Simon Attila: a Beneš-dekrétumok érintettjeitől bocsánatot kellene kérni

Portálunk kérdésére, hogy milyen következményekkel járna a Beneš-dekrétumok esetleges hatálytalanítása, Simon Attila történész, a révkomáromi Selye János Egyetem tanszékvezető docense fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy ez valóban egy hipotetikus kérdés, illetve a Beneš-dekrétumok kifejezés valójában több tucat dekrétumot jelent, amelyeknek csak a kisebb része érintette a németeket és a magyarokat.

„Nem vagyok jogász, így jogi szempontból a Beneš-dekrétumok érvényességéről nem tudok határozottan nyilatkozni. Történészként és állampolgárként azonban úgy vélem: nyilvánvalóan vannak olyan Beneš-dekrétumok, amelyek az én megítélésem szerint ma már nem érvényesek. Azért nem, mert például én szlovák állampolgár vagyok, és rám mégsem vonatkozik az, hogy a hatóságok tőlem is megvonták az állampolgárságot. Azok között azonban olyan dekrétumok is vannak, amelyeknek a kihatása mindmáig érvényes, illetve hosszú távon is érezhető, s emiatt problémát jelentenek“.

Simon elsősorban a vagyonnal kapcsolatos dekrétumokra utalt, hiszen a rendszerváltás utáni restitúciós törvényeket úgy fogalmazták meg, hogy tulajdonképpen érvényben hagyták a Beneš-dekrétumok vagyoni rendelkezéseit. „Például a református egyháznak a vagyona is összefügg ezzel a kérdéssel. Úgy gondolom, hogy jogilag még számos kérdést kellene megoldani“ – jegyezte meg.

Simon Attila elmondta azt is, ha rá bíznák ennek a problémakörnek a megoldását, akkor elsősorban az emberek, illetve a szlovák és a cseh társadalom fejében hatálytalanítaná ezeket a mindmáig ott élő beneši törvényeket.

„Ehhez azonban az állam aktív közreműködése kellene, tehát szlovák részről végre hivatalosan ki kellene mondani: ezek a törvények bűnös dolgok voltak, igazságtalanok voltak. Azoktól, akiket ezek érintettek, mindenképpen elnézést kellene kérni! Nagyon fontos lenne, hogy ha az egyéni szintű kárpótlás már nem lehetséges, akkor legalább valamiféle jelképes kárpótlást kellene érvényesíteni“ – véli a történész.

Köztudott, hogy a II. világháború után elkobozták az itteni magyar szervezetek vagyonát, például a Masaryk Akadémia és a Szlovákiai Magyar Közművelődési Egyesületét is. „Nos, az efféle elkobzásokat valamiképp kárpótolni lehetne. Az állam ezen intézményeknek, egyesületeknek, illetve azok jogutódjainak és a református egyháznak felajánlhatna például épületeket, különféle ingatlanokat stb. Szerintem ez így lenne helyes“ – szögezte le.

A Fórum Kisebbségkutató Intézet igazgatója azt nem kívánta konkretizálni, hogy pontosan ki is hatálytalaníthatná a Beneš-dekrétumokat. Szerinte ugyanis bizonyos dolgok még ma is érvényesek, mások azonban már nem – ez tehát egy nagyon bonyolult kérdéskör.

Végül 1989-et, illetve az elszalasztott esélyt idézte fel: „Rögtön a rendszerváltás után Václav Havel köztársasági elnök úr asztalán már ott feküdt az arról szóló határozat, hogy bocsánatot kell kérni a magyaroktól, és valamiféle jelképes kárpótlást kell nyújtani nekik. Csakhát ezt aztán valakik megfúrták – egyébként részben magyar oldalról is...“.

A kérdést másképp ítéli meg Dušan Kováè szlovák és Jan Rychlík  cseh történész is. Míg előbbi szerint a dekrétumok hatálytalanításának nem lenne semmi gyakorlati jelentősége, cseh kollégája úgy véli, azt meg kellene lépni.

