Szijjártó Péter: a külhoni magyaroknak is az az érdeke, hogy a magyar nemzet erős legyen

Rendkívül impozáns helyen nyílt meg Magyarország nagykövetsége. A Grassalkovich palota szomszédságában, egy 1898-ban épült, s most átépített történelmi épületen leng a magyar zászló. Miért döntöttek úgy, hogy 10 év után Pozsony belvárosába költöznek?

A világ minden pontján fontos, hogy a nagykövetség kifejezze az adott országgal fennálló kapcsolatunk jelentőséget. Nemrégiben Washingtonban is új épületet vásároltunk, végre a belvárosban, közel a Fehér Házhoz van a magyar külképviselet. Pozsonyban sem volt eddig méltó elhelyezésünk, az eddigi épület alkalmatlan volt külképviseleti helyszínnek,  nem mutatta kellőképpen a kétoldalú kapcsolatok fontosságát. Az új hely azt jelzi, hogy Magyarország Szlovákiára mint az egyik legfontosabb szövetségesére tekint, és világosan mutatja a kétoldalú kapcsolatoknak a szorosságát is, amely az elmúlt időszakban mindenki számára egyértelművé vált.

Magyarország választásokra készül, lassan lezárul a négyéves időszak, ez tehát a számvetés ideje is lehet. A magyar–szlovák kapcsolatok nagyon intenzívek voltak, és nemcsak a visegrádi és az európai politika olvasatában. Ön hogyan értékeli, ez alatt a kormányzati ciklus alatt honnan hová sikerült elérni a viszonyrendszer építésben, a felvidéki magyarság helyzetét is figyelembe véve?  

Nem túlzás kijelenteni, a magyar–szlovák kapcsolatok soha nem voltak olyan jók és kiegyensúlyozottak, mint manapság. Ezzel természetesen nem állítom azt, hogy nincsenek nyitott kérdések, kihívások, vagy nincsenek olyan ügyek, amelyeket meg kellene oldani. Az azonban kétségtelen, hogy most a legjobb a két ország viszonya. Vannak komoly sikertörténeteink. A kétoldalú kereskedelmi forgalom tavaly évvégére megközelíttette a 10 milliárd eurót, Szlovákia a harmadik legfontosabb kereskedelmi partnerünk, a magyar vállalatok számára Szlovákia az egyik legfontosabb befektetési célország. Az energiabiztonságunk szempontjából kritikus fontosságú volt, hogy összekötöttük a két ország gázvezetékrendszerét, megállapodtunk abban, hogy két ponton összekötjük a villamosenergia-hálózatunkat, számtalan új határátkelési lehetőséget adtunk át, s ezzel lecsökkentettük 20 km-re a határátkelő pontok közötti átlagos távolságot. Ugyanakkor a magyar közösség szempontjából még számos megoldandó kérdés van. Nem lenne azonban fair, ha eltagadnánk, hogy vannak előrelépések. Példa erre a szlovák kormány legutóbbi döntése, mellyel megemelte a nemzetiségi iskoláknak adott normatív támogatást, s ezzel kiszámíthatóbbá tette a működésüket. Szintén örülhetünk a vasúti kétnyelvűség ügyének vagy annak, hogy a polgári peres eljárásokban a kisebbségi nyelv használatát lehetővé tették, és akkor a kisiskolák megmentéséről még nem is beszéltem. De továbbra is megoldatlan például a kettős állampolgárság ügye. Mégis, azáltal, hogy közös sikertörténeteket tudtunk építeni, nemzetiségi területen is folyamatosan született egy-egy pozitív döntés. Ha az ellenkező stratégiát választjuk és nem lettünk volna hajlandóak semmilyen együttműködésre mindaddig, amíg a nemzetiségi kérdések nem oldódnak meg, nem tudtunk volna ennyi mindent elérni, sőt, semmit nem értünk volna el. Jó döntés volt, hogy az érzékeny kérdések megoldása érdekében közös sikertörténetekkel alapozzuk meg a bizalmat, arról nem is szólva, hogy az európai kihívások és a Brüsszelből jövő nyomásgyakorlás is szükségszerűvé tette a szoros együttműködést.

A kölcsönös jó viszony jelentheti azt, hogy az érzékeny kérdések – mindenekelőtt a kettős állampolgárság ügye – most már mielőbb, belátható időn belül napirendre kerüljenek?

