Rekordmértékű az északi jégtakaró zsugorodása
WASHINGTON. Eddigi minimumát érte el nyáron az északi-sarkvidéki tengeri jég kiterjedése, meghaladva a 2007-es rekordot.
Elérte eddigi minimumát idén nyáron az északi-sarkvidéki tengeri jégkiterjedés mértéke, jóval a 2007-es korábbi rekord alá süllyedve kezdte meg szokásos őszi gyarapodását - hozták nyilvánosságra eredményeiket az amerikai Nemzeti Hó- és Jégadatközpont (NSIDC) szakemberei.
A jégkiterjedés mértéke valószínűleg szeptember 16-án érte el eddigi minimumát, amikor a Jeges-tenger mindössze 3,42 millió négyzetkilométerét borította jég, megdöntve a 33 éve kezdődött műholdas megfigyelések során rögzített összes rekordot. A változó időjárási feltételek miatt ezután tovább is zsugorodhatott a jég. A végső eredmények azonban csak októberre lesznek meg.
A 2007-es korábbi rekord augusztus 26-án dőlt meg, ezután a jégtakaró még három hétig zsugorodott. "Régóta tisztában vagyunk vele, hogy a bolygó felmelegedésének első és leglátványosabb változásait az Északi-sarkvidéken fogjuk észlelni, ám arra csak nagyon kevesen készültek fel közülünk, hogy ezek a változások ilyen gyorsan bekövetkeznek" - hangsúlyozta szerdai közleményében Mark Serreze, a központ igazgatója.
A nyári jégtakarónak nem csupán a kiterjedése, hanem a vastagsága is csökken: a napsugaraknak jobban ellenálló, többéves kemény jeget, viszonylag törékenyebb, szezonális jég váltja fel. "Az erős szezon végi olvadás a legkézzelfoghatóbb jele a fokozatos elvékonyodásnak - magyarázta a központ egyik munkatársa. - A jégnek ugyanis eléggé vékonynak kell lennie ahhoz, hogy naplemente után is tovább olvadjon."
Hűsítő hatása miatt az Északi-sarkvidéket gyakran nevezik a Föld légkondicionáló-rendszerének, ám, ha jégtakarói eltűnnek és tovább nő a térség hőmérséklete, akkor jóval több hővel és csapadékkal fog hozzájárulni a bolygó klímarendszeréhez. Az arktiszi tengeri jég kiterjedésének mértéke folyamatosan változik az év során: általában szeptemberben éri el a minimum- és márciusban a maximumértékét.
A legújabb klímamodellek azt sugallják, hogy a régió nyári tengeri jégtakarója még 2050 előtt teljesen eltűnhet. Az olvadás jelenlegi mértéke azonban gyorsabb, mint a számítógépes előrejelzések egy része által felvázolt ütem - hangoztatta Julienne Stroeve, az NSIDC munkatársa.
Az északi-sarkvidéki tengeri jégtakaró zsugorodása szabad utat enged a régió halállománya, olaj- és ásványkincsei, illetve a rajta keresztülvezető kereskedelmi útvonalak kiaknázásának.
A jégkiterjedés mértéke valószínűleg szeptember 16-án érte el eddigi minimumát, amikor a Jeges-tenger mindössze 3,42 millió négyzetkilométerét borította jég, megdöntve a 33 éve kezdődött műholdas megfigyelések során rögzített összes rekordot. A változó időjárási feltételek miatt ezután tovább is zsugorodhatott a jég. A végső eredmények azonban csak októberre lesznek meg.
A 2007-es korábbi rekord augusztus 26-án dőlt meg, ezután a jégtakaró még három hétig zsugorodott. "Régóta tisztában vagyunk vele, hogy a bolygó felmelegedésének első és leglátványosabb változásait az Északi-sarkvidéken fogjuk észlelni, ám arra csak nagyon kevesen készültek fel közülünk, hogy ezek a változások ilyen gyorsan bekövetkeznek" - hangsúlyozta szerdai közleményében Mark Serreze, a központ igazgatója.
A nyári jégtakarónak nem csupán a kiterjedése, hanem a vastagsága is csökken: a napsugaraknak jobban ellenálló, többéves kemény jeget, viszonylag törékenyebb, szezonális jég váltja fel. "Az erős szezon végi olvadás a legkézzelfoghatóbb jele a fokozatos elvékonyodásnak - magyarázta a központ egyik munkatársa. - A jégnek ugyanis eléggé vékonynak kell lennie ahhoz, hogy naplemente után is tovább olvadjon."
Hűsítő hatása miatt az Északi-sarkvidéket gyakran nevezik a Föld légkondicionáló-rendszerének, ám, ha jégtakarói eltűnnek és tovább nő a térség hőmérséklete, akkor jóval több hővel és csapadékkal fog hozzájárulni a bolygó klímarendszeréhez. Az arktiszi tengeri jég kiterjedésének mértéke folyamatosan változik az év során: általában szeptemberben éri el a minimum- és márciusban a maximumértékét.
A legújabb klímamodellek azt sugallják, hogy a régió nyári tengeri jégtakarója még 2050 előtt teljesen eltűnhet. Az olvadás jelenlegi mértéke azonban gyorsabb, mint a számítógépes előrejelzések egy része által felvázolt ütem - hangoztatta Julienne Stroeve, az NSIDC munkatársa.
Az északi-sarkvidéki tengeri jégtakaró zsugorodása szabad utat enged a régió halállománya, olaj- és ásványkincsei, illetve a rajta keresztülvezető kereskedelmi útvonalak kiaknázásának.
Forrás
MTI
