Tokár Géza nem zárkózna el az autonómiáról szóló „kerekasztalos“ vitától
POZSONY. A Magyar Közösség Pártja nemrég nyilvánosságra hozta és közvitára bocsátotta „A szlovákiai magyar közösség megmaradásának és gyarapodásának, valamint Dél-Szlovákia gazdasági felzárkóztatásának intézményi feltételei” című dokumentumát. A dokumentumról, illetve a jövőképünkről való párbeszéd esélyeiről portálunk Tokár Gézát, a Szlovákiai Magyarok Kerekasztalának szóvivőjét kérdezte.
A Kerekasztal szóvivőjétől a Hírek.sk először azt kérdezte, hogy milyen sorsra jutott a három évvel ezelőtt Fiala János által készített saját tervezetük.
„A Fiala János-féle dokumentumot nem kimondottan autonómia-tervezetként harangoztuk be. Tény viszont az, hogy korábban is léteztek olyan koncepciók, amelyek azt igyekeztek felvázolni, hogy miként működhetnének olyan alternatív testületek, amelyek a szlovákiai kisebbségekre, így az itteni magyarokra is vonatkoztathatóak. Saját anyagunkat a hajdani révkomáromi konferenciánkon mutattuk be. A tervezetünket ugyan társadalmi vitára bocsátottuk, de e vitából aztán sajnálatos módon sok minden nem valósult meg. Mitagadás, elsősorban a mi felelősségünk az, hogy azt nem úgy készítettük elő, ahogy kellett volna, így a társadalmi vita elhalt“ – válaszolta Tokár.
A szóvivő szerint nem lenne értelme abba bocsátkozni, hogy melyik a jobb anyag: „Az MKP stratégiai dokumentumának bemutatása után semmiképp sem szeretnénk azt bizonygatni, hogy a kettő közül melyik a jobb vagy rosszabb koncepció – a közbeszédet nem ilyen irányba kellene elvinni. Tudomásul vettük, hogy az MKP, amelytől rengetegen kérték már számon ezt a koncepciót, az előzetes ígéretét teljesítve előrukkolt a dokumentummal. Az MKP bemutatta, hogy miként is képzeli el Dél-Szlovákiai további sorsát. Szerintem azon kell elgondolkodni: ha már kinn van ez a koncepció, akkor milyen módon indulhat be egy általános közbeszéd arról, hogy Dél-Szlovákiában akár az önkormányzatiságnak, akár az autonómiának milyen lehetőségei vannak“.
Arra a kérdésre, hogy a Kerekasztal már készített-e összehasonlító elemzést az MKP és a Kerekasztal tervezetéről, s esetleg szóba jöhetne-e a két anyag lényeges pontjainak az egyesítése, a politikai elemző így felelt:
„A Kerekasztal nem készített ilyen összehasonlító elemzést, ám az egyik felvidéki hírportálon már kijött néhány dolog pontról pontra történő összehasonlítása. Egy biztos: a saját koncepció-változatunkat semmiképp sem tekintem végleges dokumentumnak. Tudomásom szerint az MKP is hangsúlyozta, hogy várja a további megjegyzéseket, javaslatokat. Más kérdés, hogy mennyire lesz majd eredményes a témáról folytatandó nyilvános vita. Úgy gondolom, hogy egy olyan helyzetben, amilyenben a szlovákiai magyar közösség van, a legfontosabb dolog egyfajta belső konszenzus kialakítása lenne. Nem feltétlenül az az elsődleges kérdés, hogy pontosan milyen tervezetre van szükség, hanem az, hogy egyáltalán szükséges-e beszélnünk Dél-Szlovákia jelenlegi helyzetéről és a további kilátásairól. Ezzel kapcsolatban ugyanis kétféle szélsőséges vélemény szokott megjelenni. Az egyik az, hogy valóban csak az autonómia oldhatja meg a problémáinkat. A másik pedig az: e téren nincs itt szükség semmire, mert ettől fontosabb megoldásra váró gondjaink vannak. Az én véleményem az, hogy ezek nagyon hangsúlyos dolgok, hiszen amikor a kultúra, az oktatás... terén akármilyen ügyeket is oldunk, látható, hogy ha helyileg nem tudjuk kezelni a problémákat, ha nincsenek a kisebbségre, illetve Dél-Szlovákiára szabható megoldások, akkor hátrányba kerülünk. Ez pedig nagyon súlyos dolog úgy a régió, mint a felvidéki magyarság jövője tekintetében“.
