Šebej: az állampolgárság kérdésére is választ nyújthatna a szlovák-magyar alapszerződés
POZSONY. A Szlovákia és Magyarország között megköttetett jó szomszédságról és baráti együttműködésről szóló szerződésnek 20 év elteltével is megvan a jelentősége. Bizonyos részei ugyan nem aktuálisak, ám felülírása nem sürgős feladat. Amennyiben sor kerülne módosítására, a szerződésbe belefoglaltathatna az állampolgárság odaítélésének problematikája – véli František Šebej, a Most-Híd képviselője, a parlament külügyi bizottságának elnöke.
František Šebej szerint jó, hogy anno aláírásra került a két szomszédos ország, Szlovákia és Magyarország közti egyezmény, mert maga a szerződés is hozzájárult a két ország kapcsolatainak javulásához. „A józan ész lépése volt ez. Nem szívesen ismerem be, hogy Vladimír Meèiarba szorulhatott egy csipetnyi józan ész, ám ez a szerződés ennek tanúbizonysága volt. Ez az egyike azon kevés jó dolognak, amik a múltban történtek” – nyilatkozta Šebej.
A parlament külügyi bizottságának elnöke megjegyezte, hogy Magyarország megsértette a két állam közti szerződést, amikor nem egyeztetett Szlovákiával az egyszerűsített állampolgárság odaítélésének kérdésében, s Budapest ezen lépését nem helyesli. Ugyanakkor Pozsony reakcióját is eltúlzottnak tartja, amely azzal válaszol, hogy megfosztja szlovák állampolgárságától azt, aki más ország állampolgárságát veszi fel. „Véleményem szerint valamiféle szerződéses viszony formájában kellene megoldani az állampolgársági kérdés problematikáját. Jó lenne, ha ezek a kapcsolatok rendeződnének” – jegyezte meg a politikus.
František Šebej a szerződés jóváhagyásának időszakára is visszatekintett. „Több vitatott pontja is volt. Nem csupán a Trianon okozta trauma, amelyet kihasználtak, hanem a Beneš dekrétumok visszhangja és a Bős–Nagymarosi Vízlépcsőrendszer elmaradt megépítése. Nagymarost meg sem építették" - emlékeztetett.
Az 1995. március 19-én a jószomszédi kapcsolatokról és a baráti együttműködésről megkötött kétoldalú szerződés kapcsán a honatya értékelte, hogy a dokumentum kitér a két ország közti határok sérthetetlenségére. „A szerződő felek szavatolják közös határaik érinthetetlenségét, kifejezvén, hogy egyik félnek sincsenek a másikkal szemben területi követelései” – mutatott rá hozzátéve, hogy a szerződő felek az országaikban élő kisebbségekkel való méltányos bánásmód tekintetében is megegyeztek.
A szerződés tető alá hozásának Šebej szerint a gazdasági kapcsolatok tekintetében is volt hozadéka. „Ennek a szerződésnek az eredményeként is számos határokon átívelő projekt került megvalósításra” – jegyezte meg a Most-Híd parlamenti képviselője, akinek elmondása szerint még mindig akadnak tervezetek, amelyeket jó lenne realizálni. Ilyennek tartja például a földgáz, valamint kőolajvezetékek kérdését. „Közös érdekünk Magyarországgal, hogy a kulcsfontosságú vezetékek, mint amilyen például az észak-déli áramlat, sem Magyarországot, sem pedig Szlovákiát ne kerüljék el” – mondta Šebej.
A parlament külügyi bizottságának elnöke megállapította, 20 évvel a szerződés megkötését követően elmondható, hogy jelentős változáson estek át a szlovák-magyar kapcsolatok, azt azonban nem tudja megmondani, mi segített ezen a téren leginkább. Nem tudja megítélni, hogy vajon az alapszerződés vagy az európai uniós és a NATO tagság volt-e esetleg a legmeghatározóbb ebben a tekintetben. Úgy véli azonban: jó, hogy a szerződés létezik.
