2018. december 29., 15:46

Távol a tisztességes Szlovákiától

2018 az önálló Szlovákia történetének egyik legmozgalmasabb éve volt. A tavaszi politikai válság idején úgy tűnt, a Kuciak‑gyilkosság keltette lavina maga alá temetheti az erkölcsileg megsemmisült kormánypártokat, egyúttal a parlamenti ellenzék is ellehetetlenül. Az őszi önkormányzati választásokon azonban már üzemszerűen működött a szlovák belpolitika. A katarzis elmaradt.

belpolitikai összefoglaló
Galéria
+4 kép a galériában
Fotó: TASR
Lavina: a Kuciak‑gyilkosság politikai következményei

Február végén az egész országot megrázta a hír: Ján Kuciak oknyomozó újságíró és menyasszonya, Martina Kušnírová nagymácsédi otthonukban gyilkosság áldozatai lettek. A Kuciak‑gyilkosság következtében egyre mélyülő válság rázta meg a szlovák politikai életet. A kormánnyal szembeni bizalmatlanságra katalizátorként hatott a gyilkosság híre. Felmerült annak a lehetősége, hogy a kormányhivatallal összefüggésbe hozott, olasz szervezett bűnözői csoportok állhatnak a gyilkosság hátterében. A széles körű felháborodás nyomán a rendszerváltozás óta nem látott tömegek vonultak az utcákra, hogy követeljék az ügy tisztességes kivizsgálását, s nem utolsósorban a felelősnek tartott rendőrségi vezetők és kormányzati tisztviselők lemondását.

A kormányzat bénultsága, megkésett lépései, nem mellesleg kom­mu­ni­ká­ciós melléfogásai csak fokozták a népharagot. Az események lavinaszerűen követték egymást. Marek Maďarič kulturális miniszter már néhány nappal a rendőrségi bejelentést követően benyújtotta lemondását. Előzetesen kevesen fogadtak volna rá, hogy Robert Fico előbb belügyminiszterétől, a Smer erős emberének tartott Robert Kaliňáktól lesz kénytelen megválni, majd néhány nappal később őt is elsodorja a népharag.

Robert Fico taktikai visszavonulását követően Peter Pellegrini alakíthatott kormányt. A Smer elnöki székét megtartó volt miniszterelnök árnyéka ott maradt az átalakított kormányon.

A kormányválság a kabinet átalakításával, a kormányfőcserével sem oldódott meg, mivel az elégedetlenség nem csitult – a tüntető tömegek előrehozott választásokat követeltek.

A helyzet kiéleződésében nagy szerepe volt a legkisebb koalíciós párt, a Most‑Híd balul sikerült taktikai lépéseinek. Bugár Béla rutinos politikusként a válság első heteiben kivárásra játszott. Amikor, érzékelve a pártjára nehezedő nyomást, belengette az előrehozott választások lehetőségét, egy csapásra kulcsszereplővé emelte magát.

Fotó:  TASR

 A Most‑Híd elnöke ennek köszönhetően esélyt kapott arra, hogy azokat a morális károkat, amiket magának és pártjának okozott a 2016‑os koalíciókötéssel, jóvá tegye. Néhány órán belül azonban fordult a kocka, Bugárék beleegyeztek a koalíció fenntartásába, a kormány átalakításába. Annál nagyobb volt a tömegek felháborodása,

az előrehozott választások elmaradásáért leginkább Bugárt okolták.

A lemondási hullám tovább folytatódott, a frissen felállt Pellegrini‑kabinet belügyminisztere, Tomáš Drucker alig három héttel kinevezését követően leköszönt. Tibor Gašpar országos rendőrfőkapitány május végén távozott posztjáról. Az új belügyminiszter Denisa Saková lett, Tibor Gašpar székébe Milan Lučanský ülhetett.

Bár az utcai tiltakozások nyár elején kifulladtak, a tavaszi politikai válság nem tanulságok nélküli. Az utcára vonult tömeg nem pusztán a kormánnyal szemben tüntetett, éles rendszerkritikát fogalmazott meg. Az izmosodó középosztály, amely a tüntetések gerincét adta, igazából a Szlovákiára polipként ránehezedő oligarchisztikus berendezkedést akarta, akarja leváltani. A jobboldali ellenzék pártjainak láthatóan fejtörést okoz, hogy a társadalmi bázisának számító középosztály elvárásainak megfeleljen.

Ezt felismerve fontos leszögezni, hogy a Kuciak‑gyilkosság következtében nem pusztán súlyos kormányválság bontakozott ki, hanem tágabban értelmezett politikai válság, amely legalább annyira érintette a parlamenti ellenzék pártjait, mint a kormánykoalíciót.

A szlovák jobboldal az új helyzetből fakadóan rákényszerül arra, hogy közös platformot alakítson, egyáltalán tárgyalóasztalhoz üljön. A pártok közötti rivalizálás miatt nem véletlen, hogy ennek az együttműködésnek a katalizátora éppen egy parlamenten kívüli erő, a Magyar Közösség Pártja lehetett. Az április 13‑i ellenzéki csúcstalálkozó az MKP‑t visszahelyezte a politika főutcájára, újrateremtve a párt koalíciós potenciálját, amelyet a korábbi gyűjtőpárt szétválásakor a Most‑Híd vitt magával.