Ezek a kérdések folyamatosan napirenden vannak, és nem is kerülhetnek le onnan. Ha a sikertörténeteinket az eddigi ütemben tudjuk építeni, akkor eljön az az idő, amikor az eddig megoldatlan érzékeny témákat elő lehet venni, mégpedig a megoldás sikerének a reményével. Ehhez jó időzítésre van szükség. A rossz időzítés hosszú évek munkáját rombolhatja le. Nyilván mindenkinek az az érdeke, hogy jó kapcsolat legyen az anyaország és Szlovákia között, mert az megkönnyíti az itt élők helyzetét.

Ebben a viszonyrendszerben a mozgásteret mennyire határozza meg az, hogy az MKP a magyar kormány stratégiai partnere, parlamenten kívüli térből politizálva, ugyanakkor a szlovák kormányban ott van a Most–Híd vegyes párt.

Nekünk ez ügyben világos az álláspontunk, mi a határon túli területeken mindenhol stratégiai partnernek a magyar pártokat tartjuk, és Szlovákiában magyarként egyetlenegy párt azonosítja magát, ez pedig a Magyar Közösség Pártja.

Orbán Viktor a legutóbbi budapesti V4-es csúcstalálkozón úgy fogalmazott, hogy magyar–szlovák viszonylatban még nagyon sok és komoly tervük van a további fejlesztésekre, az infrastrukturális összeköttetések növelésére. Milyen újabb beruházásokra lehet számítani?

Eddig is nagyon sok fontos döntés született már. Újraindítottuk a vasúti közlekedést Győr és Pozsony között, december 10-étől napi öt vonatpár jár, s ezzel háromra növeltük azoknak a vasúti átkötéseknek a számát, ahol van személyközlekedés. 2019 végére elkészül az autópálya-átkötés Rajkánál, s ez teljes távon összeköti majd Budapestet Pozsonnyal. Készül a Miskolc–Kassa autópálya magyarországi szakasza is, hamarosan egész Kassáig autópályán lehet majd menni, vagyis Pozsony és Kassa között Budapesten és Miskolcon át meglesz a teljes autópálya összeköttetés. Építjük a komáromi Duna hidat, és már kormánydöntés van arról is, hogy megépül az a gázvezeték-szakasz, amely a városföldi magyar gázelosztó központot összeköti Vecséssel, a magyar–szlovák vezeték magyarországi végpontjával. Ez azt jelenti, ha az amerikaiak elkezdik kitermelni a gázt a Fekete-tengeren, azt Magyarországon keresztül el lehet majd szállítani Szlovákiába is, tehát végre létrejön az észak-dél irányú gázinfrastruktúra. Erről Közép-Európában már régóta szó van, de az érdemi tettek mindeddig hiányoztak. Az észak-déli energiafolyosó következtében nemcsak Magyarország, de Szlovákia energiaellátásának a biztonsága is javulni fog.

A magyar kormány vetette fel a Győrt Dunaszerdahellyel összekötő négysávos gyorsforgalmi út megépítését, amely a csallóköziek helyzetét is könnyítené, de a nyilatkozatok alapján a szlovák közlekedési tárca ezt nem támogatta. Van az ügyben előrelépés?

Erről az útszakaszról még tárgyalunk, a szlovákok is szeretnék fejleszteni, de négysávos útnak itt nem látják értelmét. Figyelembe kell vennünk, hogy csak olyan beruházásokat tudunk végrehajtani, ami mindkét félnek az érdeke, mert ezekhez a beruházásokhoz kétoldalú megállapodás kell.

Szlovák térfélen állt meg az Ipoly-hidak kérdése is, holott még egy 2012-es kormányközi megállapodás is rögzítette öt híd megépítését. Magyarország már kezdeményezte, hogy Szlovákiában ez a kérdés megyei hatáskörből kerüljön át kormányzati hatáskörbe. Lát erre reális esélyt?

