Procházka, avagy hogyan tegyük tönkre ígéretes politikai karrierünket

Radoslav Procházka a parlamenti választások előtt a szlovákiai jobboldal legnagyobb reménységének tűnt. A nemzedéke egyik legjobb jogászának tartott szakember politikai karrierjét a Kereszténydemokrata Mozgalomban (KDH) kezdte, 2010-ben, valamint a 2012-es választások után is a KDH színeiben került be a törvényhozásba. 2013 januárjában azonban távozott a pártból. Aztán 2014-ben államfőnek jelöltette magát, s 403 548 szavazattal, a leadott voksok 21,24 százalékával a 3. helyen végzett.

Tomáš Koziak politológus úgy véli, ez volt Procházka legjobb időszaka. „Az elnöki kampány során bravúrosan szerepelt“ – nyilatkozta a szakember a HNonline.sk portálnak.

Procházka 2014-ben megalapította a Háló (Sie) pártot, amelynek elnökévé vált. Pártjával részt vett a 2016-os parlamenti választásokon, kormányfővé akart válni, 20 százalékos eredményre számított. A márciusi szavazás azonban a Háló, illetve főleg Procházka számára nagy kudarccal végződött: csak a voksok 5,6 százalékát sikerült megszerezniük.

Már az idei parlamenti választások előtt is több ellentmondással párosult Procházka politikai karrierje. Koziak szerint az első az volt, hogy következetlenül támogatta Andrej Kiskát az elnökválasztás második fordulójában. A politológus úgy véli, éppen a nem következetes reakciók és az egyértelműség hiánya jelentette Procházka számára a legnagyobb problémát.

Továbbá az Igor Matoviè, az Egyszerű Emberek és Független Személyiségek (O¼aNO) elnöke által előhúzott hangfelvétel sem tett jót neki – jegyezte meg a szakember. A felvétel alapján ugyanis Procházka a Matoviè újságjában megjelenő, elnökválasztással kapcsolatos hirdetéséért számla nélkül, készpénzben akart fizetni.

Politikailag az is nagyon ártott neki, hogy a választások után az Irány-Szociáldemokráciához (Smer-SD) kezdett közeledni, illetve belement abba, hogy a szociáldemokratákkal együtt alakítsanak kormánykoalíciót. Az emiatt ellenzékbe kényszerült Igor Matoviè és Richard Sulík, a Szabadság és Szolidaritás (SaS) elnöke is árulónak tekintette a Háló vezetőjét.

Procházka röviddel a választások után újságíróknak arra a kérdésre, hogy tárgyalt-e már Robert Ficóval, egyértelműen nemmel felelt, miközben fényképek bizonyították, hogy már találkoztak. Koziak szerint ez nagymértékben hozzájárult politikai karrierje végéhez. „Amikor egy politikusról már ironikus viccek terjednek, az az ő végét jelenti“ – jegyezte meg.

A Háló szétforgácsolódása a választásokat követő hónapokban folytatódott. Andrej Hrnèiar és a körülötte tömörülő öt politikus elhagyta a pártot, átlépett a Most-Híd frakciójába. Augusztusban pedig Procházka a pártelnöki posztról is távozni kényszerült.

Radoslav Procházka jelenleg egy luxemburgi bírói posztra pályázik, emiatt lemondott parlamenti képviselői mandátumáról és párttagságáról is.

„Politikai bukásáról önmaga tehet, jelenleg már nincs politikai jövője” – mondta Tomáš Koziak. Hozzátette: bár Procházka reménykeltő, művelt és okos emberként került a politikába, „megmutatkozott, hogy mindez nem elegendő“. Koziak a hazai jobboldal legnagyobb reménysége bukásának okát elsősorban abban látja, hogy Procházka személyisége nem problémamentes, „amit talán egy pszichológus tudna jobban megmagyarázni“.