Korábban a Most-Híd vegyespárt a „Vízió“ elnevezésű dokumentumával rukkolt elő. Az átlagpolgár számára úgy tűnhet, hogy beindult a „jövőképek versenye“, Tokár Géza szerint azonban a versengés helyett a konszenzus kialakítás lenne a fontos.
„Alapjában véve a Híd saját „Víziójában“ is a maga módján ugyanezzel a kérdéskörrel foglalkozik. Az anyagban szintén megjelennek olyan alternatív önkormányzati modellek, amelyek ezt a kérdést képesek kezelni, csak éppen nem használja az autonómia megnevezést. Nos, ezt nem feltétlenül tartom problémának! A három dokumentumot ismerjük. Igazából fontos lenne azt látni, hogy ebben az ügyben tényleg kialakulhat-e valamiféle konszenzus akár a pártokon átívelően is. Például én nagyon szívesen hallanám nyilatkozni Berényi Józsefet, az MKP elnökét a Híd-féle megoldási javaslatról és Bugár Bélát az MKP koncepciójáról. Amikor a három tervezet bármelyikéről is beszélgetünk, nagyon fontos tudatosítani azt, hogy mi minden kellene a megvalósulásukhoz! Azt, hogy milyen feltételnek kellene eleget tenni, továbbá milyen társadalmi egyeztetésnek kellene megvalósulnia az önkormányzatok, illetve a helyi politikusok között akár MKP-Híd vagy másféle viszonylatban. Ez szerintem egy kulcsfontosságú kérdés, ha azt akarjuk elérni, hogy az elképzeléseink ne csak papíron létezzenek, hanem meg is valósuljanak“ – fejtette ki a szóvivő.
Ugyanakkor hozzátette: „Megítélésem szerint nem volt túlságosan szerencsés lépés az, hogy a naprakész szlovák fordítás nem készült el. Persze, a mondandómat nem valamiféle bírálatra szeretném kihegyezni, hiszen nagyon jó, hogy elkészült az MKP tervezete. A vita mindenképpen megindul párhuzamosan szlovák részről is. Pár szlovák újságíró és közszereplő erről a témáról írni, illetve nyilatkozni fog. Nagyon fontos lenne, hogy a szlovák közvéleménynek is legyen esélye megismerni, mit is értünk az „autonómiatervezet“ kifejezés alatt (ha ez a az MKP anyagában szándékosan nem is szerepel). A szlovák közszereplőknek, s itt akár az államfőre és a szlovák pártvezérekre is gondolok, elsősorban arra a kérdésre kellene választ adniuk: valóban van-e valamiféle szakadék Szlovákia déli és északi régiói között. Ha van, ez mi mindennek köszönhető, s azt milyen módszerekkel lehet eltávolítani? A szlovák közgondolkodásban ugyanis ritkán jelenik meg az a felvetés, hogy Szlovákia déli régiói az északiakhoz képest nagyon sok szempontból hátrányos helyzetben vannak. Ugyanez bizonyos mértékben érvényes a keleti és nyugati országrész közti szakadékra is, de arról sokkal bátrabban, gyakrabban beszélnek, mint a délen meglevő problémákról, ami tabutémának számít a szlovák politikában. Nos, ezen is változtatni kellene!“ – magyarázta a Kerekasztal szóvivője.
Végül a Hírek.sk Tokár Gézát arról kérdezte, hogy a civil ernyőszervezetként működő Kerekasztal nem kívánja-e valahogyan felélénkíteni az autonómiatervezetkről, önkormányzatiságról folytatandó társadalmi vitát.
„Nem zárkóznék el valamiféle „kerekasztalos“ vitafórum kialakításától. Egyértelmű, hogy ez a kérdés ott lebeg a szemünk előtt. Nem feltétlenül az ambícióink az, hogy látványosan bármelyik párt koncepciója mögé álljunk, de általánosságban ez a téma semmiképp sem hagyható figyelmen kívül. Én személyesen akár szóvivőként, akár politikai elemzőként mindenképpen akarok majd részletesebben is írni erről a témáról. Felvetődik a kérdés, hogy a „kerekasztalos“ intézményrendszeren belül kialakul-e majd valamilyen vita vagy másféle közbeszédet kiváltó kísérlet. Úgy vélem, hogy a következő egy-két hónapban erre mindenképpen választ kell adni, és pozitív válasz, igény esetén ilyen irányban lépnünk is kell. Mindenképpen örvendetes, hogy ha még gyengén is, de legalább elkezdtünk beszélni-vitatkozni arról, hogy ez a kérdés oldható-e, mi a legjobb a déli régióknak, valóban megvalósítható-e valamiféle önkormányzatiság Dél-Szlovákiában. Egyelőre azonban a párbeszéd még nincs olyan szinten, mint amilyenen lennie kellene“ – mondta a Kerekasztal szóvivője.
