Több százan kísérték utolsó útján Bajnok Istvánt
Több százan búcsúztak ma el Révkomáromban a 72 éves korában elhunyt gyermekpszichiátertől, az Együttélés politikai mozgalom volt parlamenti képviselőjétől, a Csemadok egykori országos alelnökétől, s a Magyar Egészségügyi Társaság felvidéki tagozatának elnökétől, aki nem csupán orvosi szaktekintélyként, hanem következetes nyelvvédőként is munkálkodott a felvidéki magyarságért.
A révkomáromi katolikus temetőben először Duray Miklós közíró, az Együttélés politikai mozgalom volt elnöke szólt a gyászolókhoz, kiemelve Bajnok István anyanyelvünk védelmében kifejtett tevékenységét. Beszédében rámutatott: az elhunyt lélekgyógyászként is hirdette, hogy a nyelvzavar tudati, szellemi és magatartási zavart idézhet elő.
"A rendelőd ajtajára ki volt írva: anyanyelvünkön is beszélünk. Kell ettől jobb gyógymód? Egyértelművé tetted, hogy kisiskolás korban egészségügyi okokból csak olyan iskolába szabad íratni a gyereket, amelyben ugyanolyan nyelven tanítanak, amilyen nyelven otthon beszélnek. A szülőknek pedig elmondtad, hogy ez a családra is jó hatással van, hiszen a gyereknek az iskolából hazahozott bajain, feladatainak megoldásában közösen, az otthon beszélt nyelven, az otthon beidegződött gondolkodási rendszerben tudnak segíteni. Orvosi meggyőződésed azonban ellentétes volt a szlovákiai állampolitikával. Ezért is zaklatott annyit a kommunista államrendőrség meg a hozzá hasonló önkéntesek" - mondta Duray Miklós hozzáfűzve: Bajnok Istvánt bárhová is vetette a sors, mindenütt gyorsan kiderült, hogy követésre méltó vezető.
Bajnok István Ipolyságon született. Középiskolai tanulmányai befejezése után a Prágai Károly Egyetem Orvostudományi karán szerzett oklevelet. Egyetemistaként rövidesen az ottani Ady Endre Diákkör elnökévé vált. 1965-ben Rimaszombatba sodorta az élet, ahol ifjú orvosként közreműködött a Tompa Mihály Klub megalapításában és ebben a minőségében vállalt szerepet 1968-ban a Magyar Ifjúsági Szövetség megszervezésében. A Bajnok-család 1976-ban Révkomáromba költözött, ahol a gyermekpszichiáter Bajnok István a Magyar Egészségügyi Társaság felvidéki tagozatának elnökeként is áldásos tevékenységet folytatott. Számos szakcikket és ismeretterjesztő írást publikált a billingvizmus neurotizáló hatásáról,1990-98 között pedig az Együttélés helyi, járási és országos szerveinek munkájából is aktívan kivette a részét. 1991-ben Prágában parlamenti képviselőként ő terjesztette elő az Együttélés mozgalom javaslatát, amely Csehszlovákia demokratikus átalakítását szorgalmazta oly módon, hogy az országban élő magyarok érdekei is érvényesüljenek.
Mézes Rudolf, a Csemadok regionális alelnöke Bajnok István nyelvóvó tevékenységét és az őrsújfalusi művelődési tábor létrehozása érdekében kifejtett erőfeszítéseit emelte ki a gyászolók előtt. „Nélküled, elkötelezett munkásságod nélkül bizonyára már üresebbek lennének az így is egyre gyérülő iskoláink padjai. Gyermek-elmegyógyászként fáradhatatlanul látogattad nemcsak Komárom és a környék, hanem a Csallóköz, a Mátyusföld, a Garam- és a Zsitva- mente, a Zoborvidék és a távolabbi felvidéki tájak városainak, falvainak a közösségeit, hogy megmagyarázd az egyszerű embereknek az anyanyelvi oktatás fontosságát" - hangoztatta.
Mézes Rudolf emlékeztette az egybegyűlteket arra is, hogy az elmúlt hetekben-hónapokban a Csemadok több nagy alakja távozott az élők sorából. „Még nincs három hete, hogy a nagymegyeri temetőben utolsó útjára kísértük a magyarság egyik legnagyobb zenei alakját, a népzenegyűjtő karnagyot, Ág Tibort. Még nem múlt el két hónap azóta, hogy örökre itt hagyott bennünket a Mátyusföld és Pozsony jeles fia, Duka Zólyomi Árpád, és még nem telt el negyedév sem azóta, hogy elment az az ember, Szövetségünk egykori elnöke, Sidó Zoltán, akihez hasonló nehéz utolsó éveket éltél meg Te is, kedves Pista Barátunk” - fogalmazott.
Komárom önkormányzata 1996-ban polgármesteri díjjal, 2001-ben pedig Pro Urbe-díjjal köszönte meg Bajnok Istvánnak a városért végzett önzetlen munkáját. A Csemadok 2010-ben több évtizedes eredményes közművelődési-szervezői tevékenységéért a Csemadok Országos Tanácsa Életmű-díjában részesítette, két évvel később pedig megkapta a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet.
Batta György író lélekmelengető szavai után Elek László, révkomáromi esperes-plébános búcsúztatta el az elhunytat. A Himnusz közös eléneklésével záruló gyászszertartáson a helyi Concordia vegyeskar működött közre.
