Tokár Géza: a polgárok is látják, az ország vezetésével valami nagyon nincs rendben

– Egy évvel ezelőtt sokan nem jósoltak hosszú életet az új négyeskoalíciónak, amely hamarosan hármaskoalícióvá változott. Véleménye szerint ez alatt az egy év alatt elsősorban mi volt a három kormánypárt közti összetartó erő?

– Kezdettől fogva látszódott: a négy pártnak megvan az arra vonatkozó erős motivációja, hogy közös koalíciót hozzanak létre. Nem ideológiai, hanem gyakorlati dologról volt szó. Az Irány-Szociáldemokrácia (Smer-SD) ugyanis továbbra is hatalmon szeretett volna maradni, a Háló (Sie), a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) és a Most-Híd pedig hatalomra akart kerülni, hogy befolyásolhassa a döntési folyamatokat. Véleményem szerint a hamarosan hármaskoalícióvá változott csoportosulás azért maradt fel mindmáig, mert nem robbant ki olyan komolyabb botrány, amely abból fakadt volna, valamelyik párt a saját érdekérvényesítése során azt érezte volna, hogy megrövidítették. 

– Megítélése szerint miként változtak az erőviszonyok a hármaskoalícióvá történő átalakulás után, s milyen mértékű befolyásuk van a koalíció egyes pártjainak?

– Volt olyan pillanat, amikor a koalíció egysége szempontjából láttam a veszélyét annak, hogy az felborulhat. A Háló kilépésével annak több képviselője a Most-Hídhoz igazolt át, így olyan helyzet állt elő, hogy a vegyespárt hatalmi pozíciója, képviselete erősebb lett, mint a párt százalékos választási eredménye, valós támogatottsága volt. Úgy tűnik, hogy ez valamit valamiért-alapon nem zavarja a koalíciós partnereket. Senki sem érzi úgy, hogy akár a Most-Híd, akár az SNS vagy a Smer-SD a többi párt kárára olyan területen kezdene el ténykedni, amihez nincs köze.

– Robert Ficónak a kormány élén betöltött szerepe és a koalíciós partnereihez való hozzáállása az eltelt egy év során mennyire változott?

– Olyan értelemben nem változott a szerepe, hogy kissé visszatértünk a kezdeti időszakhoz. Amikor megalakult a kormánykoalíció és kirobbant a Ladislav Bašternák-botrány, nagyon sokan azt gondolták, hogy az esetleg véget vet Robert Fico politikai karrierjének. Az SNS és a Most-Híd is a Smer-SD korrupciós botrányaiért tartotta a hátát. Ehhez képest Fico nagyon jól visszatért a kezdeti pozíciójába. Azért is, mert a Most-Hídról kiderült, hogy már nem képes a jelentős növekedésre és nem lehet a koalíció erős vezető pártja. Eközben nagyon sokáig úgy tűnt, hogy Andrej Danko, az SNS elnöke akár a következő miniszterelnök is lehet, hiszen egyre népszerűbbé vált, egyre többen ismerték el a politikusi képességeit. Majd amikor kirobbant a katonai előreléptetésekkel kapcsolatos botrány, kiderült: Danko akkor is felvállal konfliktusokat, amikor nem kellene. Házelnökként kimondottan negatív megítélésű a tevékenysége. Lassacskán visszasüllyedt egy középszerű politikus szintjére, akiben a polgárok már nem feltétlenül látták Fico kormányfő alternatíváját. Mindezek közepette Fico még mindig a legpotensebb politikus.

– Az eltelt egy év nagyon sok indulatot szült a kormánykoalíció és az ellenzék viszonyában. Ön szerint ezt elsősorban milyen tényezők befolyásolták, hogyan látja az egyik és a másik oldal szerepét?

– Úgy látom, hogy a koalíció és az ellenzék csendes háborúzást folytat egymással. Észre kell venni, hogy a jelenlegi ellenzéki pártok több szempontból sem számítanak hagyományos ellenzéknek. Például az Igor Matoviè vezette Egyszerű Emberek és Független Személyiségek (O¾aNO) inkább parlamenti aktivistáknak tűnnek, mint politikusoknak. Vélhetően a választópolgárok is érzékelik, nem biztos, hogy szerencsés dolog lenne rájuk bízni az ország kormányzását. Ugyanakkor azt is látják, hogy jelenleg az ország vezetésével valami nagyon nincs rendben. Folyamatosan nő tehát a frusztráció, s akiknek nem tetszik Ficoék tevékenysége, de valami hiteles alternatívát szeretnének látni az ország élén, egy évvel a parlamenti választások után sem tudhatják, hogy kiben-miben bízhatnak. A kormánykoalíció és az ellenzék közti kapcsolatok tehát egyáltalán nem jók, s még nem beszéltünk a Marian Kotleba vezette Mi Szlovákiánkért Néppártról (¼SNS) és Boris Kollár Család vagyunk (Sme rodina) tömörülésről, amelyek elszigetelt oázist képeznek, s úgy politikailag, mint a mondanivalójukat illetően vállalhatatlanok.

– Valóban komolyan tartanunk kell Kotlebáéktól és az általuk képviselt extrémizmustól, a szélsőséges, nacionalista szemlélet elharapózhat, ennek lehet komoly befogadó tábora?

