Szentmise Guadalupei Szűzanya emléknapján

Latin-Amerikában él a földkerekség katolikusainak csaknem fele. A térség országai közül elsőnek Haiti nyerte vissza nemzeti függetlenségét 207 évvel ezelőtt, 1804-ben. Az utolsó, az Egyesült Királysághoz tartozó Belize, mindössze 30 éve, 1981-ben vált önállóvá.

A Szentatya elfogadta a Latin-Amerikai Pápai Bizottság kérését és csatlakozott azokhoz a megemlékezésekhez, amelyek a pápák által a „remény földrészén” zajlanak a bicentenárium alkalmából. A katolikus egyház ezzel a szertartással eredeti módon járul hozzá a megemlékezéshez a történelmi igazság fényében, hogy jobban megvilágítsa Latin-Amerika jelenlegi helyzetét, előmozdítva a béke és az igazságosság jövőjét.

A pápai szentmise kezdeményezője, a Latin-Amerikai Püspöki Bizottság (CAL) közleménye szerint ez a fontos esemény XVI. Benedek pápa egyfajta „spirituális zarándoklata” a latin-amerikai és karibi országokba. A Bizottságot XII. Piusz pápa hozta létre 1958-ban. A szertartás elején minden latin-amerikai ország képviseletében két-két fiatal hétfőn délután öt órakor a nemzet zászlójával bevonult a Szent Péter bazilika központi hajójába és lerótta tiszteletét a Guadalupei Szűzanya kegyképe előtt, amelyet az oltárnál helyeztek el.

Tagadhatatlan, hogy a Mária tisztelet a latin-amerikai kereszténység egyik legfőbb jellemzője. A Szűzanya jelen van az Újvilágban a kereszténység megjelenésének kezdetétől fogva. A Mária tisztelet tehát olyan élő történelmi kifejezésmódja a keresztény hitéletnek, amely szorosan összefügg önazonosságával.

A Guadalupei Szűzanya 1531-ben jelent meg egy bennszülött indiánnak, Juan Diegónak, a mai Mexikóváros közelében. A látomás arra buzdította az egyszerű bennszülöttet, hogy menjen el a helyi ferences püspökhöz és építtessen vele templomot a jelenés helyén. A főpásztor nem hitt a látnoknak, akit arra kért, hogy hozzon egy bizonyítékot a jelenésről. A Szűzanya a legközelebbi találkozás alkalmával megjelölte azt a helyet, ahol a téli évszak ellenére rózsák nyíltak. Juan Diego egyszerű köntösében gyűjtötte össze a rózsákat és elvitte azokat Zumarraga püspökhöz. A főpásztor térdre hullott az elé táruló látvány előtt: a bennszülött szegényes öltözete, tilmája a Szűzanya képmásává változott.

A rózsák helyén megépült a Miasszonyunk székesegyház, amely ma is őrzi az eredeti, számtalan tudományos vizsgálatnak alávetett kegyképet. A világ leglátogatottabb kegyhelye évente csaknem 20 millió zarándokot vonz. II. János Pál pápa 2002-ben iktatta a szentek sorába Juan Diegót.

A „tilma” nevet viselő agávé szálakból font köntösön egy 143 cm-es kegykép látható. A kreol arcvonású, mesztic Szűzanyát a mexikóiak szeretetteljesen Virgen Morena- nak nevezik. Õ a napba öltözött asszony, akit napsugarak vesznek körül, lába alatt a hold. A kegykép alján egy kis angyal látható, akinek szárnyait piros, fehér és zöld tollak díszítik. A Szűzanya vállát azúr köpeny borítja, míg rózsaszínű ruháján aranycsillagok ragyognak. Sötétviola öve azték szokás szerint jelzi, hogy áldott állapotban van. A tudományos vizsgálatokat már 1666-ban megkezdték és legutóbb a NASA mérnökei kerestek magyarázatot a tilmával kapcsolatos kérdésekre, a rendelkezésükre álló legmodernebb eszközökkel.

Megállapították többek között, hogy a szövet hőmérséklete állandóan 36,6 fok, mint egy élő ember testhőmérséklete. Mária övéhez sztetoszkópot közelítettek, amellyel tisztán kivehetővé vált a magzat szívverése – 115 pulzus percenként. Szemorvosi műszerekkel is megvizsgálták a kegyképet és felfedezték, hogy az ideghártya összehúzódik. A Mária köpenyén látható csillagok állása pontosan megfelel a valóságnak, úgy helyezkednek el, mint ahogy a mexikói égbolton a téli napforduló idején.

A NASA tudósai szerint a tilmán látható színek nem állíthatók elő földi eszközökkel. A festés a szövet felett lebeg, anélkül, hogy ahhoz hozzáérne.

A Szűzanya nyakában látható kereszt a kereszténység inkulturációját jelképezi az azték társadalomban.