A Szlovák Köztársaság és a Magyar Köztársaság közti szerződésnek szimbolikus jelentősége van, de ezen államok szempontjából szükséges volt. Mindezt Dušan Kováè, történész nyilatkozta a TASR hírügynökségnek a két ország közti jó szomszédsági és baráti kapcsolatokról szóló alapszerződés ratifikációjának 20. évfordulója alkalmából. „Az ilyen szerződések alapvetően szimbolikus jelentőséggel bírnak, ám tekintettel a kölcsönös szlovák-magyar kapcsolatok bonyolultságára, létrejötte idején alapvető jelentősége volt. Kimondta, hogy a két állam kölcsönös tiszteletben tartja egymást és jószomszédi kapcsolatokat kívánnak ápolni egymással” – magyarázta Kováè, aki szerint egyes esetekben természetes, magától értetődő folyamatokról van szó, amelyekhez nincs szükség semmiféle szerződésre. „Szlovákia és Magyarország esetében azonban erre szükség volt” – nyomatékosította a történész.
A kérdésre, hogy a dokumentum beváltotta-e az előzetesen hozzá fűzött reményeket, a szakember úgy felelt, hogy mindkét ország az EU tagállama és kölcsönös tiszteletben tartják egymást. „Tulajdonképpen ez uniós tagságukból is következik. Talán ez a legfontosabb, amit ettől a szerződéstől remélni lehetett. Aki ettől többet várt, az most talán csalódott, de a kölcsönös kapcsolatok együttesével semmilyen szerződés nem foglalkozik és nem is oldhatja meg. Ez a feladat a két ország polgáraira vár” – véli a történész. Éppen ezért azt feltételezi, hogy a két nemzet közti viszony a szerződéssel nem változott meg jelentős mértékben, s mivel ez a polgárok ügye, ehhez még időre van szükség.
Miroslav Lajèák külügyminiszter még 2010-ben úgy fogalmazott, éppen az alapszerződés mechanizmusai bizonyultak a múltban hatásos eszköznek a két ország kölcsönös kapcsolataiban rejlő feszültség csillapításának és az érzékeny témák racionális és szakmai síkra való terelésének tekintetében. Dušan Kováè azonban ezzel nem ért egyet. „A feszültségcsökkenés nem a szerződés mechanizmusainak köszönhető. Ez a politikusok, társadalmi szervezetek és a polgári tudatosság kérdése. A szerződés nem képes megakadályozni a nacionalista, uszító agitációt és a polgárokat sem képes ettől megvédeni. Maguknak kell rálelniük az utakra, amelyek mentén ez a nacionalista magatartásmód elutasítható és ignorálható. Mindez azonban a szerződéstől függetlenül, azon kívül történik” – tette hozzá a Szlovák Tudományos Akadémia (SAV) történésze.
A parlament külügyi bizottságának elnöke megjegyezte, hogy Magyarország megsértette a két állam közti szerződést, amikor nem egyeztetett Szlovákiával az egyszerűsített állampolgárság odaítélésének kérdésében, s Budapest ezen lépését nem helyesli. Ugyanakkor Pozsony reakcióját is eltúlzottnak tartja, amely azzal válaszol, hogy megfosztja szlovák állampolgárságától azt, aki más ország állampolgárságát veszi fel. „Véleményem szerint valamiféle szerződéses viszony formájában kellene megoldani az állampolgársági kérdés problematikáját. Jó lenne, ha ezek a kapcsolatok rendeződnének” – jegyezte meg a politikus.
František Šebej a szerződés jóváhagyásának időszakára is visszatekintett. „Több vitatott pontja is volt. Nem csupán a Trianon okozta trauma, amelyet kihasználtak, hanem a Beneš dekrétumok visszhangja és a Bős–Nagymarosi Vízlépcsőrendszer elmaradt megépítése. Nagymarost meg sem építették" - emlékeztetett.
Az 1995. március 19-én a jószomszédi kapcsolatokról és a baráti együttműködésről megkötött kétoldalú szerződés kapcsán a honatya értékelte, hogy a dokumentum kitér a két ország közti határok sérthetetlenségére. „A szerződő felek szavatolják közös határaik érinthetetlenségét, kifejezvén, hogy egyik félnek sincsenek a másikkal szemben területi követelései” – mutatott rá hozzátéve, hogy a szerződő felek az országaikban élő kisebbségekkel való méltányos bánásmód tekintetében is megegyeztek.