– Bizonyos mértékben tartanunk kell a szélsőséges nézetek terjedésétől, bizonyos mértékig azonban kissé túldimenzionáltak az ezzel kapcsolatos félelmek. Sajnálatos, hogy társadalmunkban egyre elfogadottabbá válik az egyes társadalmi csoportok elleni gyűlöletbeszéd, amit nem csak Kotlebáéktól, hanem további politikusoktól is hallunk. Ennek következtében a szlovákiai magyar kisebbség is belekerülhet egy olyan spirálba, hogy valamilyen ügyben annak tagjait szemelik majd ki áldozatnak. Ez tehát egy nagyon rossz és káros jelenség, ami ellen valamilyen módon fel kell lépni. Tény, hogy Kotleba erősödik, illetve Kollár is megtartotta az eddigi pozícióit, s frusztrált emberekből egyre több van, de attól nem kell tartani, hogy ezek az emberek esetleg kormányra kerülnek és országos jelentőségű dolgokat tudnak majd befolyásolni. Károkozásuk a szlovákiai demokráciát nézve abban merülhet ki, hogy miután senki nem tartja őket hiteles partnernek, senki sem egyezkedik velük, gyakorlatilag a parlamenti holtsúlyt növelik. Az ellenzéknek nagyon nehéz lenne partnereket találnia ahhoz, hogy egy az egyben le tudják váltani a jelenlegi kormányt. Valamelyik jelenlegi kormánypárttal is egyezkednie kellene annak érdekében, hogy hiteles alternatívának tűnjön. Azzal, hogy Kotlebáék és Kollárék is a parlamentben vannak, szűkítik a többi párt mozgásterét.

– Bugár Bélának, a Most-Híd elnökének már röviddel a kormánykoalíció megalakulása után szembesülnie kellett azzal a véleménnyel, hogy a koalíció megalakulásakor a felvidéki magyarság érdekében túl kevés kéréssel állt elő. Ön szerint kellő mértékben élt-e az adódó lehetőségekkel, s amit mégis kért, abból mennyit kapott meg?

– Talán érdemes lenne elemezni azt, hogy a Most-Híd a koalíciókötéskor mennyivel kérhetetett volna többet, mennyire agilisen állt ki a hazai magyarság érdekeiért, illetve mit sikerül elérnie. Például amikor a kettős állampolgárságról van szó, a vegyespárt folyamatosan azzal érvel, hogy nem akarja megbontani a koalíciós egységet, nem akar a partnerei ellen szavazni, s maga a téma is le van zárva. A meèiari amnesztiák ügyében azonban éppen a Most-Híd a koalícióból kiugorva kezdte szorgalmazni azt, hogy e kérdéssel valamit kezdeni kell, s ez ügyben már sokkal önállóbban tudott működni. A kisiskolák megmentése kapcsán sem ért el akkora sikert, mint azt hangoztatja, hiszen a jelenlegi állapot szerint az a status quo maradt érvényben, amely ellen korábban a hazai magyar oktatási intézmények tiltakoztak. Nem változtak a finanszírozásra vonatkozó szabályok, csak lebegtetik, hogy talán azok majd módosulnak. A kisiskolák ügye tehát sem a koncepció szintjén, sem másféle szinten nincs rendezve. Megvannak tehát azok a témák, amelyekhez Bugár Béláék hozzá mernek nyúlni és azok is, amelyekhez nem mernek vagy nem akarnak. Megjegyzem: eközben talán az utóbbiak kapcsán is meglenne az érdekérvényesítő erejük.

– Ön szerint tehát lehet bármilyen előrelépésre is számítani a kormánytól a jövőben a legfontosabb magyar ügyek terén?

– Ezen a téren elsősorban a Most-Hídtól várnánk a kezdeményezéseket. Már a kormányzás első évében kiderült, hogy ha a vegyespártnak van valamilyen húzótémája (pl.: Kisebbségi Kulturális Alap, a vasúti táblák ügye), s annak kapcsán némi előrelépést ér el, azt teljes mértékben a saját sikereként igyekszik feltüntetni. Ellenben a rázósabb fő ügyekkel kapcsolatban nagyon óvatos és tartózkodó. Emiatt egyre többen teszik fel a kérdést, hogy mi értelme van Bugáréknak kormányon lenniük. Ugyanakkor jelenleg semmiféle arra vonatkozó garanciát nem láthatunk, hogy a koalíciós programban nem szereplő ügyekben lesz majd valamilyen előrelépés.

– A jelenlegi helyzet láttán hogyan véli: előfordulhat, hogy a koalíció bedől, s előre hozott parlamenti választások legyenek?

– Nekem most úgy tűnik, hogy nem lesznek előre hozott választások. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy látványosan nem borultak fel az erőviszonyok, ami indokolhatná az újabb parlamenti voksolás kiírását. Jelenleg egyetlen pártnak sem áll érdekében a mostani rendszer felborítása. Ezt pillanatnyilag Igor Matoviè és Richard Sulík, a Szabadság és Szolidaritás (SaS) elnöke sem akarhatja, mert a kormány hirtelen felbomlása esetén képtelenek lennének új kormányt alakítani. Az előre hozott választásokra csak akkor kerül majd sor, ha a koalíciós pártok komolyan összevesznek egymással – ha kirobban egy olyan botrány, amely kapcsán valamelyik párt nem akarja a saját hátát más pártok helyett tartani, illetve méltánytalanság éri őt. Bár a Bašternák-botrány az újkori Szlovákia történetének egyik legnagyobb botránya, mégis annak kapcsán mindhárom koalíciós párt egyöntetűen azt állította, hogy nincs itt semmi érdekes látnivaló...