Tokár: a legkisebb ellenállással átültethető pontok kerültek be a Most-Híd prioritásai közé

Köztudott, hogy az új kormány tagjaként a Most-Híd vegyespárt nemzetiségi vonalon három programprioritást határozott meg magának. Azok ugyan összecsengnek a kisebbségi minimumban is megtalálható egyes célkitűzésekkel, ám kevesebbnek tűnnek...

E három témakörnek nem az a lényege, hogy azok szerepeltek-e a kisebbségi minimumban vagy sem. Inkább az a tény, hogy a szlovákiai magyar politikában korábban hangsúlyosan felbukkantak-e vagy sem. Ami a kisebbségi minimummal kapcsolatos kompatibilitásukat illeti, megjegyezném: sok mindenre ráhúzható, hogy az adott dolog a kisebbségi minimummal összhangban van-e vagy sem. Volt már olyan téma, amely az elmúlt egy év leforgása alatt felbukkant, s annak kapcsán a Most-Híd kijelentette, az már le van fektetve a kisebbségi minimumban, de abban nem található meg. Úgy tűnik, hogy a vegyespárt a jelenlegi prioritásai meghatározásakor ekképp járt el: vannak bizonyos aktuális kisebbségi problémák, s azokat most megpróbáljuk megoldani, de egy lépéssel sem teszünk többet. Ma még nem tudjuk, hogy az ígéretét sikerül-e valóra váltania, azaz miként oldódnak meg a kormányprogram prioritásai közé bekerült témák. Véleményem szerint a kormányprogramba azok a nemzeti kisebbségekre vonatkozó pontok kerültek be, amelyek kisebbségpolitikai téren a legkisebb ellenállás közepette talán még átültethetők. Nagyon könnyű úgynevezett sikereket elérni a kisebbségpolitika terén akkor, ha csak egyetlen formáció mondja meg azt, hogy mi számít sikernek vagy mi nem. Jelenleg ez a Most-Híd, amely maga definiálta, hogy mit ért azalatt, hogy valaki nemzetiségi problémákkal foglalkozik, illetve megoldja azokat. A Kerekasztal részéről éppen azért fontos megfogalmazni azt, mit kell lépni a kisebbségek érdekében, hogy ne csak egyféle olvasata legyen annak, a kormány mit tehet-tesz vagy sem a kisebbségpolitika terén.

A kormányprogram egyik felvidéki magyar közösségünkre vonatkozó pontja a kisebbségi kultúra finanszírozására szolgáló alap létrehozása. Köztudott, hogy a közelmúltban nem járt sikerrel a Most-Híd Kisebbségi Kulturális Alap létrehozására irányuló kezdeményezése. Hogyan értékeli ezt a programpontot?

Mivel a Most-Híd most kormánytényezővé vált, ezért ilyen minőségében kérhet valamit, nyilván nem túl sokat. Politológusként meggyőződésem, hogy a Kisebbségi Kulturális Alap korábbi majdnem megszavazásának is volt valamiféle előzménye, bizonyos politikai alku. Látszott, hogy amellett smeres képviselők is szavaztak. Megítélésem szerint ez akkor egy kampányeszköz volt és később is politikai eszköz lett, gyakorlatilag elérte a kultúrára szánt pénzek megemelését, amire valóban szükség van, de önmagában túlságosan nem oszt, nem szoroz. Azt is meg kell nézni, hogy magának a Most-Hídnak ez a kisebbségi alapja akkor került elő, amikor kiderült, hogy a vegyespárt semmiféle formában nem akar tárgyalni a Magyar Közösség Pártjával (MKP) a választási együttműködés kapcsán. Ez volt a vegyespárt indoka arra, hogy egyáltalán ne álljon szóba a hazai magyar politikai és kulturális élet képviselőivel, akár a Kerekasztallal sem. Most pedig ezt a prioritáspontot akarják egyfajta igazolásként felhasználni arra, hogy a Most-Híd igenis foglalkozik a nemzetiségi gondokkal.

A következő pont kimondja, hatékonyabbá kell tenni a kisebbségi nyelvi jogokról szól törvény gyakorlati alkalmazását, a harmadik pont szerint pedig módosítani kell a szlovák nyelv oktatásának módszertanát a nemzetiségi iskolákban, illetve meg kell szüntetni a kötelező kvóták érvényesítését a magyar kisiskolák esetében. Már felállt az új kormány és megvannak az új államtitkárok is. Annak tudatában, hogy Marek Maïariè marad a kulturális miniszter, az oktatási tárcát pedig a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) embere, Peter Plavèan irányítja, mekkora esélyt lát az ilyen jellegű változásokra, a további prioritások gyakorlati megvalósítására?