A szerződés tető alá hozásának Šebej szerint a gazdasági kapcsolatok tekintetében is volt hozadéka. „Ennek a szerződésnek az eredményeként is számos határokon átívelő projekt került megvalósításra” – jegyezte meg a Most-Híd parlamenti képviselője, akinek elmondása szerint még mindig akadnak tervezetek, amelyeket jó lenne realizálni. Ilyennek tartja például a földgáz, valamint kőolajvezetékek kérdését. „Közös érdekünk Magyarországgal, hogy a kulcsfontosságú vezetékek, mint amilyen például az észak-déli áramlat, sem Magyarországot, sem pedig Szlovákiát ne kerüljék el” – mondta Šebej.
A parlament külügyi bizottságának elnöke megállapította, 20 évvel a szerződés megkötését követően elmondható, hogy jelentős változáson estek át a szlovák-magyar kapcsolatok, azt azonban nem tudja megmondani, mi segített ezen a téren leginkább. Nem tudja megítélni, hogy vajon az alapszerződés vagy az európai uniós és a NATO tagság volt-e esetleg a legmeghatározóbb ebben a tekintetben. Úgy véli azonban: jó, hogy a szerződés létezik.
A Szlovák Köztársaság és a Magyar Köztársaság közti szerződésnek szimbolikus jelentősége van, de ezen államok szempontjából szükséges volt. Mindezt Dušan Kováè, történész nyilatkozta a TASR hírügynökségnek a két ország közti jó szomszédsági és baráti kapcsolatokról szóló alapszerződés ratifikációjának 20. évfordulója alkalmából. „Az ilyen szerződések alapvetően szimbolikus jelentőséggel bírnak, ám tekintettel a kölcsönös szlovák-magyar kapcsolatok bonyolultságára, létrejötte idején alapvető jelentősége volt. Kimondta, hogy a két állam kölcsönös tiszteletben tartja egymást és jószomszédi kapcsolatokat kívánnak ápolni egymással” – magyarázta Kováè, aki szerint egyes esetekben természetes, magától értetődő folyamatokról van szó, amelyekhez nincs szükség semmiféle szerződésre. „Szlovákia és Magyarország esetében azonban erre szükség volt” – nyomatékosította a történész.
A kérdésre, hogy a dokumentum beváltotta-e az előzetesen hozzá fűzött reményeket, a szakember úgy felelt, hogy mindkét ország az EU tagállama és kölcsönös tiszteletben tartják egymást. „Tulajdonképpen ez uniós tagságukból is következik. Talán ez a legfontosabb, amit ettől a szerződéstől remélni lehetett. Aki ettől többet várt, az most talán csalódott, de a kölcsönös kapcsolatok együttesével semmilyen szerződés nem foglalkozik és nem is oldhatja meg. Ez a feladat a két ország polgáraira vár” – véli a történész. Éppen ezért azt feltételezi, hogy a két nemzet közti viszony a szerződéssel nem változott meg jelentős mértékben, s mivel ez a polgárok ügye, ehhez még időre van szükség.
Miroslav Lajèák külügyminiszter még 2010-ben úgy fogalmazott, éppen az alapszerződés mechanizmusai bizonyultak a múltban hatásos eszköznek a két ország kölcsönös kapcsolataiban rejlő feszültség csillapításának és az érzékeny témák racionális és szakmai síkra való terelésének tekintetében. Dušan Kováè azonban ezzel nem ért egyet. „A feszültségcsökkenés nem a szerződés mechanizmusainak köszönhető. Ez a politikusok, társadalmi szervezetek és a polgári tudatosság kérdése. A szerződés nem képes megakadályozni a nacionalista, uszító agitációt és a polgárokat sem képes ettől megvédeni. Maguknak kell rálelniük az utakra, amelyek mentén ez a nacionalista magatartásmód elutasítható és ignorálható. Mindez azonban a szerződéstől függetlenül, azon kívül történik” – tette hozzá a Szlovák Tudományos Akadémia (SAV) történésze.
Forrás
TASR