Peter Žiga miniszter úrral többször tárgyaltam erről, s arról biztosított, hogy minden feltétel adott lesz a kellő időben. Folynak a tárgyalások Peter Kažimír miniszter úrral is, mert 750 ezer euró önrészre van még szükség a szlovák oldalon. Jelenleg két Ipoly-híd, egy kompösszeköttetés és két közúti összeköttetés van a rövidtávú preferencialistán. Ezt az öt beruházást gyorsan végre tudnánk hajtani, tekintve, hogy már beadtuk a pályázatot az uniós forrásra. Ebben a kérdésben is van tehát előrelépés, az elmúlt évek tapasztalata azt mutatja, a szlovák félnek is az érdeke, hogy a nyugat-európaihoz közelítsük a határátlépési sűrűséget, mert nagyon messze vagyunk még a nyugati gyakorlattól. A magyar–szlovák határon az átlagos távolság az átlépési lehetőségek között 20 km, Nyugat-Európában ez 2,5-3 km.

Az országos beruházásokon túl nagyon sok program indult a felvidéki magyarság helyzetének megerősítésére is - Köldökzsinór Program, óvodafejlesztés, egyházi épületek felújítása... A külgazdasági tárcához tartozik a Gazdaságfejlesztési Program, amely a vállalkozók és őstermelők megsegítését célozza. A 16,6 millió eurós pályázatot tavaly ősszel hirdették meg. Milyen eredményességet mutat a pályázat kiértékelése?

A pályázatokat bíráló bizottság 5,4 milliárd forintnyi kérelmet ítélt meg győztesnek. Két kategóriában lehetett jelentkezni, egyrészt a gazdák, az őstermelők támogatására, másrészt a kis- és közepes vállalkozók eszközbeszerzésére írták ki a pályázatot.  A támogatásnak megvan a költségvetési fedezete, ugyanis február 3-án a kormány jóváhagyott újabb négymilliárd forintot a már meglévő kétmilliárdhoz, tehát az 5,4 milliárd forintnyi összeg kifizetéséhez a teljes forrás rendelkezésünkre áll. A Széchenyi Programiroda honlapjára már felkerültek a sikeresen pályázók, most kezdődött meg a kiértesítés, és februárban, március elején a vonatkozó szerződéseket meg is kötjük. 15 ezer euró volt az egy pályázat által igényelhető összeg. A kiírásra 1646 pályázat érkezett, s ebből 1521 lett sikeres.

A számok is jelzik, nagy volt az érdeklődés, lesz folytatása a programnak?

Természetesen, lesz folytatás, de a szlovák féllel egyeztetnünk kell. Ez a pályázati kiírás és lebonyolítás is a szlovák kormánnyal lefolytatott egyeztetés alapján zajlott.

Eszerint a következő forduló még beárazva nincs...

Nem, összegről még nem beszélhetünk. De a többi határon túli térségben az első sikeres szárnybontás után mindenhol folytattuk a pályáztatást. Erdélyben most ér véget az első kör, a Vajdaságban és a Kárpátalján azonban már korábban indult a program, és azóta is folyamatos a támogatás, ugyanígy lesz a Felvidéken is.

A kisebbségek szempontjából kulcsfontosságú az európai polgári kezdeményezés, a Minority SafePack, amely esélyt adna az őshonos kisebbségek jogállásának európai rendezésére. Múlt heti hír, hogy a szükséges  egymillióból 600 ezer aláírás gyűlt össze, jogosak a félelmek, hogy sikeres lesz-e a petíció. Egyes vélemények szerint Magyarországon még e téren vannak tartalékok.

A napokban az RMDSZ elnökével, Kelemen Hunor úrral egyeztettem Bukarestben, és optimista jövőképpel biztatott ebben a kérdésben. Õ úgy látja, össze fog jönni a szükséges számú aláírás, azzal együtt, hogy Magyarországról is várják a támogatókat. Nyilvánvalóan, ha van egy olyan ügy, amelyet a határon túli magyarok felkarolnak, az élvezi a magyarok támogatását is.

A magyar–szlovák kapcsolatokban is meghatározó a visegrádi együttműködés, amely a négy ország közös érdekérvényesítésében 2015-től, a tömeges migráció megindulásától új lendületet kapott. A betelepítési kvóták közös elutasítása miatt a V4-ek élesen szembekerültek az Európai Unió álláspontjával. Láthatóak a brüsszeli törekvések, ahogy megpróbálják ezt a szövetséget szétfeszíteni, szankciókkal fenyegetni, s ezzel gyengíteni. Képes lesz továbbra is ellenállni a négy ország?