A változáshoz az kell, hogy megfelelően dolgozzanak az adott hivatalok és azok a személyek is, akiket a Most-Híd ültethet bizonyos helyekre. A vegyespártnak lesz egy oktatási államtitkára, majd kiderül, hogy ő konkrétan mivel akar vagy tud foglalkozni. Azt is látni kell, hogy a nyelvi törvények gyakorlati megvalósítása korábban a kisebbségi kormányhivatal feladata volt, amely például besegített az adminisztratív munkaerők oktatásába, illetve különféle papírok, rendszerek kidolgozásába. Terveiből azonban semmi sem valósult meg, a hivatal állományát leépítették, létszámát csökkentették. Nagyon szép dolog tehát az említett pontokat belefoglalni a kormányprogramba, de egyrészt konkretizálni kell azt, hogy valaki pontosan mi mindent is ért e célkitűzések alatt, másrészt pedig azokat majd meg kell tudni valósítani. Azt gondolom, hogy a kisiskolák megtartása jelenti majd a legkisebb problémát, de nem azért, mert a kormánypártok annyira szeretnék a magyar iskolákat, hanem azért, mert a kisiskolák bezárása elsősorban a vegyesen lakott vidékeket érinti, ahol a magyar kisiskolákon kívül szlovákokat is bezárnának. Ha erre mégsem kerül sor, akkor az SNS majd hangoztathatja, hogy sikerült megvédeni a déli országrészben található szlovák kisiskolákat. Ez tehát kölcsönösen előnyös ügy lehet úgy a Most-Híd, mint az SNS szempontjából, s elképzelhető, hogy akár fennakadások nélkül átültethető lesz.

A parlamenti választások előtt Bárdos Gyula, a Csemadok országos elnöke azt nyilatkozta portálunknak, ha az MKP kormánytényezővé válna, akkor ragaszkodna a kisebbségügyi miniszterelnök-helyettesi poszthoz. A Most-Híd viszont a kisebbségi kormánybiztos létéhez sem ragaszkodott az ecsetelt prioritások elfogadása során. Vajon lesz kisebbségi kormánybiztosunk?

Bizony, ennek a pontnak is be kellett volna kerülnie a programprioritások közé, és simán be is kerülhetett volna, de azóta is hallgatás övezi ezt a témát. Felettébb sajnálatos, hogy mostanság egyáltalán senki sem beszél ezen intézményről, annak kérdéses jövőjéről, amihez utolsó tennivalóként a kisebbségi kultúrára szánt állami támogatások szétosztása kötődött. Persze, a kisebbségi kormánybiztosnak, illetve hivatalának ezenkívül a kisebbségi és nyelvi jogok betartatásával, valamint további intézkedések foganatosításával is foglalkoznia kellene. Jó lenne tudni, hogy ki lesz a kisebbségekért felelős kormánybiztos és ő majd milyen kompetenciákkal rendelkezik. Nekem úgy tűnik, mintha az illetékesek ezt a hivatalt fel akarnák áldozni.

A Most-Híd két tárcáját Lucia Žitòanská (igazságügyi) és Solymos László (környezetvédelmi) kapta. Főként az kérdéses, hogy ha a felvidéki magyarságot is érintő jelentős ügyekben Žitòanskának lenne döntő szava, tőle mit remélhetünk?

A nagy kérdés az, hogy mennyire rázós ügyekről is lesz szó. Például a Hedvig-ügyet átpasszolták Magyarországnak, pedig azt Szlovákiának kellett volna megoldania egy jelképes bocsánatkéréssel, illetve az ügy lezárásával, ahogy azt egy normális, civilizált, demokratikus államban tenni kellene. Ráadásul az illetékesek ezt a lépést eredményként adják el, holott az a szlovák igazságszolgáltatás kudarca. Az, hogy Žitòanská milyen igazságügyi miniszter lesz, majd az mutatja meg, hogy a lassacskán egymás után kirobbanó korrupciós botrányokkal miként számol el a szlovák igazságszolgáltatás. Egyáltalán mutatkozik-e majd valamilyen hajlandóság ezen ügyek megoldására. Függőben vannak bizonyos botrányok, amelyek közül például a Gorilla-botrány kivizsgálása belügyminisztériumi hatáskör. Továbbá az sem mindegy, hogy majd miként néz ki az alkotmánybíróság stb. Ezek mind-mind nagyon fontos témák, ám ma még kérdéses, hogy ezek terén Žitòanskának majd milyen szándéka és mekkora mozgástere lesz.

Látjuk, hogy több eddigi smeres miniszter az eredeti posztján maradt, illetve más furcsaságok is jellemezték a posztosztást, például Tomáš Drucker, a Szlovák Posta eddigi vezérigazgatója került a botrányoktól hangos egészségügyi tárca élére. Okkal merül fel a kérdés, hogy vajon az új kormány négy évig hatalmon marad-e, vagy csődöt mond és előre hozott választásokat kell majd tartani. Ön szerint a dolgok jelen állása szerint mi várható?

Ha majd bármelyik tárcánál bekövetkezik valamilyen korrupciós vagy másféle botrány, arra így vagy úgy reagálni kell, s az érintett személyekkel közösséget kell vállalniuk a kormánypártoknak. Nos, az első Fico-kormány éppen arról volt híres, hogy az összes kirobbanó botrányt ráterhelte a kisebb kormányzati partnereire, miközben a Smer-SD tiszta maradt. Persze, most még nem tudhatjuk, hogy ez a smeres stratégia a jövőben milyen mértékben fog működni, és mennyire bontja le, lebontja-e a kormány egységét, ki kell-e írni előrehozott választásokat.