"A hatálytalanítással semmi sem történne, ezért az értelmetlen dolog lenne. A további törvények, rendelkezések és szabályozások ugyanis odavezettek, hogy ezek a dekrétumok manapság már csak történelmi dokumentumnak minősülnek" – magyarázta a TASR hírügynökségnek Dušan Kováè szlovák történész.

Jan Rychlík azonban különbséget tesz a kezdettől fogva történő hatálytalanítás (ex tunc) és a mostantól kezdődő hatálytalanítás (ex nunc) között. Míg szerinte az első technikai okokból nem lehetséges, a második azonban lehetséges.

"A kezdettől fogva történő hatálytalanítás azért lehetetlen, mert az teljeskörű káoszt váltana ki a vagyonjogi viszonyok terén. A mostantól kezdődő hatálytalanítás pedig azért lehetséges, mert az ilyen intézkedés nem változtat a fennálló vagyonjogi viszonyokon. Egy erkölcsi értékű gesztusról lenne szó, s én személyesen járnék közben egy ilyen megoldás érdekében“ – fejtette ki a cseh történész.

Rychlík azt gondolja, hogy senkinek sem kell tartania a hajdani német és magyar tulajdonosok vagyoni jellegű követeléseitől. "Az efféle követelések érvényesítéséhez az államnak speciális jogi előírást kellene kiadnia. Azt azonban nem tartom reálisnak" – egészítette ki az elmondottakat.

Kováè viszont azt hangsúlyozza, hogy a Beneš-dekrétumok különféle kérdéseket érintettek. Általában Beneš-dekrétumok alatt azokat a rendelkezéseket értik, amelyek a nemzeti kisebbségeket – a németeket és a magyarokat érintették. Azok azonban csak az egésznek a töredékeit képezték" – hangsúlyozta a szlovák történész, hozzátéve, hogy a magyar kisebbséget a Csehszlovák Köztársaságból nem utasították ki úgy, mint a németeket.

A Beneš-dekrétumok kérdésének egyes politikusok általi megnyitása kapcsán leszögezte: egyesek azt sem tudták, hogy valójában miről is van szó.

"A rendeletek tárgyát a németek, a magyarok, a kollaboránsok és az állampolgárságuktól megfosztott árulók képezték. A illetékesek azzal számoltak, hogy ők ki lesznek telepítve. A magyarokat aztán mégsem telepítették ki, mivel azzal nem értettek egyet a szövetségesek. Aztkövetően állampolgárságot kaptak. Manapság a dekrétumok történelmi ténynek számítanak, s azok hatálytalanításának semmiféle gyakorlati jelentősége nem lenne. Az ország jogrendszerében, az alkotmányban és a törvényekben elutasítják a kollektív bűnösség elvét" – emelte ki Kováè.

Rychlík úgy véli: éppen a német lakosság Csehszlovákiából történő kiűzése miatt ezen dekrétumok problémakörére másoknál érzékenyebben tekintenek a csehek.

"Azt gondolom, hogy azok a csehek is, akik ezt a kikényszerített kitoloncolást nyilvánosan védelmezik, a lelkük mélyén tudatosítják: antihumánus tettről volt szó. A Szlovákiában élő magyarok odahaza maradtak, s az összes perpatvar és probléma ellenére a szlovákok és a magyarok együttélése működik, tehát ez a tényező itt nem számít" – véli Rychlík.

A cseh történész nem titkolja, hogy a németek, a magyarok és a nemzetárulók vagyonának elkobzásáról szóló dekrétumokat antihumánusnak tartja. "Az évszázadok óta itt élő németek esetében a vagyonelkobzás és az egész német nemzetiségi csoport aztkövető kitelepítése nem volt és ma sincs összhangban a jogállam alapelveivel, illetve az akkor hatályos alkotmányos renddel" – jelentette ki Rychlík.

A tömeges vagyonelkobzásra és a kisebbségben élő németek kitelepítésére azok a bűncselekmények sem jelenthetnek mentséget, amelyeket a németek és a magyarok követtek el. "Azokért csak konkrét személyeket lehetett volna megbüntetni, nem pedig a nemzetiségi csoport egészét" – hangsúlyozta a cseh szakember.