A visegrádi csoport bebizonyította, hogy Európában ez a legszorosabb és leghatékonyabb együttműködés. A visegrádi együttműködés fölött mindig kongatják a vészharangot, mindenki azt vizionálja, hogy holnaptól már nem is létezik, ehhez képest a legnagyobb támadások és nyomásgyakorlás közepette is ez a szövetség csak még szorosabb lett. A négy ország egyértelműen kiáll egymás mellett is, és a közös pozíció mellett is az unió jövőjét érintő legfontosabb kérdésekben. Legföljebb kívánság, avagy ábránd egyes nyugat-európai barátaink részéről, hogy a visegrádi együttműködést meg lehet törni fontos kérdések mentén. Nem lehet! Ezt már számtalanszor bebizonyítottuk, és ez a jövőben is így lesz.

A szlovák kormányfő Robert Fico ugyanakkor gyakran hangoztatja, hogy Szlovákia számára prioritás a mag-Európához való tartozás, amiből sokan arra következtetnek, hogy az egység mégsem olyan erős, lehetnek törésvonalak.

Teljesen egységes visegrádi csoport van, és a kiállás is teljesen egységes.  Ha valaki látta két hete a miniszterelnökök panelbeszélgetését a budapesti V4-es csúcstalálkozón, az egyértelműen meggyőződhetett róla, hogy nincsenek törésvonalak, ez a szövetség erős lábakon áll.  

Mindenesetre egyik próbája is lehet, ha netán napirendre kerülne az Európai Tanácsban Varsó szavazati jogától való megfosztása. Miroslav Lajèák külügyminiszter az egyik napilapnak nyilatkozva úgy fogalmazott, Szlovákia nem foglal hangosan állást Varsó és Budapest EU-val folytatott vitájában.

Nem tudom, hogy a többi ország konkrétan milyen tervekben gondolkodik, ha adott esetben szavazás lenne az Európai Tanácsban a Lengyelország elleni szankciók kapcsán, ez esetben én a magunk álláspontjáért tudok felelősséget vállalni. Mi minden olyan döntés ellen szavazunk majd, ami a lengyeleket bármiféle szankcióval fenyegetné.

Beszélgetésünk előtt pár órával tették közzé az ENSZ migrációs csomagját. A magyar kormány már jelezte, hogy az előzetes információk alapján nem ért egyet az abban foglaltakkal, és akár a tárgyalássorozatból is kilép. A többi ország ez ügyben még nem nyilatkozott. Nem maradhatnak ebben a kérdésben egyedül, illetve milyen következményekkel járna a tárgyalásból való kilépés?

Az átfogó vélemény kialakításához teljes mértékben ismerni kell a dokumentumot. Most tanulmányozzuk, mit tartalmaz ez a globális migrációs csomag az első előterjesztésben, és amennyiben úgy látjuk, hogy a tervezet teljes mértékben migrációpárti, homlokegyenest ellentétes a magyar állásponttal és érdekekkel, akkor azt fogom javasolni a kormánynak, hogy lépjünk ki a tárgyalássorozatból.

Magyarország választásokra készül. A jelek szerint a külhoni magyarok ezúttal sem maradtak ki a negatív, avagy hecckampányból, a választójog ismét tematizálja a kampányt. Van, aki a külhoniak szavazati joga ellen még aláírásgyűjtést is kezdett. Kívülről úgy tűnik, nagy szerepet játszik ez a kérdés a magyar belpolitikában. 

A magyar nemzet ereje az egységében van. Ezt az egységet juttathatják kifejezésre a határon túli magyarok, azzal, hogy részt vesznek a Magyarország jövőjéről szóló döntésben. Ne hagyják magukat befolyásolni azok által, akik újra meg akarják osztani a magyar nemzetet, mert akik a magyar nemzet megosztására törekszenek, azok a magyar nemzet gyengítését akarják elérni. Biztos vagyok benne és hiszem, hogy a határon túli magyaroknak is az az érdekük, hogy a magyar nemzet erős legyen. A mi erőnk az egységünkben van, ezért én minden fórumon arra kérem a külhoni magyarokat, hogy vegyenek részt áprilisban a hazánk jövőjéről szóló legfontosabb döntésben.

Molnár Judit