosa, és mi is volt a gyilkosság pontos indítéka? Emlékeznek bizonyára, a volt ógyallai polgármestert lőtték agyon az utcán... 2018 van, s vajon tudjuk-e, ki volt az a szadista hajlamú állat, aki lila foltokkal látta el Malina Hedvig testét 2006-ban, Nyitrán? Vajon ki fedezte azokat az embereket, akik összeverték és összerugdosták Malina Hedviget - csupán azért, mert magyarul beszélt? Ki volt az, aki erre először azt állította, az eset meg sem történt, majd pedig azt, hogy a diáklány saját magát verte meg?“. Hozzáfűzték: végre szeretnék tudni az igazságot - igaz országot szeretnének.

Majd Isten segítségét kérték egyebek mellett a közéleti mozgolódás megújhodásához.

“A jövőt most írjuk! A közéleti szerepvállalásra igazán alkalmas jelölteken és a tudatos választókon múlik az, hogy miként osztódnak le a lapok. Persze elsődlegesen a tenni akaró, jó szakembereken múlik a jövő! Azokon, akik mindeddig undorodtak a politika mocsarának bűzétől. Bízom benne, hogy legközelebb nyugodt lelkiismerettel hajtom álomra a fejem a választások napján. Bízzunk a megtisztulásban! Isten bennünket úgy segéljen! Õszinte részvétünk!“ – hangzott el Kiss Réka és Tárnok Magda beszéde végén.

Nagy veszély a bűnszervezetek politikai hatalommal történő összefonódása

A Tandem közhasznú szervezet két képviselője, Molnár Krisztina és Jozef Èernek ugyancsak magyar és szlovák nyelven szólt a tömeghez, kiemelve: „egy újságíró meggyilkolása társadalmi tragédia, illetve a demokrácia, a sajtószabadság és a jogállamiság elleni támadásnak minősül”. Úgy vélik: „a bűnszervezetek politikai hatalommal történő összefonódása pedig olyan nagy veszély, amely ellen mindenkinek határozottan fel kell lépni, mert változás nélkül maffiaállammá válhatunk”.

Miután Tokár Géza megköszönte a meglepően sok ember részvételét, az egyidőben zajló bel- és külföldi tiltakozó megmozdulásokhoz csatlakozott komáromi és környékbeli tüntetők az 1989-es egységes akaratot idéző kulcscsörgetéssel adtak nagyobb nyomatékot a jelenlegi szlovákiai viszonyok miatti nemtetszésüknek. A megmozdulás rendbontás nélkül zajlott.