A feltételezett elkövetők elfogásának hatása a politikára

A Kuciak‑gyilkosság felderítése hónapokig váratott magára. Sokan már tényként könyvelték el, hogy az ügyben belátható időn belül nem lesz perdöntő nyomozati eredmény. Szeptember közepén a hatóságok, mint utóbb kiderült, taktikai okokból nyilvánosságra hoztak egy fantomképet. A képen szereplő férfit összefüggésbe hozták a februári gyilkosságokkal, de további részleteket nem árultak el. Tíz nappal a fantomkép közzététele után a rendőrség különleges egységei lecsaptak a feltételezett elkövetőkre.

A gútai Tomáš Sz.‑t a gyilkosság elkövetésével, unokatestvérét, a szintén gútai Miroslav M.‑et a gyilkosságban való közreműködéssel gyanúsítják. A marcelházi származású A. Zoltánt és a komáromi Alena Zs.‑t közvetítőként, illetve megrendelőként gyanúsították meg a hatóságok, de a kiszivárgott információk birtokában az utóbbira is egyértelműen közvetítőként tekintenek.

A gyanúsítottak egyike, A. Zoltán kiszivárgott vallomása szerint a Ku­ciak-gyilkosság megrendelője Ma­rian Kočner, a kétes hírű vállalkozó volt. Kočner neve már a nyomozás kezdetén is felmerült, hiszen korábban megfenyegette a fiatal oknyomozó újságírót. A hatóságok a más ügyek miatt vizsgálati fogságban lévő Kočnert sietve szigorúbb őrizeti feltételek közé, Lipótvárra szállították. Hivatalosan sem a nyomozati szervek, sem az ügyészség nem erősítette meg, hogy Kočner lenne a Kuciak‑gyilkosság megrendelője.

A feltételezett elkövetők őrizetbe vétele Robert Ficónak alkalmat adott arra, hogy a régi magabiztosságával álljon ki a sajtó elé, határozottan kizárva, hogy a Kuciak‑gyilkosság a kormányhivatallal összefüggésbe hozott, olasz szervezett bűnözői csoportok megrendelésére történt volna.

A volt kormányfő kijelentésével nem kis megütközést váltott ki, hiszen a nyomozati szervek ilyen állítást mindeddig nem osztottak meg a nyilvánossággal.

Koalíciós torzsalkodások

Az elrabolt vietnami férfi, Trinh Xuan Thanh neve már tavasszal bejárta a szlovákiai sajtót. Kevéssel voltunk a Kuciak‑gyilkosság keltette politikai földrengés után, a Németországból Szlovákián át kicsempészett vietnami vállalkozó ügye mégis túlságosan szövevényesnek, áttekinthetetlennek bizonyult ahhoz, hogy megrengesse a frissen hatalomba került Pellegrini‑kabinetet. A német nyomozati szervek munkájának köszönhetően a szlovák belügyminisztérium már akkor is magyarázkodni kényszerült, de az ügy ennek ellenére elhalni látszott, egészen a Denník N augusztus eleji cikkéig.

A lap arról írt, hogy a vietnami férfi összeverve és bedrogozva került fel a szlovák kormánygépre, ráadásul a férfi kicsempészése minden valószínűség szerint az akkori belügyminiszter, Robert Kaliňák tudtával történhetett. A lapnak azok a rendőrök nyilatkoztak, akik a vietnami kormánydelegációt a szlovák fővároson keresztül kísérték. Kaliňák a kamerák kereszttüzében rezzenéstelen arccal tagadta az állításokat, később, hogy a politikai show iránt érdeklődőket is kielégítse, hazugságvizsgálatnak vetette alá magát. Az emberrablási ügy feszültséget keltett a kormánykoalíció pártjai között. Míg a Smer az ügy altatásában volt érdekelt, addig a Híd és az SNS a botrányt kihasználva némileg újrapozicionálhatta magát.

Fotó:  TASR

Sem Andrej Danko diplomaügye, sem az ENSZ migrációs csomagja körüli viták nem fenyegettek azzal, hogy felbomlik a kormánykoalíció. Miroslav Lajčák külügyminiszter távozási szándékának bejelentése, majd maradása emlékezetes felvonás a szlovák politika szomorújátékában.

Hosszú évtizedeken keresztül a szlovák diplomácia eredményesen alkalmazta a kettős beszédet: mást mondtak itthon és mást külföldön. A külügyminiszter maradásával Szlovákia tovább járja a Lajčák‑kettőst.