„A Fiala János-féle dokumentumot nem kimondottan autonómia-tervezetként harangoztuk be. Tény viszont az, hogy korábban is léteztek olyan koncepciók, amelyek azt igyekeztek felvázolni, hogy miként működhetnének olyan alternatív testületek, amelyek a szlovákiai kisebbségekre, így az itteni magyarokra is vonatkoztathatóak. Saját anyagunkat a hajdani révkomáromi konferenciánkon mutattuk be. A tervezetünket ugyan társadalmi vitára bocsátottuk, de e vitából aztán sajnálatos módon sok minden nem valósult meg. Mitagadás, elsősorban a mi felelősségünk az, hogy azt nem úgy készítettük elő, ahogy kellett volna, így a társadalmi vita elhalt“ – válaszolta Tokár.
A szóvivő szerint nem lenne értelme abba bocsátkozni, hogy melyik a jobb anyag: „Az MKP stratégiai dokumentumának bemutatása után semmiképp sem szeretnénk azt bizonygatni, hogy a kettő közül melyik a jobb vagy rosszabb koncepció – a közbeszédet nem ilyen irányba kellene elvinni. Tudomásul vettük, hogy az MKP, amelytől rengetegen kérték már számon ezt a koncepciót, az előzetes ígéretét teljesítve előrukkolt a dokumentummal. Az MKP bemutatta, hogy miként is képzeli el Dél-Szlovákiai további sorsát. Szerintem azon kell elgondolkodni: ha már kinn van ez a koncepció, akkor milyen módon indulhat be egy általános közbeszéd arról, hogy Dél-Szlovákiában akár az önkormányzatiságnak, akár az autonómiának milyen lehetőségei vannak“.
Arra a kérdésre, hogy a Kerekasztal már készített-e összehasonlító elemzést az MKP és a Kerekasztal tervezetéről, s esetleg szóba jöhetne-e a két anyag lényeges pontjainak az egyesítése, a politikai elemző így felelt:
„A Kerekasztal nem készített ilyen összehasonlító elemzést, ám az egyik felvidéki hírportálon már kijött néhány dolog pontról pontra történő összehasonlítása. Egy biztos: a saját koncepció-változatunkat semmiképp sem tekintem végleges dokumentumnak. Tudomásom szerint az MKP is hangsúlyozta, hogy várja a további megjegyzéseket, javaslatokat. Más kérdés, hogy mennyire lesz majd eredményes a témáról folytatandó nyilvános vita. Úgy gondolom, hogy egy olyan helyzetben, amilyenben a szlovákiai magyar közösség van, a legfontosabb dolog egyfajta belső konszenzus kialakítása lenne. Nem feltétlenül az az elsődleges kérdés, hogy pontosan milyen tervezetre van szükség, hanem az, hogy egyáltalán szükséges-e beszélnünk Dél-Szlovákia jelenlegi helyzetéről és a további kilátásairól. Ezzel kapcsolatban ugyanis kétféle szélsőséges vélemény szokott megjelenni. Az egyik az, hogy valóban csak az autonómia oldhatja meg a problémáinkat. A másik pedig az: e téren nincs itt szükség semmire, mert ettől fontosabb megoldásra váró gondjaink vannak. Az én véleményem az, hogy ezek nagyon hangsúlyos dolgok, hiszen amikor a kultúra, az oktatás... terén akármilyen ügyeket is oldunk, látható, hogy ha helyileg nem tudjuk kezelni a problémákat, ha nincsenek a kisebbségre, illetve Dél-Szlovákiára szabható megoldások, akkor hátrányba kerülünk. Ez pedig nagyon súlyos dolog úgy a régió, mint a felvidéki magyarság jövője tekintetében“.
Korábban a Most-Híd vegyespárt a „Vízió“ elnevezésű dokumentumával rukkolt elő. Az átlagpolgár számára úgy tűnhet, hogy beindult a „jövőképek versenye“, Tokár Géza szerint azonban a versengés helyett a konszenzus kialakítás lenne a fontos.
