2015. április 13., 11:10

Szeleczky Zitára emlékeztek Tornalján

TORNALJA. Születésének 100. évfordulója alkalmából egynapos kiállítással emlékeztek Szeleczky Zita filmszínésznőre. A Rákóczi Magyar Ház nagyterme zsúfolásig megtelt a Majoros Albína magángyűjteményéből kiállított emlékkiállításon.
201504131104360.66.jpg
Galéria
+3 kép a galériában


Majoros Albína, a kiállítás ötletgazdája, magángyűjtő Szeleczky Zitával 1989-óta levelezésben állt, háromszor találkozott vele, a színésznő meghívta őt az előadó estjeire is, tartotta vele a kapcsolatot egészen a haláláig. "A gyűjtőszenvedélyem nemcsak róla szól, hiszen a pályatársak fényképalbumát is kiállítottam, és a pályatársak könyveit, a művésznőről szóló szép idézeteket is felkutattam."

Szeleczky Zita 1915. április 20-án született Budapesten. 1936-44 között 26 magyar film főszerepét alakította. Tagja volt a Nemzeti Színháznak, a Fővárosi Operettszínháznak, de vendégszerepelt a Madách Színházban is. A második világháború után Argentínába költözött, majd 1962-ben az Amerikai Egyesült Államokban telepedett le. 30 éven keresztül a világ magyar településeit látogatta önálló műsoraival. 1996-ban hazatelepült, utolsó éveit Érden élte le.


A kiállítás megnyitóján ott volt Szeleczky Zita gondozója, Lőkös Emőke is, Szuhafőről.  
"Amikor hazajött 1996. október 17-én nem úgy fogadtuk őt, ahogy szerettük volna. S ezt máig nagyon sajnálom. Egyszer azt mondta nekem: megbánta, hogy hazajött. De ennek nem az ország volt az oka, hanem talán az, hogy akkor már beteg és elesett volt, megöregedett.  Ugyanakkor optimista volt, melegszivű, és segítőkész, neki a pohár mindig félig tele, és nem félig üres volt."

 

A megemlékezésen hangfelvételekkel idézték a filmszínésznőt, valamint kronológiai sorrendben állított tablókon követhették pályaútját. Jelen volt Szeleczky Zita keresztfia, a ma Budapesten élő vitéz Jávor Zoltán is. "Egy csoda volt, fantasztikusan nagy művész volt és egészen különlegesen nagy magyar ember és mélyen Isten hívő."

Majoros Albína több évtizedes gyűjtőmunkája - elsősorban levelek, fényképek, a művésznő személyes tárgyai - által próbált méltó emléket állítani a Magyar Köztársaság Érdemrend Középkeresztjével is kitüntetett filmcsillagnak. A kiállított darabok között látható volt például az a sál is, amit a színésznő az 1943-ban készült Sziámi macska című film forgatása során viselt.

201504131104360.66.jpg
Galéria
+3 kép a galériában
Megosztás