Választási mérleg – a helyzet november 10. után

A 2018‑as önkormányzati választás beilleszthető a korábbi ten­den­ciák­ba. A választási részvétel némileg nőtt a négy évvel ezelőttihez képest, de még mindig a választók kevesebb mint fele járult az urnákhoz. A pártok versenyében ugyancsak a társadalmilag beágyazott, kiépült szervezeti háttérrel rendelkező politikai erők értek el sikereket. Az idei választás is a párton kívüli jelöltek előretörését eredményezte, de a pártok versenyében a négy évvel ezelőtti helyzethez képest már jelentős eltérés látszódik. Továbbra is a Smer az ország legerősebb pártja, de a megszerzett településvezetői pozíciók és helyi mandátumok számában markáns visszaesés mutatkozik. A legerősebb kormánypárt az idén elveszítette még megmaradt megyei bás­tyáit, Fico és Pellegrini pártja egyetlen megyeszékhelyen sem tudott diadalmaskodni.

A Smer gyengüléséből leginkább az SNS profitált, hiszen a pártok erősorrendjében a második helyre lépett előre, kis különbséggel megelőzve a stabil hátterüket újra igazoló kereszténydemokratákat. Az idei választáson mind a Most‑Híd, mind az MKP megerősítette pozícióit, hiszen több polgármesteri és képviselői mandátumot szereztek, mint négy éve. A pártok sorában a Most‑Híd megelőzte az MKP‑t, de a képet árnyalja, hogy a legkisebb kormánypárt tisztán szlovák településeken is indított sikeres jelölteket.

Az MKP helyi beágyazottságát jól mutatja, hogy a megszerzett képviselői mandátumok tekintetében nagy különbséggel utasította maga mögé a Most‑Hidat.

Fotó:  TASR

A statisztikai adatsorban figyelmet érdemel a sikeres koalíciók összetétele is. Mindez megerősíti, hogy a Most‑Híd jelenleg már nem koalícióképes a jobboldali pártokkal, hiszen elvétve találunk olyan példát, ahol a legkisebb kormánypárt a parlamenti ellenzékkel szövetkezve nyert volna. November 10-e sajátossága, hogy mind a Most‑Híd, mind az MKP sikernek könyvelheti el az eredményeket. Ha a választásokat kellő távolságból nézzük, megállapítható, hogy azokat egyik párt sem értelmezheti kizárólag sikerként vagy kudarcként.

Az MKP mérlegében a pozitív serpenyőbe kerül, hogy növelte megválasztott polgármesterei és képviselői számát, szimbolikus helyen, mint amilyen Dunaszerdahely, aratott kiütésszerű győzelmet riválisa felett. Elvesztette ugyan Ógyallát, de lényegében megőrizte pozícióit a felvidéki városokban. Figyelmeztető jel, hogy míg az MKP a tömbvidéken néhány pofontól eltekintve sikeresnek bizonyult, addig a szórványban kiszorulóban van a helyi közéletből.

A szépen mutató számok ellenére az eredményekkel a Híd sem lehet maradéktalanul elégedett. Bugár Béla pártja a csallóközi városokban már csak keresi önmagát, ráadásul Rozsnyón is elveszítette városvezetői székét Pavol Burdiga, a párt erős embere. A Híd ugyan zömében pozíciókat nyert, stratégiailag azonban még inkább csapdahelyzetbe került. Bugár pártja bezárta magát egy népszerűtlen koalícióba, miközben gyakorlatilag lerombolta koalíciós potenciálját a jobboldali ellenzék irányába.

2019 esélyei: államfőjelölti keringő

Jövőre két fontos választást tartanak Szlovákiában. Előbb államfőt választunk, majd képviselőket küldünk az Európai Parlamentbe. Míg az EP‑választás kampányát most első ízben várhatóan az uniós témák határozzák meg, addig az államfőválasztás kampányában a belpolitikai kérdések dominálnak.

A Smer‑SD még nem nevezte meg az államfőjelöltjét, a legnagyobb ellenzéki párt, az SaS Robert Mistríket támogatja. Elindul Štefan Harabin, Vladimír Mečiar egykori fegyvertársa. A Sme rodina Milan Krajniak parlamenti képviselőt indítja, aki rendszerkritikus kampányával hívja fel magára a figyelmet. A parlamenten kívüli Progresszív Szlovákia Zuzana Čaputovát támogatja. A jobboldali jelöltek sorát gyarapítja a kereszténydemokrata František Mikloško. A szélsőséges ĽSNS jelöltjeként a pártelnök Marian Kotleba is megméreti magát. A független jelöltek közül az előzetes várakozások szerint a legnagyobb támogatottságra Eduard Chmelár főiskolai tanár számíthat.

A tavaszi államfőválasztás magyar–magyar háziversenyt hoz, bár a Most-Híd jelöltje, Bugár Béla kampányában igyekszik távolságot tartani a felvidéki magyar közösség érdekeinek markáns felvállalásától, abban a reményben, hogy a pártjától elfordult szlovák szavazók egy részét visszaszerezheti.

A Magyar Közösség Pártja szeptemberi kongresszusán a küldöttek Menyhárt József elnököt is államfőjelöltté választották. Az MKP öt évvel ezelőtt Bárdos Gyula jelölésével először indított államfőjelöltet, jövőre Menyhárt József személyében újra lesz választható alternatívája a felvidéki magyarságnak.         

Az írás megjelent a Magyar7 2018/51. számában.

belpolitikai összefoglaló
Galéria
+4 kép a galériában
Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.