Pusztai macskát kaptak lencsevégre a Himalájában
TIMPU. Először sikerült lencsevégre kapni a tünékeny, vastag bundájú macskafélét Bhutánban.
A kameracsapda a pusztai macska (Otocolobus manul) vagy manul egyik egyedét kapta lencsevégre a Wangchuck Centennial Park területén, amely a hópárducnak és az örvös medvének is otthont ad. A pusztai macskát még sohasem dokumentálták ebben a régióban – áll a Természetvédelmi Világalap (WWF) közleményében.
Rinjan Shrestha, a WWF kutatója szerint izgalmas és jelentőségteljes felfedezésről van szó, mely azt bizonyítja, hogy a pusztai macska a Himalája keleti részén is megtalálható. „Mindez valószínűleg egy relatíve zavartalan élőhelyet mutat, ami reménnyel tölt el bennünket, nemcsak a pusztai macska, hanem a hópárduc, a tibeti farkas és más veszélyeztetett fajok miatt is.”
A pusztai macska primitív faj, mely kevesebb, mint ötmillió évvel ezelőtt fejlődött ki. Körülbelül akkora, mint egy házimacska, és némileg emlékeztet a perzsa macskára lapos pofájával, magasan elhelyezkedő szemével és vastag szőrével, amely melegen tartja a nagy magasságban. Egyedi, szürkés, a fején fekete foltokkal tarkított bundája segíti a beolvadást hegyvidéki élőhelyén.
Bhután parkszolgálata és a WWF csapata a hópárducokat vizsgálja a régióban, ezért kameracsapdákat állított fel, melyek a manult először januárban, majd februárban és áprilisban is lefotózták. Az egyik képen a macska jobb oldalról oson a kamerához közelebbi vizsgálódásra, egyenesen az objektívbe bámul a képkocka jobb alsó sarkából.
A pusztai macska Közép-Ázsia bizonyos területeiről eltünedezik, ilyen többek között a Kaszpi-tengeri régió és a pakisztáni Beludzsisztán provincia. A Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) mérsékelten fenyegetett fajként sorolta be. Az orvvadászok főleg bundájáért, valamint zsírjáért és szerveiért vadásszák, melyeket Mongóliában és Kínában a hagyományos gyógyászatban alkalmaznak - mondják a környezetvédők.
Bhután megfelelő élőhely lehet a macskák számára. Az ország több mint 60 százalékát erdőtakaró borítja, területének negyedét nemzeti parkokká vagy védett régiókká nyilvánították. Barátságtalan hegyvidékeit és völgyeit biodiverzitási gócpontoknak tartják.
Rinjan Shrestha, a WWF kutatója szerint izgalmas és jelentőségteljes felfedezésről van szó, mely azt bizonyítja, hogy a pusztai macska a Himalája keleti részén is megtalálható. „Mindez valószínűleg egy relatíve zavartalan élőhelyet mutat, ami reménnyel tölt el bennünket, nemcsak a pusztai macska, hanem a hópárduc, a tibeti farkas és más veszélyeztetett fajok miatt is.”
A pusztai macska primitív faj, mely kevesebb, mint ötmillió évvel ezelőtt fejlődött ki. Körülbelül akkora, mint egy házimacska, és némileg emlékeztet a perzsa macskára lapos pofájával, magasan elhelyezkedő szemével és vastag szőrével, amely melegen tartja a nagy magasságban. Egyedi, szürkés, a fején fekete foltokkal tarkított bundája segíti a beolvadást hegyvidéki élőhelyén.
Bhután parkszolgálata és a WWF csapata a hópárducokat vizsgálja a régióban, ezért kameracsapdákat állított fel, melyek a manult először januárban, majd februárban és áprilisban is lefotózták. Az egyik képen a macska jobb oldalról oson a kamerához közelebbi vizsgálódásra, egyenesen az objektívbe bámul a képkocka jobb alsó sarkából.
A pusztai macska Közép-Ázsia bizonyos területeiről eltünedezik, ilyen többek között a Kaszpi-tengeri régió és a pakisztáni Beludzsisztán provincia. A Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) mérsékelten fenyegetett fajként sorolta be. Az orvvadászok főleg bundájáért, valamint zsírjáért és szerveiért vadásszák, melyeket Mongóliában és Kínában a hagyományos gyógyászatban alkalmaznak - mondják a környezetvédők.
Bhután megfelelő élőhely lehet a macskák számára. Az ország több mint 60 százalékát erdőtakaró borítja, területének negyedét nemzeti parkokká vagy védett régiókká nyilvánították. Barátságtalan hegyvidékeit és völgyeit biodiverzitási gócpontoknak tartják.
Forrás
hirado.hu