„Alapjában véve a Híd saját „Víziójában“ is a maga módján ugyanezzel a kérdéskörrel foglalkozik. Az anyagban szintén megjelennek olyan alternatív önkormányzati modellek, amelyek ezt a kérdést képesek kezelni, csak éppen nem használja az autonómia megnevezést. Nos, ezt nem feltétlenül tartom problémának! A három dokumentumot ismerjük. Igazából fontos lenne azt látni, hogy ebben az ügyben tényleg kialakulhat-e valamiféle konszenzus akár a pártokon átívelően is. Például én nagyon szívesen hallanám nyilatkozni Berényi Józsefet, az MKP elnökét a Híd-féle megoldási javaslatról és Bugár Bélát az MKP koncepciójáról. Amikor a három tervezet bármelyikéről is beszélgetünk, nagyon fontos tudatosítani azt, hogy mi minden kellene a megvalósulásukhoz! Azt, hogy milyen feltételnek kellene eleget tenni, továbbá milyen társadalmi egyeztetésnek kellene megvalósulnia az önkormányzatok, illetve a helyi politikusok között akár MKP-Híd vagy másféle viszonylatban. Ez szerintem egy kulcsfontosságú kérdés, ha azt akarjuk elérni, hogy az elképzeléseink ne csak papíron létezzenek, hanem meg is valósuljanak“ – fejtette ki a szóvivő.
Ugyanakkor hozzátette: „Megítélésem szerint nem volt túlságosan szerencsés lépés az, hogy a naprakész szlovák fordítás nem készült el. Persze, a mondandómat nem valamiféle bírálatra szeretném kihegyezni, hiszen nagyon jó, hogy elkészült az MKP tervezete. A vita mindenképpen megindul párhuzamosan szlovák részről is. Pár szlovák újságíró és közszereplő erről a témáról írni, illetve nyilatkozni fog. Nagyon fontos lenne, hogy a szlovák közvéleménynek is legyen esélye megismerni, mit is értünk az „autonómiatervezet“ kifejezés alatt (ha ez a az MKP anyagában szándékosan nem is szerepel). A szlovák közszereplőknek, s itt akár az államfőre és a szlovák pártvezérekre is gondolok, elsősorban arra a kérdésre kellene választ adniuk: valóban van-e valamiféle szakadék Szlovákia déli és északi régiói között. Ha van, ez mi mindennek köszönhető, s azt milyen módszerekkel lehet eltávolítani? A szlovák közgondolkodásban ugyanis ritkán jelenik meg az a felvetés, hogy Szlovákia déli régiói az északiakhoz képest nagyon sok szempontból hátrányos helyzetben vannak. Ugyanez bizonyos mértékben érvényes a keleti és nyugati országrész közti szakadékra is, de arról sokkal bátrabban, gyakrabban beszélnek, mint a délen meglevő problémákról, ami tabutémának számít a szlovák politikában. Nos, ezen is változtatni kellene!“ – magyarázta a Kerekasztal szóvivője.
Végül a Hírek.sk Tokár Gézát arról kérdezte, hogy a civil ernyőszervezetként működő Kerekasztal nem kívánja-e valahogyan felélénkíteni az autonómiatervezetkről, önkormányzatiságról folytatandó társadalmi vitát.
„Nem zárkóznék el valamiféle „kerekasztalos“ vitafórum kialakításától. Egyértelmű, hogy ez a kérdés ott lebeg a szemünk előtt. Nem feltétlenül az ambícióink az, hogy látványosan bármelyik párt koncepciója mögé álljunk, de általánosságban ez a téma semmiképp sem hagyható figyelmen kívül. Én személyesen akár szóvivőként, akár politikai elemzőként mindenképpen akarok majd részletesebben is írni erről a témáról. Felvetődik a kérdés, hogy a „kerekasztalos“ intézményrendszeren belül kialakul-e majd valamilyen vita vagy másféle közbeszédet kiváltó kísérlet. Úgy vélem, hogy a következő egy-két hónapban erre mindenképpen választ kell adni, és pozitív válasz, igény esetén ilyen irányban lépnünk is kell. Mindenképpen örvendetes, hogy ha még gyengén is, de legalább elkezdtünk beszélni-vitatkozni arról, hogy ez a kérdés oldható-e, mi a legjobb a déli régióknak, valóban megvalósítható-e valamiféle önkormányzatiság Dél-Szlovákiában. Egyelőre azonban a párbeszéd még nincs olyan szinten, mint amilyenen lennie kellene“ – mondta a Kerekasztal szóvivője.
Forrás
Hírek.sk, - miskó -
